Reinhard Bonnke - Nyelvek és nyelvek magyarázása 5.

A nyelvek magyarázása

Az lKorintus 12,10-ben magyarázásnak fordított görög szó a hermiéneia. A szakemberek szerint inkább „az elhangzottak megmagyarázása" jelentést hordozza, semmint fordítást. Az lKor 14,27-28-ban is hasonló kifejezéssel találkozunk: szavakba önt (görögül dierméneuo).

Szeretnénk elsősorban azon a területen segítséget és útmutatást adni, hogyan használjuk a nyelveket nyilvá­nosan, istentisztelet keretein belül.

A Szent Szellem által adott nyelven tömören elmondott üzenet egy másik nyelven jóval hosszabb magyarázatot igényelhet. Egyikünk sem ismeri az angyalok nyelvét, és könnyen elképzelhető, hogy jóval tömörebbek a földi nyelveknél, így egyetlen kifejezés megmagyarázása esetleg több földi szót is igényelhet. Emellett annak, hogy egy nyelveken átadott rövid mondatot egy ötször olyan hosszú magyarázat követ, az is lehet az oka, hogy ugyanazt a témát a prófétaság szelleme megragadja és még jobban kibontja.

A magyarázatnak nem kell szükségképpen azonnal elkezdődni, amint a nyelveken szóló elhallgatott. Nem szükséges az egész közösségnek elcsendesednie és arra várnia, hogy mikor jön a magyarázat. Semmi akadálya annak, hogy a magyarázat jóval később hangozzon csak el. Ha a Szent Szellem úgy akarja, elméletileg az is elképzelhető, hogy a magyarázó csak egy következő összejövetelen adja elő mondanivalóját, feltéve, hogy ugyanazok az emberek gyűlnek össze - ez azonban a gyakorlatban igen ritka.

Olyanokat is hallani, hogy mivel egyes nyelveken átadott üzenetek kizárólag Isten dicsőítését tartalmaz­zák, nincs szükség azok megmagyarázására. De vajon miért ne kellene a dicsőítést megmagyarázni? A nyelve­ken szólás és a magyarázat erőteljes dicsőítő töltést hor­doz, a dicséret pedig rendkívül építő. Mikor az első tanítványok pünkösdkor nyelveken kezdtek szólni, az egybegyűlt sokaság azt hallotta, hogy „az Istennek nagy­ságos dolgait" szólják. Vagyis a százhúsz tanítvány a zsoltárok stílusában szólalt meg először! Miért ne lehetne ez így ma is?

Az Isten nagyságos dolgairól szóló, Krisztus előtt keletkezett leírások, a zsoltárok Istennek hatalmas csodáiról, mint például az Egyiptomból való szabadulásról szóltak. A dicsőítésnek nem kizárólag abból kell állnia, hogy leborulunk Isten mennyei (és számunkra elképzelhetetlen) trónja előtt. Isten legcsodálatraméltóbb tette, hogy Ő volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot". A Golgota kezdettől fogva a keresztény dicsőítés középpontjában áll. Ezért nem meglepő, ha a mai próféták a nyelvek magyarázása során dicsőítik azt a nagyszerű megváltói művet, melyet a régi idők prófétái már előre hirdettek nekünk. A Kereszt dicsősége és Istennek a Golgota vérével szerzett legcsodálatraméltóbb műve volt a dicsőítés tárgya a János által látott mennyei jelenetben is (lásd: Jelenések 5).

Azt állítani, hogy az lKorintus 14-ben Pál helyteleníti a nyelveken szólást, a Szentírás feje tetejére állításának általam ismert legelképesztőbb példája! Épp ellenkezőleg, olyan kijelentéseket tesz itt Pál a nyelveken szólásról, melyek még a prófétálásról sem mondhatók el: „Aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek... lélekben (a Szellemben) beszél titkos dolgokat" (2.vsz.). „Ha nyelvvel könyörgök, a lelkem (szellemem) könyörög" (14.vsz.). „A nyelvek tehát jelül vannak., a hitetleneknek" (22.vsz.). „Szellemeddel dicsőíted Istent" (16.vsz. - az angol fordítás alapján).

Az istentisztelet rendje

A korintusiaknak adott útmutatások így zárulnak le a 39. és 40. versekben: „Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok. Mindenek (azonban) ékesen és jó renddel legyenek". Milyen rendről van itt szó? Istenéről? Vagy a mi saját, kovácsoltvas óvintézkedéseinkről? Szó sincs itt erről! Az isteni rendbe belefér az Alpok csipkés hegygerinceinek nyersesége is, s ez mit sem von le a fenséges összképből. Az istentiszteleten helyet kell kapnia a spontaneitásnak is, mint mikor a hegytetőn hirtelen tárul elénk a szédítő látvány. Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása nyelve, kijelentése, magyarázata." (26.vsz.) A Szent Szellem vezette istentisztelet olyan, mint az élő vizek folyamai, mint a pusztaságban felfakadó vízforrás.

Mindennek ellenére nem úgy áll a dolog, hogy a nyelveken szólás teljesen az istentiszteletekre lenne kor­látozva. Pál azt írja, szeretné, ha mindenki szólna nyel­veken. Nyilvánvalóan nem arra gondol, hogy az isten­tiszteleten mindenki nyilvánosan üzenetet adjon át nyel­veken. (Vesd össze: 14,5.23) Ehhez talán egy álló hétig tartó összejövetelre volna szükség. Pálnak az a kívánsá­ga, hogy mindnyájan szóljunk nyelveken, csak úgy telje­sedhet be, ha a hívők e téren szerzett képességeiket egyé­ni imaéletükben gyakorolják.

A nyelveken szólás ugyanis ima (2.vsz.), tehát egyik módja annak, hogy „a Szellemben imádkozzunk" - különösen, mikor nem is tudjuk pontosan, miért kellene imádkoznunk, amiről a Róma 8,26 beszél. Érdekes, hogy nem feltétlenül csak arra vonatkozik ez, mikor valaki másért járunk közben, hanem saját magunkra is, hiszen Pál így folytatja: „Maga a Lélek (Szellem) esedezik mi-érettünk" Nyelveken imádkozva önmagunkért is imádkozhatunk. Ez a magyarázata annak, hogy azok a milliók, akik megragadják a Szent Szellemnek ezt a megnyilvánulását, akkor is „áttörést" tapasztalnak meg imaéletükben, amikor úgy érzik, se kedvük, se erejük nincs az imádkozáshoz. Ettől függetlenül igaz az, hogy Pál a nyelveken szólást elsősorban a nyilvános istentiszteletek szempontjából tárgyalja.

Pál a gyülekezetre vonatkoztatja azt is, hogy az ajándékok működésének célja az „épülés, intés és vigasztalás" (14,3), és hogy a próféciákat másoknak kell elbírálniuk. Ez a két útmutatás egészen világossá teszi, hogy a nyelvek, a magyarázás és a prófétálás célja nem az egyéni vezetés elnyerése, ezért nem családi körben, nem is barátok között, sem pedig férj és feleség között kell gyakorolni őket. A gyülekezetben, tehát olyan helyen kell használni őket, ahol olyan személyek is jelen vannak, akik megítélhetik azokat.

A tapasztalat bőséges példával támasztja alá ennek fontosságát. Nem csupán a személyes véleményem az, hogy a nyelveket és a magyarázást nem tanácsos otthon, és különösen nem egyéni vezetés megszerzése céljából használni - a rengeteg szellemi katasztrófa és hajótörés önmagáért beszél. Számos gyülekezetet osztott már meg ez a gyakorlat. Elengedhetetlenül fontos ezen a területen az arra érett személyek ítélete, ami egyenértékű azzal, hogy az istentiszteleteken jelen kell lennie egyfajta felügyeletnek.