Az ünnepek megtartásáról a Törvény rendelkezett, de azok csak árnyékai az elkövetkezendő dolgoknak, a valóság a Krisztusé. Mi ezt a krisztusi valóságot keressük. Mi, újszövetségi hívők, nem vagyunk alávetve a törvénynek. A Törvény mindig az emberen kívül volt, de az Újszövetségben az emberen belülre került, így már szívből lehet engedelmeskedni Isten Igéjének. Nem kellenek már olyan parancsolatotok, amelyek folyamatosan emlékeztetnek Isten Igéjére.
Az ünnepek olyanok voltak, hogy pl. halálbüntetés terhe mellett kellett tartózkodni minden munkától hetente egyszer. Aki egy napot a lecsillapodásra szán, az is meg fogja kapni Istentől a szükséges javakat. Aki nem képes leállni, az nem is hisz. Nem érti, hogy a dolgok Isten kegyeleméből működnek. A heti egyszeri ünnepen kívül volt két ünnepi időszak, egy tavaszi és egy őszi. A tavaszi ünnepek: a húsvét, a kovásztalan kenyerek és az első zsenge egy héten belül, és ötven nappal később a hetek ünnepe.
Az ünnepek mindig az Örökkévalóhoz irányították az emberek figyelmét, és hálaadásra ösztönöztek. Egyrészt Isten múltbeli cselekedeteire emlékeztettek, másrészt az ígéretekre.
ISTEN NEMCSAK LÉTEZIK, DE CSELEKSZIK IS; CSELEKEDETT A MÚLTBAN ÉS CSELEKEDNI FOG A JÖVŐBEN IS. AZ ÜNNEP A MÚLTAT, A JELENT ÉS A JÖVŐT KÖTI ÖSSZE.
Izrael 430 évig volt fogságban, mégpedig azért, hogy ne legyen kiszolgáltatva az ígéret földjén a környező népeknek. Ez idő alatt Egyiptomban óriásira nőtt a nép. Hatszázezer család jött ki az Exodus során.
Egyiptomban nem tapasztalták meg Isten jelenlétét, de már akkor segítségül hívták az Úr nevét. Isten a kivonulás előtt már kilenc csapással sújtotta Egyiptomot, de ez sem volt elég ahhoz, hogy elengedje Egyiptom az Ő népét. A fáraónak is isteni kultusza volt a nép előtt, ez gátolta őt abban, hogy elengedje a népet, mert akkor el kellett volna ismernie, hogy van nála is nagyobb hatalom.
Be fog következni még egy kivonulás, csak az már nem földi helyek közötti mozgás lesz, hanem Jézus Krisztus elviszi az Övéit az eljövetelekor a mennyekbe. Ez a szabadulás még előttünk áll, és ma még gyűjtünk a seregbe embereket.
A HÚSVÉT EREDETI NEVE PÉSZAH, MAGYARUL PÁSKA, AMI ELKERÜLÉST JELENT. AZ ÜNNEP ALAPVETŐEN AZ ISTENI ÍTÉLETTŐL VALÓ MEGSZABADULÁSRÓL SZÓL, NEM AZ EVÉS-IVÁSRÓL, MINT AZ NÁLUNK MÁR NÉPSZOKÁS.
Az ítélő Isten cselekszik, a karja nem rövidült meg, és dönthet az ember, hogy szembemegy Istennel, vagy elfogadja az Ő szabadítását. A jelenlegi világkorszak Isten ítélete számára van fenntartva. A Jelenések könyvében és Dániel könyvében is olvashatunk az ítéletekről, ezért nem jó a sérülékeny világban bízni.
Nem csak a Bibliában látható az, hogy mi vár a világra. A kubai válság idején volt legutóbb a világ olyan közel az atomháborúhoz, mint jelenleg. Ma Észak-Korea jelent nagyon súlyos fenyegetést a világra, és Szíria is nagy veszélyforrás. Harminc évvel ezelőtt az amerikaiak erőpolitikát alkalmaztak, aminek következtében a szovjet birodalom összeomlott. Ez később megváltozott azért, mert Irakban nem jött be az amerikai elképzelés. Áttértek a tárgyalásra, miközben az egyik helyen vegyi fegyvert alkalmaztak, a másik helyen atombombát építenek, holott nincs a népnek ennivalója. Ezért újra az erő került előtérbe.
Készen kell állnunk arra, hogy az Úr kivegyen minket ebből a világból. Jó, ha vannak a jövőre vonatkozó terveink, de ne kapaszkodjunk bele ezekbe a tervekbe. Amikor majd a földön elkezdődik az ítélet, lehetséges, hogy egy darabig még itt lesz az egyház.
A VILÁG ÍTÉLET ELŐTT ÁLL, AMI SOKKAL NAGYOBB LESZ, MINT AZ EGYIPTOMI TIZEDIK CSAPÁS, AZ ELSŐSZÜLÖTTEK ELPUSZTÍTÁSA. ISTEN VISZONT KI AKARJA MENTENI AZ Ő NÉPÉT, HOGY AZ ATYA JELENLÉTÉBEN TÖLTSE EL AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGOT.
Az ítélettől való megmeneküléshez, és a fogságból való szabaduláshoz kellett az áldozat. A bárányt négy napig be kellett fogadni a családba, hogy az valóságosan az övék legyen.
Keresztelő János azt állította Jézusról, hogy Ő az Isten Báránya, aki vérével elrejti a népet a pusztító elől, és megváltja őket az ítélettől. Csodálatos próféciát találhatunk Ézsaiás próféta könyvében a Messiásról, ami be is teljesedett Jézus Krisztus földi szolgálata során.
A messiási ígéreteknek két vonala van. Izrael fiai azért nem tudták felismerni a Messiást, mert ők az ítélő és győztes királyt várták, aki eltakarítja a gonoszságot, és Jeruzsálemből fogja irányítani a világot. Zsidó testvéreink nem vették észre azt, hogy első ízben nem így érkezik, hanem szenvedő szolgaként. Sok ember nem értette, miért nem tesz semmit Jézus az ellen, hogy ártatlanul vádolták Őt, azért, mert mindnyájunk bűnei miatt szenvedett. Pontosan húsvétkor történt az, hogy Őt megölték.
Az első szabadulás az exodus volt, a második, hogy Isten minket kihozott a személyes fogságunkból, és mint távolvalókat, közel valókká tett. A harmadik lépés lesz, amikor az egyház és Izrael is meg fog szabadulni.
Péter apostol úgy szólítja meg a hívőket, mint kiválasztottakat. Nem mindenki fogadja el a Bárány vérét, hanem csak azok, akik ki vannak választva. Péter apostol is arra emlékezteti a hívőket, hogy Isten a Bárány vére árán váltotta meg őket. Ez a vér bekapcsol az örökkévalóságba, mert a földi élet csak olyan, mint a fű. Az emberi élet létezésének értelme sokkal több, mint a fűé. A hiábavaló életből megváltott minket Isten, lehetővé téve, hogy az örök élet részeseivé váljunk.
Ehhez a lelkünket engedelmessé kell tenni Isten beszéde iránt, majd a képmutatás nélküli atyafiúi szeretetre kell készeknek lennünk, és egymást tiszta szívből buzgón kell szeretnünk. Azzal tudod mércére tenni, hogy mennyire vagy bekapcsolódva az örökkévalóságba, hogy mérlegeled, jobban szereted-e a világi embereket, mint Isten népét? Isten kiválasztott népét kell jobban szeretnünk, amire az tesz képessé minket, hogy romolhatatlan magból nyertük az új életünket.
A csendesen szundikáló vallásos embereket Isten itt fogja hagyni. Aki nem tud lelkesedni Isten elhívásáért, az itt marad. Törekedni kell arra, hogy megalázzuk magunkat Isten előtt, hogy sikerüljön kitörni a vallásos homályból, ami ilyenkor rátelepszik az országra. A bűnökből meg kell térni és Istenhez fordulni. Nem a világi célokat kell hajszolnunk, hanem arra kell törekednünk, hogy a Bárány vérének oltalma alatt legyünk. Az van a páskáról szóló törvényben, hogy ne menj ki a házból. A Krisztus teste a ház, az egyház.
A GYŐZELEMHEZ SZÜKSÉGES A BÁRÁNY VÉRE, ÉS A BIZONYSÁGTÉTELÜNK BESZÉDE. FIGYELNI KELL ARRA, HOGY AZ ÚR MIKOR SZÓL, HOGY TEGYÉL BIZONYSÁGOT. A SÁTÁNT TRADÍCIÓVAL NEM LEHET LEGYŐZNI.
Az Egyiptomból való szabadulás a páskabárány vére által történt. A Jelenések könyvében Jézus legfontosabb címe, hogy Ő a megöletett Bárány, aki él, és uralkodni fog azokkal együtt, akik be vannak írva az Élet könyvébe, ami a Bárányé. Az Egyiptomból való szabadulást és a mennybeli uralmat a páskavacsora köti össze.
Mózesen keresztül azt rendelte Isten, hogy a páskabárányt minden évben öljék meg, és készítsék el azt rendtartás szerint. Emlékeztetni kell a gyermekeket arra, hogy ez az elkerülés ünnepe. Jézus Krisztus, a Názáreti Jézusban testté lett Krisztus, meg is tette ezt minden évben, de az utolsó évben arra emlékeztette tanítványait, hogy Ő a mi húsvéti Bárányunk, aki megőriz minket a veszedelemtől, a kárhozattól. Az úrvacsorával erre emlékezünk az Ő visszajöveteléig.
Aki részt akar venni az úrvacsorai közösségben, az ezzel azt a szándékát fejezi ki, hogy Jézus Krisztus testével és vérével kíván közösségbe kerülni.
ELHANGZOTT IGÉK:
Kolossebeliekhez írt levél 2:16-17
Mózes II. könyve 12:1-37
János evangéliuma 1:29
Ésaiás próféta könyve 53:1-12
Péter apostol I. levele 1:1-2 és 18-25
Korinthusiakhoz írt I. levél 5:7-8
Jelenések könyve 5:6-14, 7:9-12, 12:11, 13:8-9, 15:1-8, 21:22-27, 22:1-5
Lukács evangéliuma 22:7-22
2017. ÁPRILIS 16.
Hrabovszki György jegyzete
