Reinhard Bonnke - Nyelvek és nyelvek magyarázása 4.

Az Isten ajándéka

A pünkösdiek jellegzetes aprócska kápolnáikban, illetve külvárosi csarnokaikban fél évszázad minden megvetése ellenére kitartottak meggyőződésük mellett. Ezek a gyülekezetek - számuk ma százötvenmillióra tehető - alapokmányaikban a nyelveken szólást nevezik meg a Szent Szellemben való keresztség elsődleges jeléül. Bármilyen érvet is hoznak fel az akadékoskodók - akár lehet az Apostolok Cselekedeteinek könyve alapján teológiát felállítani, akár nem - a tények magukért beszélnek. A Biblia világos képet ad nekünk a Szent Szellemmel való betöltekezésről: mindig külső megnyilvánulások kísérték, melyek közül legszembeötlőbb a nyelveken szólás. Az apostoli időkben senki, de senki nem gyakorolta ezt másként!

Ha valaki nem fogadja el a nyelveken szólást, hon­nan fogja tudni, hogy tényleg betöltötte-e a Szent Szellem? Hogyan fog ez jelentkezni személyiségében? Ha másokat meggyógyítasz, az nem sokat mond el arról, hogy te magad mekkora áldás alatt vagy? Az Újszövetségben „új teremtésről" van szó; nem egy kicsit életre pofozott régi, hanem élet a halálból!

A nyelveken szólás az egyetlen ajándék, amely az lKorintus 12-14 minden listáján ott szerepel. A bibliai értelemben vett nyelveken szólás kizárólag Isten segítségével válik lehetségessé. Helyes dolog-e, ha az ember védekezik, és elzárja magát ez elől a mennyei ajándék elől? Egy korábbi fejezetben rámutattunk, hogy nincsenek kisebb vagy nagyobb ajándékok. Nem lehet tehát, hogy egy ajándék olyan elhanyagolható jelentőségű legyen, hogy ne is foglalkoztasson bennünket. Isten nem ilyen silány ajándékokat osztogat. Ha mi magunk nem is fogjuk fel értéküket, Ő igen!

Némelyek azt tanítják, hogy nyelveken szólás nélkül is be lehet töltekezni Szent Szellemmel, mások meg azt, hogy a Szent Szellemet az újjászületéskor vesszük, és ezután kell nekilátnunk, hogy keressük az ajándékokat. Mindenképpen cáfolni igyekeznek azt a pünkösdi álláspontot, hogy a nyelveken szólás a Szent Szellemmel való betöltekezés „kezdeti bizonyítéka". Nem értem, mi a vonzó ezekben a tanításokban? Szent Szellem nyelveken szólás nélkül - kinek jó ez? Ha nem akarod elfogadni ezt az ajándékot, egy másikat is szükségképpen ki kell, hogy húzzál a Korintusi levél listájáról - a nyelvek magyarázását. Vajon szabad-e így válogatnunk az isteni kínálatból?

A nyelvek működése

Számtalan írás jelent már meg a nyelveken szólás témájáról. Ebben a tanulmányban néhány alapelv lefektetésén és a mélyebb megértés elősegítésén kívül még valamit szeretnék elérni ezzel kapcsolatban. Ösztönözni szeretném az olvasót, hogy kívánja Isten ajándékait, melyek a tapasztalat szerint mindig a hit megszilárdulását és az evangelizálásra való készség erősödését eredményezik.

A „nyelveken szólók" azért váltak a világi, illetve az egyházi történelem meghatározó tényezőivé, mert olthatatlan vágy élt bennük, hogy másokat Istenhez vezessenek. Sokakat megragadott a lelkükben lobogó tűz, a mély meggyőződés. Ne kérdezd, hogyan, vagy miért. Egyszerűen ott van! Lehet, hogy némelyeknek ez nyelveken szólás nélkül is megvan, sok millió ember szívében azonban egyértelműen az volt a katalizátor, hogy a nyelveken szóláson keresztül mélyebben megismerkedtek a bennük lakozó Szellemmel.

Korábban már megemlítettük, hogy az lKorintus 12-ben Pál csak kilencet sorol fel a Szent Szellem összes megnyilvánulásai közül. Ezen a listán csak a keresztény istentiszteleten rendszerint jelentkező ajándékok szerepelnek. A Szent Szellem más munkái, mint például amikor a hívők kígyókat vesznek fel, vagy nem árt nekik a méreg, nem képezik a rendes keresztény istentisztelet részét.

Pál a prófétálást jobban értékelte, mint a korintusiak, akik inkább a látványosabb megnyilvánulásokat, különösen a nyelveken szólást kedvelték A szenzációhajhászás egyetlen korban sem volt ismeretlen jelenség, mint ahogy manapság is eléggé elterjedt. Előfordulhat, hogy valaki csak a szenzáció kedvéért akar csodát látni. A korintusiak nyelveken szólása Pál fülében inkább a „zengő gong vagy a csattogó cintányér" (Lásd: lKor 13,1 - az angol fordítás alapján) benyomását keltette. Erről a harsány, magamutogató viselkedésről Pál szelíden a prófétai alázatosságra tereli a figyelmet, mondván, hogy magyarázó híján a nyelveken szóló inkább maradjon csendben.