A Szentírás nagyon részletesen leírja az ünnepek rendtartását. Ennek célja, hogy Isten a népét maga felé fordítsa. Több dolog van, amit megtérés előtt jónak gondoltunk, de most már felül kell azokat vizsgálnunk. Meg kell változnunk az elménk megújulása által.
Mózesnek szólt Isten, és azt mondta, hogy ezek az Úr ünnepei. Nem kulturális tradíció része ez, hanem Isten kijelentett akarata. Van említés a purimról is, a hanukáról is, de nem nevezi azokat az Úr ünnepeinek. Az időpontok nem a Gergely naptár, hanem a zsidó naptár szerint értendők. Idén a zsidó naptár szerinti húsvét hétfőn kezdődik, és van némi átfedés a kettő ünnepi időszak között.
Az Úr ünnepei két csoportba sorolhatók. Az első csoportban lévők a tavaszi ünnepek. Négy ilyen van, melyek közül az első három a páska (a húsvét), majd a kovásztalan kenyerek ünnepe és az első zsengék ünnepe. Ezek együtt nyolc napig tartanak; utána 50 napra következik a pünkösd, az utolsó tavaszi ünnep.
Az őszi ünnepek: a kürtzengés ünnepe, az engesztelés napja és a sátorok ünnepe. Ez tehát összesen hét, és azt rendelte Isten, hogy ezeket mindig tartsák meg.
Az Úr ünnepeiről az Újszövetség azt mondja, hogy ezek árnyékai az eljövendő dolgoknak. Az árnyék összefügg azzal a valósággal, aminek az az árnyéka. Nekünk, keresztényeknek nem a Törvény betűje alapján, hanem a Messiásra mutató szellemi tartalmuk szerint kell megünnepelni az Úr ünnepeit.
MINDEN BIBLIAI ÜNNEPNEK KÉT CÉLJA VAN: A MÚLTRÓL VALÓ MEGEMLÉKEZÉS, VALAMINT FELKÉSZÜLÉS A JÖVŐRE. TÖBBSZÖR IS SZEREPEL AZ ÜNNEPI RENDTARTÁSBAN, HOGY SEMMI ROBOTOSMUNKÁT NE VÉGEZZETEK.
A mi kultúránkban másképpen közelednek az emberek az ünnepekhez: a középpontban az evés-ivás van, és hogy a testi élvezetekből legyen minél több. A bibliai ünneplés középpontjában nem az ünneplő emberek vannak. Istennek mutassunk be áldozatot, ne önmagunkra költsünk. Istennek hozott áldozat az is, ha az időmet odaszánom a szolgálatra, ugyanígy az adakozás is. Azzal, hogy Isten felé fordulok, kilépek a fizikai valóságból, és az örökkévalóságba kapcsolódom be. Nem a pillanatnak élek, hanem annak válok részévé, ami majd el fog jönni. Ilyenkor nem a hiányokat nézzük, hanem hálásak vagyunk azért, amink már megvan.
Amikor Isten jelenlétébe jövünk, hálaadással tegyük azt a szabadításáért. Könnyen elfelejti az ember, hogy miből jött ki. A szülők felelőssége gyermekeiket felvilágosítani arról, hogy nincs semmi jó Egyiptomban. Sose keserűen, zúgolódva jöjjünk az Úr elé, hanem arra gondolva, hogy mi volt Egyiptomban. A húsvét emlékeztet minket arra, hogy Isten kihozott a bűn rabszolgaságából.
Van okunk előre tekinteni is. A Jelenések könyve próféciái nem sok jót tartogatnak a világ számára, de a mi számunkra igenis sokat. A várakozás idejében arra számítunk, hogy Isten beteljesíti ígéreteit, nekünk viszont készen kell állnunk Jézus Krisztus eljövetelére.
A KOVÁSZTALAN KENYEREK ÜNNEPE
A kovásztalan kenyerek ünnepe egyike volt az évi három nagy ünnepnek. Az ünnep áldozatok bemutatásához kapcsolódott. Az istentiszteletre járás törvényei ugyanazok, mint az Ószövetségben. Megtisztulva kell Isten elé járulni, és sosem üres kézzel. Komoly odaszánást igényel hét napon át rendszeresen áldozatot vinni az Úrnak. Ő az, akin keresztül be fogunk lépni az örökkévalóságba. A Bibliában működik a viszonosság törvénye. Az áldásba jutás kulcsa az áldozat bemutatása. Ilyenkor levesszük a figyelmünket a saját céljainkról, és jelezzük, hogy nekünk Isten munkája fontosabb.
Az ünneplés mindig visszaemlékezés a szabadulásról. Aki az eke szarvára tette kezét, az ne nézzen hátra. Ne legyünk olyanok, mint Lót felesége. Lesz még egy szabadulás, amikor majd ettől a jelenlegi gonosz világkorszaktól szabadulunk meg.
Azért fontos, hogy kovásztalan legyen az ünnepi kenyér, mert az nem romlik meg. A zsidók húsvétkor mindig nagytakarítást végeznek. Az otthont is, és a ruhákat is átvizsgálják, hogy ne legyen azokban kovász. A kovászról a Biblia nem csak fizikai valóságában beszél, hanem szellemi értelemben is. Kovász minden, ami az ember életében a romlást képes létrehozni. Ezektől meg kell tisztítanunk az életünket. A probléma természetesen nem a kenyérrel van, hanem a farizeusok, és a szadduceusok kovászával, ami romlást okozhat.
Jézus egyértelművé teszi, hogy a kovász a képmutatás. Azt mondja, hogy be lehet csapni embereket, de Istent nem. Sokkal jobban jár az, aki a bűnét megítéli, és elszakad attól. Tudja, hogy addig, amíg a kovász benn van az életében, addig jelen van a romlás lehetősége. A megtérés őszinteséget, istenfélelmet feltételez. Ekkor Isten olyan messzire veti el bűneinket, amilyen messze van napkelet napnyugattól, azaz nem találkozik vele újra.
A bűnvallás célja a rothadó dolgok kidobálása. Ne hagyjunk egyetlen területet sem, ami romlást okozhat. Ne kovásszal ünnepeljünk. Ez keresztényeknek szóló üzenet. Aki Krisztussal közösségben akar lenni, annak ezt be kell tartania. Kovászossal nem volt szabad a bárányt elfogyasztani. A kovásztól való szabadulás a romlott kívánságoktól való szabadulást jelenti.
Az újjászületett ember a kísértés érkezésekor azonnal elutasító magatartással reagál. Akit a kísértés izgalomba hoz, vonja és édesgeti, az a bűnnel egyesülve elbukik. Ha megtér, akkor a bűn nem jut teljességre; ha viszont elmarad a megtérés, akkor teljességre jut, és halált nemz.
Ne engedjük, hogy a kovász az egész sorsunkat megkelessze! Ez harcot, küzdelmet igényel. Folyamatosan vizsgálnunk kell a természetünket. Jobb most világosságra hozni a bűnöket, mert úgyis ki fog majd derülni. A kovásztalan kenyérrel való ünneplés a bűn nélküli ünneplést jelenti.
AZ ELSŐ ZSENGE ÜNNEPE
A húsvét és a kovásztalan kenyerek után következik az első zsengék ünnepe, amikor meg kellett lóbálni Isten előtt az első kévéket. Minden, ami első, az Úré. Amikor teljesítették ezeket a rendeléseket, ezzel kifejezték Izrael fiai Isten jogát az elsőkre.
Az Újszövetség az első zsengével kapcsolatban azt mondja, hogy eljön az aratás ideje, és a feltámadás első zsengéje Jézus Krisztus, azután akik az övéi az Ő eljövetelekor. Ehhez az aratáshoz szeretnénk mi is tartozni.
A korabeli aratás idején learatták a gabonát, és egybegyűjtötték. A pelyva és a gabonamagok szétválasztása szél segítségével történt. Jézusról mondja az Ige, hogy Ő az, Akinek szórólapát van a kezében. Legyünk mi is gabonaszemek. Súlyunk attól van, hogy igazság van bennünk. Isten arra bátorít minket, hogy készüljünk erre az aratásra, és az igazak oldalán álljunk majd.
Az első zsenge ünnepe is visszaemlékezés arra, hogy miből szabadultunk meg, és a reménységé is, hogy az aratás idején a jó oldalra fogunk kerülni.
KI KELL DOBNI A NEGATÍVUMOKAT AZ ÉLETÜNKBŐL, HÁLAADÓ ÉLETET KELL ÉLNI ÁLDOZATOK VÁLLALÁSÁVAL, HOGY AMIKOR AZ ÚR VISSZAJÖN, VELE EGYÜTT MEHESSÜNK EL.
ELHANGZOTT IGÉK:
Mózes III. könyve 23:1-37
Kolossé levél 2:16-17
Mózes V. könyve 16:3, 16:16, 18:4, 26:2-10
Mózes II. könyve 12:39, 13:6-8, 22:29-30, 23-19 és 34:26
Mózes III. könyve 23:8, 23:15-16
Mózes IV. könyve 28:19-24
Máté evangéliuma 16:5-12, 3:11-12, 13:37- 43
Márk evangéliuma 8:15-21
Lukács evangéliuma 12:1-3
Galata levél 5:9
Korinthusi I. levél 5:6-13, 15:20-27
Jakab levele 1:13-15
Thesszalonikai I. levél 4:15-18
2017. ÁPRILIS 9.
Hrabovszki György jegyzete
