"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsidók 11:6).
Vannak időszakok, amikor sokan közülünk azzal küzdenek, hogy megragadják a hitet. Mindannyiunk vágya, hogy megvalljuk Isten ígéreteit, nem csak saját békességünk és áldásunk javára, hanem azért, hogy Isten kedvében járjunk. Olyan hitet akarunk, amit dicsőséget szerez Istennek.
Ezért van az, hogy sokszor zaklatottak leszünk, ha nem érkezik válasz imádságainkra. Megkérdőjelezzük a hitünket, tűnődünk: "Nem bízok eléggé az Úrban? Nem tudok hinni? Miért nem nyitott a menny az imádságaimra? Vajon elbuktam valahogy? Nem vagyok elég buzgó? Vajon a szívem mélyét a hitetlenség gonosz gyökere megfogant?"
Annyira igyekszünk hinni, Isten kedvében járni a megfelelő hittel, hogy saját hitünket ítélettel sújtjuk. Több mint 60 éve szolgálom Istent, és szeretném elmondani, számomra milyen a megfelelő hit:
Azt jelenti, hogy Isten ígéreteihez szilárdan ragaszkodunk, amikor nincs fizikai bizonyíték arra, hogy ez az ígéret beteljesedik.
Azt jelenti, hogy bízunk a Szent Szellemben, hogy lelkünknek békességet ad, meg vagyunk róla győződve, hogy Isten mindent a javunkra fordít.
Azt jelenti, hogy Pál kijelentésével békességünk van: "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róma 8:28).
Pál híres verse, hogy "minden a javunkra van" életünk során újra és újra próbára teszi hitünket.
Első pillantásra gyakran úgy tűnik, hogy a körülményeink alapján a dolgok rosszra fordulnak. De a nehézség minden pillanatában az örök valóság munkálkodik. Isten mindent úgy alakít, hogy a nekünk szánt terve valósuljon meg.
Tudjuk, hogy ez igaz volt József pátriárkára is. Ez a férfi több évtizedig folyamatosan szenvedett, és úgy tűnt tragédiába torkollik mindez, de végül "az ÚR szava igazolta őt." (Zsoltárok 105:19). Addig a pontig azonban "Az Úr igéje próbára tette őt." (ugyanaz a vers, kiemelés tőlem.) (csak az angol fordításban szerepel így)
El tudod-e mondani Józseffel és Pál apostollal együtt, hogy "minden a javunkra van?" Békesség van-e benned azzal kapcsolatban, hogy az Úr gondviselése a tervét a te javadra munkálja?
Elhiszed-e, hogy fájdalmaid mélyén - a véget nem érő szenvedésben, értékes álmaid, reményeid, céljaid elvesztésében - Isten mindvégig magához von egyre közelebb? Hogy határtalan szeretetével olyan jutalomhoz vezet, amelyet ebben az életben és az örökkévalóságban is élvezhetsz?
Az Úr azt mondja a Zsidókhoz írt levélben: "Hinned kell, hogy én vagyok a te jutalmazód." A könyv írója erre buzdít: "Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret." (Zsidók 10:36).
Isten soha nem ígér többen az Igében, mint amit meg tud tartani. Ez olyan dolog, amibe Ábrahám is belekapaszkodott hite kezdetén. Pál ezt mondja Ábrahámról: "Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.". (Róma 4:20-21, kiemelés tőlem).
Hite alapján Ábrahám "dicsőséget adott Istennek".
Ábrahámhoz hasonlóan mi is dicsőséget adunk Istennek, ha teljesen megragadjuk minden ígéretét.
Amikor az élet jól meg, könnyű ezt bizonygatni: "Isten bármit meg tud csinálni!" Könnyen biztosítunk másokat arról, hogy Isten válaszol az imáikra. Teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy Isten mindig megtartja a szavát.
De amikor Isten ígéretének belejesedése ellen dolgozik körülöttünk minden - amikor a fizikai bizonyítékok inkább Isten haragját látszanak alátámasztani, mint jutalmát - a Szent Szellem megerősödik bennünk az igazi békesség szavaival:
"Tarts ki. Bízz Benne! Semmi nem választ el Isten szeretetétől. A helyzeted minden órájában munkálkodik. Ne kételkedj és ne tétovázz. Inkább állj fel és harcold meg a hit jó harcát."
Pál apostol erőteljes szavaival búcsúzom. Emlékeztet minket Isten végtelen hűségére, minden körülmények között és nehézségeink minden pillanatában:
"Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat."
"De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róma 8:35-39).
Azt jelenti, hogy bízunk a Szent Szellemben, hogy lelkünknek békességet ad, meg vagyunk róla győződve, hogy Isten mindent a javunkra fordít.
Azt jelenti, hogy Pál kijelentésével békességünk van: "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róma 8:28).
Pál híres verse, hogy "minden a javunkra van" életünk során újra és újra próbára teszi hitünket.
Első pillantásra gyakran úgy tűnik, hogy a körülményeink alapján a dolgok rosszra fordulnak. De a nehézség minden pillanatában az örök valóság munkálkodik. Isten mindent úgy alakít, hogy a nekünk szánt terve valósuljon meg.
Tudjuk, hogy ez igaz volt József pátriárkára is. Ez a férfi több évtizedig folyamatosan szenvedett, és úgy tűnt tragédiába torkollik mindez, de végül "az ÚR szava igazolta őt." (Zsoltárok 105:19). Addig a pontig azonban "Az Úr igéje próbára tette őt." (ugyanaz a vers, kiemelés tőlem.) (csak az angol fordításban szerepel így)
El tudod-e mondani Józseffel és Pál apostollal együtt, hogy "minden a javunkra van?" Békesség van-e benned azzal kapcsolatban, hogy az Úr gondviselése a tervét a te javadra munkálja?
Elhiszed-e, hogy fájdalmaid mélyén - a véget nem érő szenvedésben, értékes álmaid, reményeid, céljaid elvesztésében - Isten mindvégig magához von egyre közelebb? Hogy határtalan szeretetével olyan jutalomhoz vezet, amelyet ebben az életben és az örökkévalóságban is élvezhetsz?
Az Úr azt mondja a Zsidókhoz írt levélben: "Hinned kell, hogy én vagyok a te jutalmazód." A könyv írója erre buzdít: "Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret." (Zsidók 10:36).
Isten soha nem ígér többen az Igében, mint amit meg tud tartani. Ez olyan dolog, amibe Ábrahám is belekapaszkodott hite kezdetén. Pál ezt mondja Ábrahámról: "Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.". (Róma 4:20-21, kiemelés tőlem).
Hite alapján Ábrahám "dicsőséget adott Istennek".
Ábrahámhoz hasonlóan mi is dicsőséget adunk Istennek, ha teljesen megragadjuk minden ígéretét.
Amikor az élet jól meg, könnyű ezt bizonygatni: "Isten bármit meg tud csinálni!" Könnyen biztosítunk másokat arról, hogy Isten válaszol az imáikra. Teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy Isten mindig megtartja a szavát.
De amikor Isten ígéretének belejesedése ellen dolgozik körülöttünk minden - amikor a fizikai bizonyítékok inkább Isten haragját látszanak alátámasztani, mint jutalmát - a Szent Szellem megerősödik bennünk az igazi békesség szavaival:
"Tarts ki. Bízz Benne! Semmi nem választ el Isten szeretetétől. A helyzeted minden órájában munkálkodik. Ne kételkedj és ne tétovázz. Inkább állj fel és harcold meg a hit jó harcát."
Pál apostol erőteljes szavaival búcsúzom. Emlékeztet minket Isten végtelen hűségére, minden körülmények között és nehézségeink minden pillanatában:
"Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat."
"De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róma 8:35-39).
