"Azért hát mindenikünk maga ad számot [választ az ítéletkor] magáról az Istennek." Róma 14:12.
Sokkal könnyebben vesszük a másoktól jövő kritikát és ítéletet, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a végén a Mesterünk előtt fogunk majd megállni vagy elesni. (Róma 14:4). A végén egyedül Istennek kell majd számot adnunk. Bűnt követünk el, ha kritizálunk vagy kárhoztatunk másokat, de ugyanúgy bűnösek vagyunk, ha hagyjuk, hogy mások ellentétes véleménye befolyásolja a döntéseinket. A Róma 14:23. szerint minden bűn, ami nem hitből van.
Sóvárgunk azért, hogy elfogadjanak bennünket, ezért a kritika és kárhoztatás hatalmas mentális és érzelmi terhet jelent számunkra. Igazából fáj, ha kritizálnak vagy kárhoztatnak. Ha azt akarjuk, hogy megtaláljuk önmagunkat, úgy kell a dolgokhoz állnunk, ahogy Pál is tette:
"Rám nézve [személy szerint] pedig igen csekély dolog, hogy [ezen a ponton] ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az [maga] Úr az."
I. Korinthus 4:3-4
Személy szerint nekem nagyon tetszik, ahogy Ben Campbell Johnson ezt a verset megmagyarázza:
"Engem egyáltalán nem érdekel, hogy szerinted mi jó és mi rossz bennem és az sem, ha megítélsz. Sem te, sem más nem bírálhattok engem, ha én nem teszem ezt meg (márpedig ilyet én nem teszek). Bár nincs tudomásom semmiről, ami ellenem szólna, a tudatlanságom nem azt jelenti, hogy helyes a megítélésem, hiszen a végső ítélet Isten kezében van."
A kritizálás és kárhoztatás az ördög fegyvere. Arra használja, hogy az megakadályozza azt, hogy az emberek beteljesítsék sorsukat, elrabolja szabadságukat és kreativitásukat.
Vannak emberek, akik mindent kritizálnak, ami a véleményükkel ellentétes. Azt is érdekes azonban megfigyelni, hogy az ilyen emberek nagyon bizonytalanok – ez az oka annak, hogy kellemetlenül érzik magukat az olyan emberek társaságában, akik másként gondolkodnak vagy cselekednek, mint ők.
Amikor még én is a bizonytalanság korában éltem, nagyon sokszor kaptam magam azon, hogy kritizálok másokat, főleg azokat, akik másként gondolkodtak, mint én. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam a közelükben. Aztán rájöttem, hogy ezt az váltotta ki, hogy ők úgy döntöttek, másként cselekszenek, mások lesznek.
A nyugodt emberek nagyon jól tudják kezelni azokat, akik valami mást csinálnak. Könnyen elfogadják azt, hogy a családtagjaik szabadon hozhatják meg a saját döntéseiket.
Amint azt már sokszor említettem, Dave nagyon nyugodt ember, aki megengedte számomra, hogy önmagam lehessek. Nem érzi azt, hogy az én személyes sikereim őt hátrányos helyzetbe hozhatják, mert ő teljesen nyugodt a saját dolgait illetően. Jól érzi magát a bőrében. Egyáltalán nincs versengés közöttünk. Egyikünk sem fontosabb a másiknál. Egész egyszerűen szabadon lehetünk azok, akik vagyunk, egymástól eltérő módon.
Nem kritizáljuk egymást a különbözőségünk miatt, elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Ez persze nem volt mindig így, de a hosszú évek alatt megtanultuk, hogy arra szól az elhívásunk, hogy egymást szeressük, ne akarjuk a másikat megváltoztatni. Pál nem hagyta, hogy mások véleménye befolyásolja az életét. A Galata 1:10-ben azt mondja, ha az embereknek szeretett volna tetszeni, nem lett volna belőle Jézus Krisztus apostola. Ebből a kijelentésből rengeteget tanulhatunk. Hogyan lehetünk saját magunk, ha állandóan azzal foglalkozunk, hogy mások mit gondolnak rólunk.
A Filippi levél 2:7 versében Pál azt mondja, hogy Jézus „önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl”. Jézust egyáltalán nem érdekelte, hogy ki mit gondol róla. Egy célja volt – Atyja akaratát teljesíteni – se több, se kevesebb. Tudta, hogy meg kell őriznie a szabadságát, ha be akarja teljesíteni a sorsát.
Lehet, hogy a kritika és kárhoztatás fájdalmat okoz, de közel sem olyan fájdalmas, mintha hagynád, hogy ez a kritika és kárhoztatás manipuláljon és kontrolláljon téged. Számomra életem legnagyobb tragédiája az lenne, ha úgy öregednék meg, hogy úgy érezném, valahol út közben elveszítettem magam, és soha nem voltam önmagam.
Veled megtörtént már, hogy elveszítetted vagy megtaláltad önmagad?
Fordította: Berényi Irén
