2017. április 26., szerda

Oral Roberts élete 1.

Granville Oral Roberts, Amerika legkiemelkedőbb gyógyító evangélistája Oklahomában, Pontotoc megyében született 1918-ban. Amikor anyja hathónapos terhes volt vele, egy tüdőgyulladásban haldokló csecsemőhöz hívták, hogy imádkozzon érte, s ő megesküdött, hogy ha a gyerek meggyógyul, születendő gyermekét Istennek adja. Azt is kérte, hogy a leendő prédikátor kék szemmel szülessen. Miután a beteg kisgyerek meggyógyult, az anya tudta, hogy fia születik, akiből Isten embere lesz. Amikor a 8 indián gyermek közül az ötödik megszületett, anyja imájának meghallgatásaként egyedül ő volt kék szemű, és Claudius és Ellis Roberts boldogan az Úr szolgálatára szentelték.

Az újszülöttet Oralnak („szóló") nevezték el, ami ironikusnak tűnt, mert serdülőkorában annyira dadogott, hogy az első tanítási napon a nevét sem tudta megmondani. Társai gúnyolódásai igen vissza­húzódóvá tették. A másik nehézsége abból származott, hogy prédikátor fia volt. Mindkét probléma sok ökölharchoz vezetett, amelyekből sokszor nem ő került ki győztesen.

Súlyosbította a helyzetét, hogy apja pünkösdi szentség mozga­lom prédikátora volt, aki azonban, akárcsak walesi származású ősei, a metodista egyházban nőtt fel. Egy pünkösdi szabadtéri összejövetelen azonban feleségével együtt megtért, de a nyelveken szólásról nyert tapasztalata megosztása után nem sokáig maradhatott felekezetében, így lett egy pünkösdi gyülekezet pásztora, és amellett evangelizált. Szülei annyit imádkoztak, hogy a kis Oral úgy érezte, Jézus is a család tagja. Azonban nyomasztó szegénységben éltek, Oralnak és testvéreinek gyakran enni sem jutott. Mire felserdült, úgy érezte, egy szegény prédikátor fiának nem lehet jövője, s 15 évesen hátat fordított otthonának. Anyja e szavakkal bocsátotta útjára: „Oral, sohasem juthatsz messzebb, mint az imáink. Kérni fogjuk Istent, hogy küldjön haza, és Ő megteszi."

Küzdelem a halállal

Atokába (Oklahoma) ment, ahol igen megerőltető munka mellett jogot tanult, és aktívan sportolt. Közben arról álmodozott, hogy egy napon Oklahoma kormányzója lesz. Átlépte fizikai teljesítőképessége határait, s lassanként aggasztó tünetek jelentkeztek. De még akkor is úgy érezte, semmi sem állíthatja meg, amikor már vért köhögött. Egy kosárlabda verseny döntőjén összecsuklott, és edzője hazaszállította.

Bár akkoriban a legtöbb pün­kösdi erősen hitt Isten gyógyító erejében és szívesen elkerülték az orvosi gyógymódokat, Oral apja az utóbbit sem vetette meg. Az or­vosok azonban nem remélték, hogy valaha is felépül. A rettegett diagnózis egy világot döntött rom­ba Oralban: tuberkulózis mindkét tüdejében. 1934-ben történt ez, és nagyapja és legidősebb nővére halála után most Oralnak kellett az akkor gyógyíthatatlan betegséggel szembenézni. 163 napot töltött betegágyán csontvázzá soványodva, s közben születése napját átkozta.

Bár szülei imádkoztak érte és hittek életben maradásában, esedezésük, hogy térjen meg, nem tudott áthatolni dermedtségén. Oral továbbra sem mutatott érdeklődést Isten felé. Jószándékú látogatói közben azzal ostorozták, hogy Isten sújtott le rá a betegséggel. Aki ebben a helyzetben valóban Isten üzenetét közvetítette, az Oral anyja volt. „Fiam, nem Isten vert meg tüdővésszel" - mondta - az ördög akar téged elpusztítani." Tőle hallotta először, hogy a betegségek nem Istentől származnak.

Anyja mellett Jewel, a nővére is bátorította őt, akinek egyik látogatása alkalmával tört át végre az üzenet. Úgy érezte, mintha valaki világosságot gyújtott volna benne, s ott betegágyán átadta életét Jézus Krisztusnak.

Nem sokkal később egy evangé­lista, George W. Moncey állította fel sátrát Adában, 18 mérföldnyire Robertsék stratfordi szállásától. Oral legidősebb bátyja, Elmer is részt vett az összejövetelen, majd utolsó pénzén kocsit bérelt, és egyenesen hazahajtott. „Gyerünk, Oral" - mondta - Isten meggyógyít téged." Az úton odafelé a kocsi hátsó ülésén fekvő fiú meghal­lotta Isten hangját: „Fiam, meggyógyítalak téged, és te elviszed gyógyító erőmet nemzedékedhez".

Az istentisztelet alatt csupa vá­rakozás volt, míg végül elkezdő­dött a betegekért való ima. Éjjel 11-kor, utolsóként került sor a magas, csont és bőr kamaszra. Az ima rövid volt: „Te átkozott betegség, parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy jöjj ki a fiú tüdejéből, és bocsásd őt szabadon!"

Mintha valami megütötte volna Oral mellkasát. Arra eszmélt, hogy fel s alá rohangál az emelvényen, és torkaszakadtából kiabálja: „Meggyógyultam! Meggyógyul­tam!" Ezernyien álltak fel, akik kö­zül sokan ismerték a családot, és most Istent dicsőítő kiáltásban törtek ki. Az evangélista mikrofont nyomott a fiú kezébe, s amint folyékonyan áradtak belőle a szavak, Oral, aki addig egész életében dadogott és félt a tömegtől, ráébredt, hogy többszörös csoda történt. El­mer 35 centje jó befektetésnek bizonyult.

A bérautóban hallott üzenet azonban nemcsak a gyógyulása fe­lől biztosította, hanem vezetést is adott életére. Két hónapon belül prédikálni kezdett.

Forrás: Új Exodus, 5. évf. 2. sz./1993.