Philip Yancey és Tim Stafford - Néhány jó király is képes változást hozni

2 Krónikák 20:15. Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené.

Bár a Biblia bepillantást enged az északi királyság, Izrael életébe is, amely már államiságának első napjaitól kezdve fokozatosan távolodik Istentől, mégis sokkal több figyelmet szentel a déli királyság, Júda prófétáinak és királyainak. Júda lakossága alig ötöde Izrael népességének, így ijesztő nehézségekkel találja magát szembe. A déli királyságnak azonban néhány szempontból mégiscsak előnyös a helyzete. A királyi család, Dávid leszármazottai, nagyrészt kimaradnak az északi országot sújtó véres cselszövésekből és politikai intrikákból. A jeruzsálemi templom hatalmas egységesítő erővel bír. Júda uralkodói közül (19 király és 1 királynő) legalább néhányan olyan kimagasló szellemi vezetői képességekről tesznek tanúságot, amihez hasonlót az északi országban nem találunk.
Általánosságban véve, Júda hűségesebbnek bizonyul az Istennel való szövetség megélésében, mint Izrael. Talán ez a legfőbb oka, hogy közel másfél évszázaddal túléli Izrael országának bukását.


Egy példa értékű vezető példa értékű imádsága

A 20. fejezet Jósáfátról, Júda első királyainak egyikéről szól, aki rendkívüli személyiség volt. Júda királyainak példája jól mutatja, hogy nem közönséges bátorságra volt szükség ahhoz, hogy valaki csakis Istenre hagyatkozzon, különösen háború idején. Jósáfát király iskolapéldáját mutatja a megfelelő hozzáállásnak. Amikor megszálló hadseregek fenyegetik, hatalmas imára hívja össze az egész népet. A csata napján egy kórust küld, hogy a hadsereg előtt menve Isten dicséretét énekeljék. Jósáfát taktikája inkább illik egy keresztény istentisztelethez, mintsem a harcmezőhöz, de bevált. Az ellenséges erők egymás ellen fordulnak, és Júda serege győztesen menetel haza.
A Krónikák második könyvében két nagyszabású imádságot is találunk: Salamon imáját a 6. fejezetben, valamint Jósáfát királyét a 20. részben, amelyre a kommentátorok gyakran mint modell imádságra utalnak. Jósáfát imája Isten dicsőítésével kezdődik, majd emlékezteti az Urat korábbi ígéreteire, feltárja a problémát, végül segítségért könyörög. Jósáfát bátorságát mutatja, hogy hálát ad Isten válaszáért, mielőtt az megérkezne. Meglehetősen vegyes történeti feljegyzés kellős közepén ragyog fel a nemzeti hit eme példája. Nyilvános imája és személyes példája által Jósáfát király megmutatja, mi történhet, ha egy uralkodó teljes bizalmát Istenbe veti.