2 Krónikák 30,26. Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben.
Miközben Júda helyzete fokozatosan romlott, és Mikeás próféta komoly, figyelmeztető üzenettel jön, Júda trónjára ismét példa értékű király kerül. A könyv több figyelmet szentel Ezékiás királynak, mint bárki másnak. Ezékiás szembefordul Júda papjaival. Mint világi uralkodó, a templomtéren állva döbbenetes, elmarasztaló prédikációt mond a papokra. Ezékiás király azzal az elgondolással áll elő, hogy egy hatalmas vallási ünnepség finanszírozásával fejezze ki a lelki megújulást. Még „misszionárius” futárokat is küld az északi ország elpusztított vidékeire, hogy meghívja az asszír hadjárat túlélőit: csatlakozzanak jeruzsálemi testvéreikhez.
Egy hónappal későbbre halasztja a Páska ünnepét, időt adva ezzel a papoknak a felkészülésre, és a zarándokoknak, hogy útitervet készítsenek. Vannak, akik szkeptikusan fogadják terveit, a király felhívásának azonban súlya van. Kétszáz év után először az egész nemzet együtt lesz egy vallási ünnepen.
A megújulás időszaka
Ez a fejezet nagyon hasonlít az 1Királyok 8-ra, amikor Salamon király felszenteli a templomot. Ezékiás szeretné megújítani az Istennel kötött szövetséget, abban reménykedve, hogy így elkerülhető Isten ítélete. Az ünnepség részletei jól mutatják, mennyire félvállról vette Júda népe a szövetséget: hiány van papokból Júdában, ezért Ezékiás változtatni kénytelen a szabályokon, hogy az ünnepre érkezők megfelelően megtisztulhassanak. Ezékiás éleselméjűsége jól kitűnik a Páska ünnepének szervezésében. Ez a nap Izrael, mint nemzet születésének napja, amikor Isten kiszabadította népét az egyiptomi rabszolgaságból. Ezékiás emlékeztetni akarja a népet annak örökségére. Kezdeti szkepticizmusa ellenére Júda népe végül is összegyűlik az ünnepségre, és akárcsak Salamon idejében, spontán módon úgy dönt, hogy további hét napon át ott marad. Az Ezékiás által kezdeményezett megújulás sikeresnek látszik.