A Jézus által tanított ima második része így hangzik: „Jöjjön el a Te országod (birodalmad, királyságod); legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is“. Amikor Isten Atyánkká lesz, Isten királyságának polgáraivá válunk. Azért kell imádkoznunk, hogy királysága szilárdan megálljon itt a földön. Mi az Isten királysága? Az a hely, ahol megvalósul az Ő szuverén akarata.
Vegyük figyelembe az imának e sorait, és igazítsuk gondolatainkat Isten azon Igéjéhez, amely királyságának és akaratának földi beteljesüléséről szól.
1. A föld teremtett valóság, amely a bűn miatt megromlott
Az újságcikkekben szinte naponta szörnyű bűntettekről számolnak be. Tudósítanak gazdasági csalásokról, brutális gyilkosságokról, cserbenhagyásos gázolásokról, az élelmiszerek mezőgazdasági vegyszerekkel való szennyezéséről, hamisítványokkal való kereskedelemről és így tovább. Úgy érezhetjük magunkat, mintha vékony jégen járnánk. Nemrég egy leány írt nekem egy levelet, amely tele volt kérdésekkel és tiltakozással. „Miért teremtett Isten ilyen rossz világot? Miért nem törődik Isten mindezekkel a dolgokkal?"
A világ, amelyet Isten megteremtett, nem ilyen volt kezdetben. Mózes első könyve olyannak írja le a világot, amely teljesen különbözik a maitól. Amikor Isten megteremtette az eget és a földet (l. Móz 1,1) Lucifer, Isten kerubjainak egyike, fellázadt ellene, és olyan akart lenni, mint maga Isten. Az lett az eredménye, hogy a világ ítélet alá került, és káoszba süllyedt, kietlen lett és sötét (1. Móz 1,2). Isten ebből a káoszból teremtette meg hat nap alatt a jelenlegi világot.
Képzeljük el azt a folyamatot, amelynek során Isten megteremtette az eget és a földet. Az első napon, amikor Isten kimondta: „Legyen világosság", ragyogó fény áradt szét. A második napon teremtette Isten a határtalan eget. A harmadik napon a tengereket különválasztotta a szárazföldtől. Ugyanezen a napon a földet mindenféle növény borította el. A következő napon Isten a napot, a holdat és a csillagokat teremtette meg. Amikor Isten kimondta, pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén." (l. Móz 1,20), a világ megtelt mindenféle élőlénnyel. A teremtés hatodik és egyben utolsó napján Isten saját képmására megteremtette a férfit és a nőt, és felruházta őket tekintéllyel, hogy uralkodjanak a világon.
A teremtett világban rend volt a rendetlenség helyett, világosság a sötétség helyett, élet a halál helyett, bőség a szegénység helyett, remény a reménytelenség helyett. Abban az időben az erős nem nyomta el a gyengét.
Az Ádám és Éva számára teremtett világ rendezett és csodálatos világ volt, tele élettel. Még a fák ágain csüngő gyümölcsök is kedvesek voltak a szemnek, és jók eledelnek.
Sajnos, ez a világ már nem létezik, mert Ádámot és Évát bűnük miatt kitiltotta Isten az Édenkertből. Amikor Ádám és Éva vétkeztek, zavar, káosz, erőszakos természet és kétségbeesés keletkezett a világon. Pál így ír erről: „És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel. Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy akik ilyeneket cselekszenek méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek." (Róma 1,28-32)
Miért történtek meg ezek a dolgok? Azért, mert az emberiségnek nem tetszett, hogy megtartsa Istent ismeretében. Isten nagy rizikót vállait, amikor megteremtette az embert. Saját képmására teremtette, és szabad akarattal látta el őt, így Ádám elfogadhatta vagy el is hagyhatta Istent.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
