De fiatal fiúként, ott nyomorultan az ágyban feküdve, egyáltalán nem vágytam arra, hogy a Mennybe menjek….ÉN CSAK ÉLNI AKARTAM!...A fejem kavargott, ahogy Apa szavai megkondultak a fülemben. Tudod, Apában saját „ hangosbemondó rendszer” volt. Az ő erőteljes hangja és a szavainak hangzása betöltötte azt a kis szobát! Sose felejtem el, hogy térdelt az ágyam lábánál majd felkelt, és oh, ahogy kiengedte a hangját, ahogy beszélt Istennek a fiáról, Oral Roberts-ről!
MILYEN SZERENCSÉS AZ AZ EMBER AKINEK VAN VALAKIJE, AKI KÉZBEN TARTJA A DOLGOKAT ÉRTE, MINT AHOGY APA ÉS ANYA KÉZBEN TARTOTTA A DOLGOKAT ÉRTEM!
Amikor visszaemlékszem arra a végzetes éjszakára, még mindig hallom az elmémben azokat a szavakat, amiket Apa mondott Istennek, nem azért mert láttam Istent vagy felfogtam volna, hogy Ő ott volt valahol a közelben. De Apa úgy beszélt, mintha ott lett volna velünk a szobában, nem egy távoli világban vagy egy alaktalan formában. Apának Isten volt a legvalódibb Személy az életben, akit valaha is ismert és amióta elég idős vagyok, hogy bármit is megértsek, azóta hallottam Apát Istennel beszélni.
Áldott voltam, hogy olyan otthonba születtem, ahol az apám megértette Isten elhívását, hogy prédikáljon, és anyám hitt az Úr gyógyító erejében. (Ő mindenkinél jobban hitt az isteni gyógyulásban, azok közül, akiket ismertem az életemben.) Anya és Apa drága és szerető szülők voltak. Szerettek engem, törődtek velem, és megtanították nekem Isten útját. Ó, olyan boldog vagyok, hogy Ellis Melvin Robertstől és Claudius Priscilla Robertstől születtem, akik rám lehelték a hitük leheletét.
ANYA ÉS APA ÚGY BESZÉLGETTEK JÉZUSSAL MINTHA A HÁZUNKBAN LAKOTT VOLNA.
Szóval, anyám és apám betöltekeztek Szent Szellemmel mielőtt én megszülettem volna, nyelveken szóltak és magasztalták Istent. Miért? Azért mert annyira közel álltak az Úrhoz, és a Szent Szellem olyan erőteljes valóság volt az életükben, hogy úgy beszéltek Jézussal, mintha Jézus tényleg a mi házunkban lakott volna!
