Ésaiás 6,8. "Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?"
Ézsaiás próféta, az ószövetség kiemelkedő alakja, személyes elhívást kap Istentől. Az üzenetet szeráfok közvetítik (ez a kifejezés csak itt fordul elő, és annyit jelent: „valami lángoló és káprázatos”). A szeráfok nyilván az angyalok egy csoportja, akik Isten hírnökeiként szolgálnak. Ézsaiás úgy látja, hogy Júda népe útelágazáshoz érkezett, különösen a hosszú életű Uzzijjá király halála után (akit Azarjának is neveznek). Az északi országra jellemző erkölcsi problémák a déli királyságot is megfertőzték. Júda vagy megtalálja eredeti helyét, mint Isten egyedülálló királysága, vagy végzetesen eltávolodik Istentől.
Jótám és Áház király nem igazán figyelt oda arra, amit Ézsaiás mondott. Jelentős változást hozott azonban, hogy Ezékiás, a következő király Ézsaiást teszi meg egyik legbizalmasabb tanácsadójának, aki a válságos pillanatokban mindig az elismert prófétához fordul tanácsért.
Királyok tanácsadója
A prófétákról az a sztereotip kép él a köztudatban, hogy az utcasarkon állva hangosan szidják a fennálló rendszert. Nem így Ézsaiás. Napjait a palota közelségében tölti, mint a király bizalmas tanácsosa. (A 2Krónikák 26,22 a hivatalos udvari krónika vezetését is Ézsaiásnak tulajdonítja.) Bár a többi tanácsadó megnehezíti az életét azzal, hogy állandóan ellentmondanak neki, Ézsaiás mégsem hajlandó tompítani az üzenetét. Négy király uralma alatt is szilárdan kitart meggyőződése mellett, még akkor is, ha elszántsága végül az életébe kerül. Ezékiás komolyan megbízik Ézsaiásban. A király lelkes reformjai jórészt a próféta befolyásának tulajdoníthatók. Az ebben a fejezetben leírt isteni elhívás megmutatja, honnan vette Ézsaiás azt a bátorságot és elkötelezettséget, amely Júda történelmének meghatározó alakjává tette őt.