Az evangélizációk előtt 6-8 héttel Suzette Krisztus testének a lehető legtöbb tagját bevonja az erőteljes közbenjárásba. Nem egyedül egy bajnok imádkozik, hanem az egész egyház csatlakozik a súlyával a támadáshoz. Megrohamozzuk a pokol kapuit, és zörgetünk a menny ajtaján könyörgéssel. Ezt kifejezetten a lelkek megmeneküléséért és Isten Szellemének a mozdulásáért tesszük.
Az ilyen közbenjárás erőssége nem csúcsosodik ki és nem fejeződik be az evangélizáció kezdetével. Folytatódik egészen a megtérésre való felhívásig. Több száz, néha több ezer ember imádkozik és foglalkozik szellemi hadviseléssel az evangélizációink alatt. Miközben az evangélista dolgozik, prédikál és szolgál, a színfalak mögött az emberek szellemi erőkkel foglalkoznak, hogy segítsenek az evangélistának győzelmet aratni. Olyan ez, mint amikor Mózes imádkozott Józsuéért, aki a csata sűrűjében volt. Mikor van szükség közbenjárásra, ha nem akkor, amikor a legnagyobb a sátáni támadás?
A 2. Mózes bibliai beszámolójában a két csapat: Izrael hadserege és Mózes társasága különböző helyeken volt, mégis egy időben, együtt, ugyanazt a csatát vívták. A mi evangélizációs összejöveteleinken a közbenjárók is talán távol vannak az összejövetel helyszínétől, a fő területtől, messze egy másik téren, vagy egy másik csarnokban. Ezek az imaharcosok azonban tevékeny részesei magának az istentiszteletnek, emelik az evangélistát, és csatlakoznak a menny seregeihez a sötétség erőinek visszaverésében.
Ennek a módszernek a hatékonysága immár kétségtelenül bebizonyosodott. Ez elől a közbenjárás erőtöbblettől az ellenségnek vissza kell vonulnia, így a még meg nem tért emberek nyitva maradnak Isten Igéjének az ereje számára. Sok lelket aratunk le így, nagyban épül a Krisztus teste, és beteljesedik Isten Igéje. Így mindnyájan Krisztus partnereivé válunk, és az Ő aratásának a részvényeseivé. Közbenjáróink visszatartják a Sátán seregeit, amíg a lelkek biztonságba nem kerülnek Isten országában. Ez az eljárás Istennél kezdődött, ezért Ő meg is áldja ezt. Ez hat az egyéni
keresztényre, a gyülekezetekre, a városra, az országra és mindenek fölött a hitetlenekre. A közbenjárás országutat épít a világot megnyerő evangélizáció számára.
MIT JELENT?
Ahogy Mózes és Józsué is összedolgozott a csatában, úgy az Úr szándéka mindig az volt, hogy a közbenjárás és az evangélizáció együtt működjön. A közbenjárás és az evangélizáció egyesül a csatában. Olyan ez a kettő, mint a kéz a kesztyűben, vagy a víz a folyó ágyában, vagy a szőlővesszők a tőkén.
A lélekmentéshez nem kötődő közbenjárás olyan, mint a cél nélküli lövés, mintha az atléta célvonal nélkül futna versenyt, vagy mint egy focimeccs kapu nélkül. Ha ébredésért imádkozunk, tennünk kell valamit az ébredésért. A közbenjárás előkészítő munka is; eke, ami felszántja a talajt a vetés és aratás előtt. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell közbenjárnunk, amíg egy evangelizációt, vagy valami hasonlót nem kezdenek el szervezni, hanem feltétlenül azt, hogy látást, vagy tervet kell kapnunk a világ elérésére.
Aztán itt a másik mulasztási lehetőség: az evangélizáció közbenjáró ima nélkül. Ez olyan, mint egy kézzel kurblizott motor, amihez nincs üzemanyag, vagy mintha háló nélkül halásznánk, és a halakat egyenként, a farkuknál fogva próbálnánk kifogni.
