2014. november 4., kedd

Reinhard Bonnke - A közbenjárás faltörő kosai 1.

SZÍNFALAK MÖGÖTT

Milyen kiváltságos evangélista az, aki mögött közbenjárók állnak! A közbenjárók a tüzérek, akik a dinamitot adják a pokol elleni evangéliumi bombázásunkhoz. A közbenjárók többek, mint imapartnerek, amint majd meglátjuk. Ők Mózes fajta emberek.

Bizonyos értelemben sosem lehetünk olyanok, mint Mózes. Ő fejedelem volt, törvényadó, nemzetalkotó és zseni. Ő azonban még valami nagyobb is volt, amik mi is lehetünk! Közbenjáró. Egyiptomi fejedelemként Mózest tanították háborúzni, valószínűleg még katonáknak is parancsolt. Amikor viszont Izrael léte veszélybe került, maga Mózes kezdett közbenjárni. Úgy védte a népét, hogy Istennél védte az ügyüket. Nem a test karjában bízott, hanem az Úr előtt borult arcra.

Negyven évvel korábban Mózes magára vont néhány dolgot, miközben megpróbálta megszabadítani Izraelt. Megtette az első ökölcsapást népe szabadsága érdekében, de ez hiba volt. Mózesnek menekülnie kellett. Pályafutása végén újra oly módon nyilvánult meg, amit a Biblia hitetlenségnek nevez. A nép elégedetlensége szélsőségekbe vitte Mózest. Felállt, és támadólag megkérdezte: "Avagy e kősziklából fakasszunk-é nektek vizet?" Aztán Isten félretette őt. Mózes túllépte a hatáskörét, és lemondott a titkáról.

A világnak vannak módszerei a tömegek befolyásolására. Nagy sokaságok gyűlnek össze a szolgálatainkon. De bízom abban, hogy ezer mérfölddel alattunk vannak a tömegpszichológia módszerei és a demagóg népvezérek fogásai. Nekünk más módszerünk van, Mózes titka - a közbenjárás. Abban az ősi világban ki volt olyan hatékony, mint Mózes - vagy ki olyan ma? Egyik példa a másik után ábrázolja Mózes erejét. Mózes látta Istent, és ezzel a látással élte le az életét. Ma némelyek primitívnek tekinthetik őt. Háromezer év telt el, de kinek volt nagyobb befolyása az emberiségre, mint neki? Az ő hatása a történelemre nagyobb, mint bárki másé, kivéve Krisztust. Ezek a gazdag eredmények arra késztetnek, hogy menjek vissza Istennek ehhez a fejedelméhez, és figyeljem őt. Vegyünk csak egy példát a 2. Mózes 17:8-l4-ből:

"Eljőve pedig Amálek és hadakozik Izrael ellen Refidimben. És monda Mózes Józsuának: Válassz nekünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetején állok és az Isten pálczája kezemben lesz. És úgy cselekedék Józsué, a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére. És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izrael győz vala; mikor pedig leereszti kezét, Amálek győz vala. Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hazának és alája tevék, hogy arra üljön: Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradónak kezei a nap lementéig. Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élivel. És monda az Úr Mózesnek: írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuának, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól."

Némelyek nem imádkoznak. Titoknak hívják az imádságot, és túllépnek rajta. Mégis: feltétlenül használnak más olyan dolgokat is, amelyeket nem értenek. Miért győzött Amálek, amikor Mózes karja elnehezült? Ez furcsának tűnhet. Az ima azonban nem logika kérdése, hanem kinyilatkoztatásé. Végig a történelem folyamán az ember úgy találta, hogy Isten felel az imára. Nincs értelme a dolgok mibenlétén vitatkozni. Csak élvezzük a dolgok hasznát! Az Úr elrendelte, hogy ezt az esetet (hogy Mózes kezeit tartották Isten előtt) írják meg könyvben, és ebből a könyvből, a Bibliából vehetjük a nekünk szóló utasításokat.