2014. november 12., szerda

Reinhard Bonnke - A közbenjárás faltörő kosai 2.

ISTEN SZÍVÉNEK ELÉRÉSE

Először is, a közbenjárás Mózes szívében született. Valójában ebben az esetben nem jegyeztek fel Mózestől való szavakat. Az imája nem szabott formájú litánia volt, vagy szóról szóra ismétlendő szöveg.
Mózes egy szót se szólt, de szelleme Istennel harcolt, és ezt a karja felemelése fejezte ki. Áron és Húr Mózes kezének az emelésével részesült ebben a győzelemben. Isten szívét a szívünk éri el, nem csupán az ajkunkat elhagyó hangok. Mindazáltal ki kell fejeznünk magunkat, és Mózes valóban fizikailag is odaadta magát ebben a könyörgésben. Pál apostol ezt írta: "Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl" (I.Tim. 2:8.).
Mózes talán olyan erőteljesen könyörgött, hogy ezt szavakkal nem lehetett kifejezni, de mi általában nem tudunk csendben könyörögni. Ugyanebben a fejezetben Pál ezt írja: "Intelek azért..., hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések. hálaadások minden emberekért"
(1. Tim. 2:1.).

A KÖZBENJÁRÁS FALTÖRŐ KOSAI

Másodszor, egy ember emelte fel kezeit, de ketten segítettek neki ebben. Sokat hallottunk már arról, hogy "valaki álljon a gátra", de telnek az évek. Ki tud rámutatni egy ilyen emberre? Ha bárki is azt állítaná magáról, hogy ő az, az illetőt bizonyára egyedülállónak tekintenék. Másoknak is benne kell lenniük az akcióban. Valójában ez a történet mutatja, hogy ez így van. Nem hagyhatjuk az imádkozást egy férfira, vagy egy nőre, vagy néhány úgynevezett imaharcosra. Ne mondd azt: "Ez csak egy imaösszejövetel."! Gyűljenek össze a milliók, hogy megrohamozzák a bűn fellegvárát!

Ezt az alapelvet követjük a CfaN evangélizációs hadjáratain. Suzette Hattingh a CfaN csapat létfontosságú kulcsembere. E fejezet sok gondolatát neki kell köszönnünk. Az ő kifejezett szolgálata nem csak az imapartnereink összeírása, hanem az is, hogy ténylegesen összegyűjtsön ezreket, oktassa és vezesse őket az igazi közbenjárásban. Itt nem dalok elénekléséről, vagy áldásért való imádkozásról van szó, hanem a Sátán erősségeinek lerombolásáról. A közbenjárók hatalmas páncélöklök.

Minket nem szép szavak érdekelnek, hanem a szív kifejezése. Az emberek térdelhetnek, ülhetnek, állhatnak, lefekhetnek az Úr előtt, vagy járkálhatnak, mindezt általános felügyelet mellett. Senki sem vár arra, hogy a pásztor megszólaljon: "Kérem, valaki vezessen minket imában!" Ehelyett mindenki együtt imádkozik, ahogy az Apostolok Cselekedeteiben. Szabadság van, de nem szabadosság. Szabadság, de nem szertelenség. Minden összejövetelen rendnek kell lenni, és azt tisztelni kell. Mi viszont nem félünk attól, hogy az emberek Istenhez kiáltanak, és akár könnyezve is segítségül hívják az Ő nevét.