Mi megérintjük a világot, szeretjük a világot, megmossuk a bűnösök lábát és bekapcsolódunk azok életébe, akiknek szükségeik vannak, de ami a személyes életmódunkat, a szentségünket és tisztaságunkat illeti, teljesen át kell mennünk vissza, abba a végletbe, ami Istennek az irányelveit jelenti! Ezért üldözték a korai Egyházat, mert mások voltak. Nem vettek részt a világ bűneiben. Miért figyelne ránk a világ? Mi azt mondjuk, hogy az Evangélium megváltoztatja az életüket, de mi pont olyanok vagyunk, mint ők! A világi emberek küszködnek a pornográfiával, de az egyházban lévők is sokan. A világi tinédzserek erkölcstelenek szexuális szempontból, de a gyülekezetben lévő fiatalok is azok! A világban szétesnek a házasságok, de az egyházban is szétesnek a házasságok. A világot mindenféle tisztátalan dolog szórakoztatja, de az egyházat is szórakoztatja ugyanaz. Hol van az Evangélium ereje? Hol van a megváltozott élet? Hol van a szent kultúra ellenes mozgalom? Az Ördög gyűlöli a szentséget. Annyira gyűlöli, hogy negatív hangzását kelti a szívedben. „Ez törvénykezés! Ez vallás! Ez tradíció!” De ez az ördögnek a hangja! A szentség egy radikális dolog. A szentség forradalmi dolog!
Meg kell ezt értenetek, mielőtt megtértek! Nagyon örülök, hogy radikális vagyok. A barátaimnak rövid hajuk volt, a rock-sztároknak hosszú. Én is elkezdtem megnöveszteni a hajamat, és az együttesemben lévő fickók is. Azokban a napokban ez valaminek a jelképe volt. A barátaim sportoltak az iskolában, én meg a kábítószertől szálltam el. Ők keményen dolgoztak az iskolában, mert jó képzést akartak kapni, én meg csak kábítóztam. Boldog lettem ettől, örültem, hogy más vagyok. Miért? Mert egy másféle értékrendet, egy másféle világrendet tettem a magamévá. Egy ellenkultúrás gondolkodásmódot vettem át. Némelyek rám néztek, a hosszú hajamra, és kinevettek. De engem nem bántott, mert én nem tiszteltem őket, mert ennek a világnak a normális emberei voltak. Én másmilyen voltam.
Mikor megtérünk, olyanok akarunk lenni, mint mindenki más. Mielőtt megtértünk, mások voltunk, mint mindenki más. Voltak, akik háború-ellenes vagy környezetvédő mozgalomban voltak, vagy terroristacsoportokban, mindenféle ideológiákban voltunk benne. Kultúra ellenes emberek voltunk. De ennek a többsége a bűnről és a lázadásról szólt. Nem a megfelelő okért csináltuk ezt. Teljesen ellene mentünk a társadalomnak. Ez volt a kultúra ellenes mozgalom ereje. De megtértünk, és teljesen normális tagjai lettünk a társadalomnak. Mert ebben a világban dolgozunk és élünk, és a gyermekeinket ebben a világban neveljük fel, de nem veszünk részt a világ bűneiben. Radikális, kultúra ellenes emberek vagyunk? A fiataloknak meg kell ragadniuk ezt az igazságot! Radikális dolog az, hogy mi szentek vagyunk!
Ma nem radikális dolog, hogy egy 13 éves lány szexuális életet él. Néhány nemzedékkel ezelőtt ez radikálisnak számított, de ma már nem az. Nem radikális ma már, hogy ez a kislány terhes lesz és abortuszt hajt végre. Nem radikális, hogy egy homoszexuális más férfivel lefekszik. Mi el sem tudjuk képzelni, de ez az ő normális életmódjának a része. Tudjátok, mi a radikális? Ha mi nem érintünk semmilyen tisztátalant! Ha teljesen tisztán tartjuk magunkat, hogy szexuális becsületességben, tisztességben járunk és nem érintjük meg a világ bűneit! Ez a radikális! Ez a forradalmi! Ez a kultúra ellenes életmód! Megvakultak a szemeink – állandóan ezt hallom. A keresztények ücsörögnek, beszélgetnek:
- Láttad ezt a filmet? Láttad azt a filmet?
- Milyen filmet?
- Azt! Nagyon erős evangéliumi üzenet van benne.
Egy pillanat! Van benne egy szerelmeskedő jelenet, az emberek levetkőznek benne! Várj egy picit! A színészek káromkodnak a filmen és ellene vannak minden olyan alapelvnek, amiért te kiállsz! Hogyan szórakozhatsz te ezen? Hogyan nézheted ezt?
- Testvér, te fanatikus vagy és törvénykező! – és az ördög nevet, nagyon szereti ezt!
Figyeljetek rám! Annyira megkeményedtünk, hogy rá sem jövünk erre! Hadd illusztráljam ezt egy kicsit! Emelje fel egy nős ember a kezét ezen az oldalon. OK. Rendben. Most szeretnék egy férjezett asszonyt a másik oldalon. OK. Köszönöm. Mi lenne, ha megkérném őket, mindketten jöjjenek fel ide a színpadra. Egy nős ember, akinek egy másik asszony a felesége, és egy férjes asszony, akinek egy másik ember a férje. Elkezdenének most csókolózni, fogdosni egymást, levetkőznének… Felvennénk videóra és megnézzük. Ugye, rögtön azt mondjátok: Nem, ez tisztátalan! Ez lehetetlen!
Ez házasságtörés! De aztán elmegyünk a moziba és megnézzük ugyanazt. Mi történt velünk? Akarok most egy nőtlen fiatalembert ezen az oldalon, és egy hajadont a másikon. Most mi lenne, ha kettőjüket felhívnánk a színpadra, és megkérnénk, hogy ők kezdjék el ugyanezt… Hogyan szórakozhatnánk egy ilyesmin? Hogyan mondhatnánk: Úgy, úgy, Uram! Jöjj, Szent Szellem! Tölts be minket! Küldd az ébredést! – És közben a világ bűnei szennyeznek be minket! Nem tudjuk, hova tűnt Isten ereje…
Ha Isten ereje leszállna, akkor egyszerűen megölne minket! Itt prédikálok, és mondjuk, a közepén elkezdenék csúnya dolgokat mondani. Mindenféle tisztátalan kifejezéseket használnék. Hiába venném az Úr nevét, befognátok a fületeket! Kérdeznétek: Mi történt itt? Állítsátok le a kazettát! Aztán otthon nézzük a videót, ami tele van szennyes beszéddel, és azt mondjuk: Otthon? Az rendben van. A gyülekezetben nincs rendben. Valami baj van itt valahol! Történt valami az alapelveinkkel!
- Milyen filmet?
- Azt! Nagyon erős evangéliumi üzenet van benne.
Egy pillanat! Van benne egy szerelmeskedő jelenet, az emberek levetkőznek benne! Várj egy picit! A színészek káromkodnak a filmen és ellene vannak minden olyan alapelvnek, amiért te kiállsz! Hogyan szórakozhatsz te ezen? Hogyan nézheted ezt?
- Testvér, te fanatikus vagy és törvénykező! – és az ördög nevet, nagyon szereti ezt!
Figyeljetek rám! Annyira megkeményedtünk, hogy rá sem jövünk erre! Hadd illusztráljam ezt egy kicsit! Emelje fel egy nős ember a kezét ezen az oldalon. OK. Rendben. Most szeretnék egy férjezett asszonyt a másik oldalon. OK. Köszönöm. Mi lenne, ha megkérném őket, mindketten jöjjenek fel ide a színpadra. Egy nős ember, akinek egy másik asszony a felesége, és egy férjes asszony, akinek egy másik ember a férje. Elkezdenének most csókolózni, fogdosni egymást, levetkőznének… Felvennénk videóra és megnézzük. Ugye, rögtön azt mondjátok: Nem, ez tisztátalan! Ez lehetetlen!
Ez házasságtörés! De aztán elmegyünk a moziba és megnézzük ugyanazt. Mi történt velünk? Akarok most egy nőtlen fiatalembert ezen az oldalon, és egy hajadont a másikon. Most mi lenne, ha kettőjüket felhívnánk a színpadra, és megkérnénk, hogy ők kezdjék el ugyanezt… Hogyan szórakozhatnánk egy ilyesmin? Hogyan mondhatnánk: Úgy, úgy, Uram! Jöjj, Szent Szellem! Tölts be minket! Küldd az ébredést! – És közben a világ bűnei szennyeznek be minket! Nem tudjuk, hova tűnt Isten ereje…
Ha Isten ereje leszállna, akkor egyszerűen megölne minket! Itt prédikálok, és mondjuk, a közepén elkezdenék csúnya dolgokat mondani. Mindenféle tisztátalan kifejezéseket használnék. Hiába venném az Úr nevét, befognátok a fületeket! Kérdeznétek: Mi történt itt? Állítsátok le a kazettát! Aztán otthon nézzük a videót, ami tele van szennyes beszéddel, és azt mondjuk: Otthon? Az rendben van. A gyülekezetben nincs rendben. Valami baj van itt valahol! Történt valami az alapelveinkkel!
