Dave Hunt - A miseáldozat 5.

Pogány felvonulás Krisztus tiszteletére?

A körmeneteken az ostyát is viszik a monstranciában. Megdöbbentő, hogy milyen parádéval viszik az utcákon bizonyos ünnepek alkalmával. Egy XVIII. század eleji szemtanú, aki részt vett a spanyolországi Zaragozában rendezett, ún. Úrnapi körmeneten, a Corpus Christi (Krisztus teste) ünnepén, a következőket írja:

"A székesegyház esperese összehívja a szerzetesrendek tagjait, a világi papságot, a király megbízottját, a kormányzót, az elöljárókat, a polgári és büntető hatóságok bíráit, a kancellárt, valamint a város összes vallásos társulatát a San Salvador (Szent Megváltó) székesegyházban, ahol mindenki saját hivatalának és méltóságának megfelelően és illően jelenik meg. A klérusnak és a szerzeteseknek a körmenethez hozniuk kellett a saját rendjükben, illetve templomukban található összes szentnek az ezüstszobrát, és azokat egy emelvényre állítva kellett hordozniuk. A lakosok feladata volt az, hogy megtisztítsák az utcákat, ahol a Szentséget hordozzák, és hogy a földre zöld növényeket, illetve virágdíszeket szórjanak. A lakások utcára néző ablakait és erkélyeit is szépen fel kellett díszíteni.
A király megbízottja, a kormányzó, a bírák, az egyházi elöljárók és hivatalnokok az érseki palotához mennek, és onnan kísérik az érsek őkegyelmességét a templomba, ahol már várnak rájuk a szerzetesrendek, a klérus és más szervezetek tagjai.

...Miután az érsek elmond egy imát a nagy oltár előtt, elkezdődik a zene...; az érsek kiveszi a szentségtartóból a [tömör aranyból készült] kehelyben elhelyezett oltáriszentséget, és ráteszi az oltárra. Az érsek ezután a Szentséggel a kezében megáldja az embereket, majd az esperes, a főesperes és a kántor segítségével a custodiát (szentségtartót) egy aranyozott emelvényre helyezik, amit virágok és előkelő asszonyok ékszerei díszítenek. Az emelvényt 12 pap emeli a vállára, mindegyikük a miseruháját viseli. Miután ez megtörtént, a körmenet elindul a templomból.

Elöl mennek a skót-dudások, illetve nagyobb és kisebb, színes óriásnak öltözött emberek, akik végig táncolnak a körmenet alatt. Őket követi a székesegyház hatalmas ezüstkeresztje..., majd a kolostorokban nevelkedő fiúk és lányok tanítóikkal és tanítónőikkel... [Ezután következnek a különböző rendek, élén a ferencrendiekkel, mivel ők a legfiatalabbak. Összesen körülbelül 70 rend képviselteti magát.] Mindenki olyan ruhát visel, amiben az oltárhoz szokott járulni... Mintegy 2000 szerzetes vesz részt ezen az ünnepélyes alkalmon, 16 apácarendből mintegy 1500 apáca, [1200 pap], mintegy 4700 egyházi személy, és legalább 15000 család képviselteti magát.

Utánuk következik a San Salvador székesegyház klérusa és az „Oszlopos Miasszonyunk”. A klérus teljes papi díszben, őket követik a székesegyház zenészei. Ők már közvetlenül a custodia, vagyis a szentségtartó előtt mennek, és egész úton énekelnek. Utánuk következik a 12 pap, akik a baldachint viszik (oszlopok segítségével tartható vászon tető), amely alatt a Szentség található... A baldachin alatt megy az érsek, a király megbízottja, az esperes és a főesperes.
A custodia két oldalán hat pap szüntelen az oltáriszentséget tömjénezi, attól a perctől fogva, hogy a körmenet elhagyja a templomot, egészen a visszaérkezésig.
Utánuk következnek a kancellár és a kormányzó, illetve a hatóságok képviselői, majd a nemesi származású férfiak és asszonyok, akik kezükben egy-egy gyertyát tartanak.
Az egész körmenet körülbelül négy órán át tart, eközben állandóan zúgnak a harangok.

A körmenet hihetetlen pompával zajlik... így viszik végig az oltáriszentséget a város fontosabb utcáin... Az erkélyeken és az ablakokban állók rózsát és más virágokat dobnak a baldachinra, ami alatt vonul a szentség."

Ha az ostya valóban Jézus Krisztus megfeszítés előtti teste, amit a katolikus oltárokon áldoznak fel világszerte, akkor talán ez a pogány felvonulás nem is túlzás, nem igaz?
Hogyan válhatott az az egyetlen test millió testté egy icipici ostyába szorítva, és hogyan lehet minden egyes darab valóságosan „maga Jézus Krisztus”?

Hogyan lett a véres, „régi, megkopott, szégyennel és megvetéssel méltatott” keresztből gyémánttal kirakott aranykereszt? És hogyan képviselhetik gazdagon díszített selymekbe öltözött püspökök azt, Aki mezítelenül függött a kereszten, és Akinek élettelen és megveretett testét gyolcsba terítve tették a sírba? Jézus Krisztus halálának „állandósítása” talán egy komikus vígjátékká változott volna?

Mi köze van egy ilyen pogány felvonulásnak a szenvedések útjához? Nem istenkáromlás az, hogy ez az egyház az egész világ előtt tetszeleg, és azzal dicsekszik, hogy néki adatott az a hatalom, hogy Jézus Krisztus megfeszíttetés előtti testét a kezében tartsa, és őt újra és újra feláldozhatja oltárain?!

Ez a dogma csak fanatizmust szülhet, hitet sohasem. A Deggendorban történt zsidó-mészárlás, amire már az előzőekben utaltunk, annak volt a következménye, hogy a zsidók állítólag ellopták és „megkínozták” az oltáriszentséget.
Azoknak, akiket már eleve arra tanítottak, hogy elhiggyék, hogy a bor valóságosan Jézus Krisztus vérévé válik, nem volt nehéz elhinniük Hitlernek a vérrel kapcsolatos mítoszát sem.