Mindenekelőtt tisztáznunk kell, kinek szólnak ezek az ígéretek. Ha a Bibliában valahol ezt olvassuk, hogy „Ti”, akkor tudnunk kell, hogy kihez szól az Úr, kinek van címezve. Mindezek az előbb felsorolt ígéretek, amiket az Úr Jézus szavai nyomán idéztünk, az ő tanítványainak szólnak. Az Úr Jézus ezeket tanítványaihoz intézte. A tanítványágnak szintén megvannak a maga feltételei. Maga az Úr Jézus beszél ezekről, például Lukács 14-ben és egyéb helyeken is, de most nem ez a témánk, és ezt nem fogjuk részletezni. Csak annyit szögezzünk le, hogy aki ezeket az igéket magára akarja vonatkoztatni, annak biztosnak kell lennie abban, hogy ő tanítványa az Úr Jézusnak, és úgy követi őt, mint a tanítvány a mesterét. Ez lehetséges, hogy jó hír neked, de lehet, hogy rossz hír, attól függően, hogy a tanítványának számítasz-e, vagy sem.
Az első dolog, amiről beszélnünk kell, az Istennel szembeni helyes magatartás. A most következő nyolc feltétel közül a többi hét, évek óta előttem volt már, amikor az Úr megmutatta, hogy a legelsőt, amit feltétlenül az első helyre kell tennünk, mindenestül elmulasztottam, és figyelmen kívül hagytam. Ez pedig az Istennel szemben való helyes viszony, helyes magatartás. És ebben is, mint minden másban, természetesen az Úr Jézus a mi példánk.
Azért nézzük most a Zsid 5,7-8-at: „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás, és könnyhullatás közben járult Ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet.” Ha az Úr Jézus itt leírt magatartását röviden össze akarnánk foglalni, azt mondhatnánk, hogy tisztelettudó engedelmesség volt ez az Ő mennyei Atyja iránt. Ebben az igében, amit elolvastunk a Gecsemáné kerti imádságra utal a Zsidó levél szerzője. Ebben az imádságban – ami fel is van jegyezve a számunkra – mutatkozik meg legjobban ez a tiszteletteljes, engedelmes magatartás. Nézzük meg, hogy a Máté 26,39-től hogyan látszik meg ez az ő szavaiban. „És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, mindazonáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” És másodszor a 42. versben ezekkel a szavakkal könyörög: „Atyám! Ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.” A Szentlélek a mostani időkben igen erősen hangsúlyozza, hogy Istenhez való közeledésünknek az alapja: ez a tisztelettudó, Istenfélő és engedelmességre kész magatartás! Ez pedig a saját akaratunk megtagadását, és az ő akaratának feltétel nélkül való elfogadását jelenti. Ne az én akaratom, hanem a te akaratod legyen meg! Sokan egyáltalán fel se fogták még, hogy mit jelent a saját akaratukat megtagadni, és mit jelent feltétel nélkül előre, ismeretlenül is elfogadni Isten akaratát, bízva abban, hogy az a legtökéletesebb, ami létezik, és hogy ez a számukra is az elképzelhető legjobb.
Azért nézzük most a Zsid 5,7-8-at: „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás, és könnyhullatás közben járult Ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet.” Ha az Úr Jézus itt leírt magatartását röviden össze akarnánk foglalni, azt mondhatnánk, hogy tisztelettudó engedelmesség volt ez az Ő mennyei Atyja iránt. Ebben az igében, amit elolvastunk a Gecsemáné kerti imádságra utal a Zsidó levél szerzője. Ebben az imádságban – ami fel is van jegyezve a számunkra – mutatkozik meg legjobban ez a tiszteletteljes, engedelmes magatartás. Nézzük meg, hogy a Máté 26,39-től hogyan látszik meg ez az ő szavaiban. „És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, mindazonáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” És másodszor a 42. versben ezekkel a szavakkal könyörög: „Atyám! Ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.” A Szentlélek a mostani időkben igen erősen hangsúlyozza, hogy Istenhez való közeledésünknek az alapja: ez a tisztelettudó, Istenfélő és engedelmességre kész magatartás! Ez pedig a saját akaratunk megtagadását, és az ő akaratának feltétel nélkül való elfogadását jelenti. Ne az én akaratom, hanem a te akaratod legyen meg! Sokan egyáltalán fel se fogták még, hogy mit jelent a saját akaratukat megtagadni, és mit jelent feltétel nélkül előre, ismeretlenül is elfogadni Isten akaratát, bízva abban, hogy az a legtökéletesebb, ami létezik, és hogy ez a számukra is az elképzelhető legjobb.
Például nézzük azt az esetet, amikor valaki gyógyulásért imádkozik, mondjuk a saját gyógyulásáért. Azért kéred a gyógyulásodat, mert te akarsz meggyógyulni, vagy azért kéred, mert meg vagy győződve arról, hogy Isten akarja, hogy te meggyógyulj? Ez nagy különbség. Vagy mondjuk gazdagságért, világi dolgaid felvirágzásáért imádkozol: azért imádkozol, mert te akarsz gazdag lenni, vagy azért, mert meg vagy győződve arról, hogy Isten akarja, hogy te gazdag legyél. És igen sokan imádkoznak úgy, hogy a saját akaratukat akarják rákényszeríteni Istenre, illetve azt hiszik, hogy Isten is azt akarja, amit ők. De Isten olyanokat keres, akik iránta való szeretetből is tiszteletből engedelmeskednek, mert hiszik, hogy az ő akarata kedves, jó és tökéletes. És nem lehet másképpen megismerni az ő akaratát, csak ha előzőleg a saját akaratunkat határozottan megtagadtuk és félretettük.
