Dave Hunt - A miseáldozat 7.

Szó szerinti vagy szimbolikus értelmezés?

Közelgő megfeszíttetésére utalva Jézus a következőket mondta a zsidóknak a János evangélium 6. részében: „...az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért... ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek...” (51, 53. versek).

A katolicizmus azt állítja, hogy ezeket a verseket szó szerint kell értelmezni, és elítéli a protestánsokat, amiért ők ezt szimbolikusan értik. Jézus Krisztus azt is mondta, hogy „Én vagyok az életnek ama kenyere” (35. vers), de mégsem értik ezt szó szerint, nem azonosítják őt egy szép kerek cipóval. Talán abszurdabb dolog azt állítani, hogy Jézus Krisztus egy darab kenyér, mint azt, hogy egy darab kenyér maga Jézus Krisztus? A Bibliát valóban szó szerint kell venni, de csak akkor, ha szó
szerinti jelentést közvetít. Amikor analógia vagy szimbolikus értelmezés a helyénvaló, akkor a szó szerinti értelmezés sérti a logikát és egyben az isteni törvényt is.

A Zsoltáros a következőket mondja: „... [Isten] tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad...” (Zsoltárok 91,4). Talán madárnak kellene képzelnünk Istent? Jézus sírt Jeruzsálem miatt:
„...hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akaratok!” (Lukács 13,34). Teljesen egyértelmű az, hogy Jézus szavait nem szó szerint kell venni, bár itt azonosítja magát Azzal, akiről a 91. Zsoltár ír.

Jézus arra szólította fel az emberiséget, hogy higgyen Benne. Azt mondta Nikodémusnak, hogy aki hisz őbenne, az nem veszik el, hanem örök élete van (János 3,16), és hogy ha valaki hisz őbenne, annak újjá kell születnie. Jézus itt sem arról beszél, hogy az embernek újra meg kell születnie, hanem egy szellemi újjászületésről van szó. Ezt még a katolikusok is elismerik...

A samáriai asszonynak a kútnál „élő vizet” ígért, és azt, hogy „örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne” (János 4,10-14), és itt is teljes bizonyossággal állítjuk, hogy nem a természetes vízről beszélt. Elmondta a zsidóknak azt is, hogy aki Benne hisz, „élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből” (János 7,38), de itt sem értelmezi úgy senki, hogy az emberi testrészről, hasról beszélt, illetve, hogy valóságos folyókról lenne szó.

A János evangélium 6. részében Jézus ezt mondja; „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (35. vers). Biztosak lehetünk benne, hogy itt nem állította magáról azt, hogy valóságos kenyér, és azt sem, hogy akik Benne hisznek, soha nem kell majd enniük vagy inniuk. Itt arról beszélt, hogy szellemben soha nem lesznek újra éhesek és szomjasak. Jézus szellemi dolgokról beszélt, és ezt mindenki számára hasonlatokon keresztül tette szemléletessé, megragadhatóvá. Nincs semmi okunk arra, hogy szó szerint értelmezzük azt, amit néhány verssel később olvashatunk az Igében, vagyis, hogy „ennünk”
kellene az ő testét, és „innunk” az ő vérét.

E téves értelmezés alapján a katolikusok teljesen meg vannak győződve arról, hogy a kenyér és a bor valóságosan is Jézus Krisztus. Ha ez igaz, akkor ez a következőket vonja maga után. Ha Jézus Krisztus szó szerint értette, amit mondott, akkor azt is szó szerint kellett értenie, hogy „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (35. vers). Mivel a katolikusok azt állítják, hogy ők valóságosan Jézus Krisztus testét eszik, bizonyára soha nem éhesek vagy szomjasak. Vagy talán mégis? Ha az „éhség” és a „szomjúság” viszont szellemi értelemben értendő, akkor ez igaz arra is, hogy valaki eszi Jézus Krisztus testét. Teljesen nyilvánvaló, hogy Jézus itt arra utal, hogy aki hisz őbenne, örök élete van, és nem kell állandóan egy újabb részért Hozzá mennie.