"Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velők, és megerősítvén az Igét a jelek által, amelyek követik vala. Ámen!"
Azok az áldott emberek nem üldögéltek az Úrra várva, hogy elinduljon, ahogy ma oly sokan teszik. "Azok pedig kimenvén...” Más szavakkal, átvették a kezdeményezést, és az Úr boldogan csatlakozott hozzájuk. Teljesen meg vagyok győződve, hogy Isten megengedi nekünk, hogy meghúzzuk a ravaszt az Ő Szent Szellemének hatalmas kiáradásai érdekében. Isten kegyelméből ennek többször tanúja voltam. A Szent Szellem kezdeményezésére van szükségünk. Az ébredéshez Isten felkent embereire van szükség, akik a hit vakmerőségét gyakorolják.
Amikor Jonatán és a fegyverhordozója saját kezdeményezésből négykézláb felmászott az ellenséghez egy magáncsatára, sokkal nagyobb győzelmei arattak, mint amekkorát lehetségesnek gondoltak. Rád vár Isten? Te vagy az Ő Jonatánja?
Bárki hihet Istenben, amikor Isten már úgyis mozdul. A valódi hit akkor cselekszik, amikor Isten látszólag nem mozdul. Isten szereti azokat az embereket, akik az Ő segítségére számítanak. Ez a diadal, az áldás és az ébredés receptje.
Még hány ember jut eszedbe, aki pontosan ezt tette? Gondolj mindazokra, akik új dolgokat értek el Istenért, és felírhatod őket erre a listára. Mindegyikük mert cselekedni akkor, amikor senki szerint nem volt itt az ideje. Minden ébredés így kezdődött.
Egyszer egy szolgáló Isten nagyobb mozdulásaira vágyott, arra, hogy lássa, amint az Úr meggyógyítja a megkínzottakat, és csodákat tesz. Amikor ez a szolgáló odament egy idősebb társához, az ezt mondta neki: "Isten meg fogja tenni ezeket a dolgokat, amikor eljön az ébredés. Tehát várj!" Így volt ez akkor is, amikor Jézus Názáretben volt. A barátságtalan gyülekezet, ahogy az országban a legtöbben, meghatározatlan időre elhalasztotta azt, aminek a megtételét Isten megígérte. Jézus azonban kijelentette: "Ma teljesedett be ez az Ige a ti hallástokra" - mindezt ráadásul egy olyan városban, mint Názáret volt, a maga rossz hírével.
Mennyi ébredési légkör lehet egy zsinagógában, ahol ott egy száradt kezű ember, és az összes cinikus vezető reménykedve figyel, hátha megvádolhatja majd Jézust azzal, hogy szombaton gyógyít? Ezek a
körülmények aligha voltak kedvezőek, de Jézus meggyógyította azt az embert, - mert az idő akkor a megfelelő, amikor a legnagyobb a szükség.
Biztos vagyok benne, hogy a mai nap ez az idő. Kire vár Isten?
Talán rád? Mire vársz te?
