Dave Hunt - A miseáldozat 6.

Valóság vagy csalás?

A katolikus pap állítólag rendelkezik azzal a hatalommal, hogy a katolikus oltáron Jézus Krisztus testét valóságosan megjeleníti, majd újra feláldozza: „a miseáldozat során, [amikor] Krisztus áldozatát bemutatjuk..., újra meg újra a megváltás műve valósul meg vér nélkül.” Ez a római katolicizmus egyik legfontosabb megkülönböztető jegye. Ahogyan erre már az előbb is utaltunk, pontosan ettől különbözik annyira a katolicizmus minden más vallástól, de különösen az evangéliumi kereszténységtől. Itt most két dologról lehet szó: ez vagy egy rendkívül fontos és csodálatos realitás, vagy a legördögibb csalás. Nincs középút.

Egyetlen katolikus sem tagadhatja, hogy teljesen abszurd az az állítás, hogy itt átváltozásról, átlényegülésről van szó. Az ostya, illetve a bor összetételében nincs kimutatható változás azután sem, hogy azt a pap „különleges hatalmával” Krisztus valóságos testévé, illetve vérévé változtatta át. Mi akkor a bizonyíték arra, hogy ez a „csoda” valóban megtörtént? Vagy talán itt is arról lenne szó, hogy ezt ugyanúgy vakon el kell fogadniuk a híveknek, mint sok más katolikus tanítást? Hát persze, ezt tanítja az egyház.

Természetesen lehet ugyan találni a Bibliában olyan verseket, amelyek alá is támasztják ezt a tanítást, de a józan ész és a helyes exegézis ezeknek más értelmezését adja, mint a katolikus egyház hivatalos tanítása. Leginkább két részt idéznek a Bibliából, amikor az átváltozás alátámasztására kerül"sor: János 6,51-57 és Máté 26,26-28 (vessük össze még: Lukács 22,19—20 és lKorintus 11,24—25). Nézzük meg mi is közelebbről ezeket a részeket!