Menjünk tovább most a Márk 11,24-hez. „Azért mondom néktek, amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” Ezt a verset így lehet pontosabban fordítani: „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyertétek, és akkor meglesz néktek.” Tehát három dologról van szó. Egyszer a kérés, azután a megnyerés, vagy elfogadás, és azután a birtoklás, „meglesz” – mondja a mi fordításunk. Ebben az a lényeges, hogy az első kettő az imádságkor, az imádság alatt történt, tehát a kérés is, és a bizonyosság, az elfogadás is, hogy meg fogjuk kapni, amit kérünk, a harmadik pedig a birtoklás, amikor megvalósul a kérés, amikor megkapjuk, amit kértünk, ez időben esetleg jóval később történik.
Ezt látjuk az 1János 5,14-15-ben: „és ez az a bizodalom, amellyel őhozzá vagyunk, hogyha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket, és ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk tőle.” Tehát azzal a hittel imádkozik az igazi kérő, az igazi hívő, hogy ez a kérés biztosan meghallgatásra talál, és még a kérés alatt, vagy azzal egyidejűleg teljes bizonyosságra jut abban, hogy ez már az ő birtokában van. A megvalósulás ugyan csak később történik, meg, de a bizonyosság, az elfogadása annak, hogy a kérés meghallgatásra talált, és teljesítésre került, ez az imádkozáskor történik. Tehát mégegyszer, szabad fordításban a Márk 11,25 így hangzik: „Azért azt mondom nektek, akármit kértek imádságotokban, higgyétek azt, és bízzatok benne, hogy az már a tiétek, az garantálva van nektek, hogy teljesül, fogadjátok el, amit kértetek, és akkor meg is valósul, teljesülni fog.”
Igen sokan azért nem kapják meg azt, amit kérnek, mert csak kérik, de nem veszik át, nem fogadják el. Amikor kérnek, akkor az Atya kinyújtja a kezét, és ott van a tenyerében az a dolog, amit kérnek, de ők a maguk részéről nem nyújtják ki a kezüket, hogy elvegyék az Atya kezéből, amit kértek. A megvalósulás csak úgy jöhet létre, ha a két kéz találkozik, ha átveszed az Atya kezéből azt, amit ő nyújt neked. Mint minden dologban, ami Isten és ember között történik, mindig megvan az ő része, és a mi részünk. Mi nem tudjuk helyette elvégezni, amit csak ő tud megtenni, és ő sem akarja elvégezni helyettünk, ami a mi dolgunk. A kérésnek az előadása a mi dolgunk. Mi kérünk tőle valamit. És nekünk kell elvenni is az ő kezéből hitben, amit kértünk, az pedig már az ő dolga, hogy hogyan és mikor teljesíti, valósítja meg a kérést.
