Dave Hunt - A miseáldozat 9.

Példabeszédek

Jézus ezt mondta: „Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik...” (János 10,9), a katolikusok azonban ezt nem értelmezik úgy, hogy Jézus Krisztus egy kézzelfogható ajtó, amin ha szó szerint bemennek, akkor az ő fizikai testük is megtartatik. Jézus ezzel a hasonlattal azt mondja, hogy ha valaki hisz őbenne, a szellemi valóságnak egy teljesen új állapotába kerül, az örök életbe. Amikor Jézus azt mondja, hogy „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben” (János 8,12), nem fizikai, hanem szellemi értelemben vett világosságról beszél, amit azok nyernek el, akik Benne hisznek, ellentétben azzal a szellemi sötétséggel, amelyben a világ vesztegel.

Sorolhatnánk még tovább ezeket a példákat, de azt hiszem, szükségtelen. Jézus sokszor felszólítja az emberiséget, hogy higgyen Benne. Bármiről is beszélt, legyen az újjászületés, víz, juhok, pásztor, mag, magvető, gyümölcs, kenyér vagy ajtó, a célja mindig az volt, hogy szellemi igazságot közvetítsen egy jól ismert fogalmon vagy tárgyon keresztül, és ezt sohasem kellett szó szerint értelmezni. Arról is tudomást szerezhetünk a Bibliából, hogy amikor Jézus a sokasághoz szólt, mindig példabeszédeken keresztül tette: „Mindezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik” (Máté 13,34).

Jézus a János evangélium 6. részében is a sokasághoz beszél. Ezért tudjuk, hogy - mint máskor - most is példázatokban szól, jelképes és szellemi nyelvet használ, amit nem szabad szó szerint értelmezni. Vannak azonban még más érvek is, amelyek emellett szólnak. Most nézzük meg ezeket!