A katolicizmus azt tanítja, hogy a hívek rendszeresen Krisztus testét eszik, és a vérét isszák. Minél több a mise, annál jobb, de persze még akkor sem biztos az, hogy valaki bejut a mennyországba anélkül, hogy ne kellene szenvednie a purgatóriumban. Az Egyházi törvénykönyv 904. kánonja a következőt mondja:
"A papok sohase feledkezzenek meg arról, hogy az eucharisztikus áldozat misztériumában újra meg újra a megváltás műve valósul meg; gyakran misézzenek, sőt a mindennapi misézés nagyon ajánlott..."
A Bibliában azonban nem egy helyen van arról szó, hogy a megváltás egyszer s mindenkorra elvégeztetett a kereszten, és ezért Jézus Krisztus áldozatát soha többé nem kell és nem is lehet megismételni.
Jézus ezt mondta: „Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút, és hisz őbenne, örök életete legyen...” (János 6,40). Látható, hogy a Jézus Krisztusban való hit (amit ő ahhoz hasonlít, hogy valaki eszi az ő testét) egy egyszer s mindenkorra lezárult tény. Nem azt mondja, hogy hússzor, ezerszer, napi egyszer vagy heti egy alkalommal kell ezt újra megismételni. Ha valaki
hisz Jézus Krisztusban, annak megbocsáttattak a bűnei, és Isten ingyen kegyelemből örök életet ad annak. Tehát ha valaki már egyszer hitt, és Jézus Krisztus testének „evése” által örök életet nyert, az soha nem szorul ismétlésre. Ekkor ugyanis az „örök élet” kifejezés nem helyénvaló, hiszen ami örök, az örök ideig tartó, és így nem kell megújítani vagy újra elvégezni. Figyeljük meg, mit mond Jézus ugyanebben a fejezetben:
Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki egyék belőle, és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért. (János 6,47-51)
Hol adta Jézus az ő testét? Nem az utolsó vacsorán, ahogy ezt a katolikusok tanítják, hanem a kereszten. „Üdvözítőnk az utolsó vacsora alkalmával azon az éjszakán, amelyen elárultatott, megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát, hogy így a keresztáldozat a századokon át az ő eljöveteléig jelenlévő valóság legyen."
Szeretném még egyszer elismételni: ha Jézus Krisztus szó szerinti értelemben beszél a testéről és véréről a János evangélium 6. részében, akkor azok, akik valóságosan eszik az ő testét, soha nem halnak meg. Az apostolok azonban mind halottak. Ha Jézus nem úgy értette, hogy az ő testének evése megőriz még a fizikai haláltól is, akkor arra sem utalhatott, hogy szó szerint az ő testét kell ennünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy Jézus az egész fejezetben szellemi értelemben szól, ahogyan ezt máshol is gyakran teszi.
Nagyon tragikus az, hogy egy katolikus hívő azért nem veheti át a szellemi örök életet, amit Jézus neki is kínál, mert a hivatalos dogma azt tanítja, hogy Jézus Krisztus szavait szó szerint kell értelmezni. Róma azt állítja, hogy ő tartja kézben a „Jézus Krisztus által elnyert érdemeket”, és csak neki van hatalma arra, hogy ezekből részesítse a katolikus híveket, amikor azok magukhoz veszik Jézus Krisztus valóságos testét és vérét. A misét tehát állandóan meg kell ismételni.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
