„Én, János, a testvéretek vagyok Jézus által. Társatok vagyok a szenvedésben, a türelmes kitartásban, és a Jézussal való együtt-uralkodásban is. Patmosz szigetén voltam, mert Isten beszédét és a Jézusról szóló igazságot hirdettem az embereknek. Ekkor magával ragadott a Szent Szellem, és elvitt az Úr Napjára. A hátam mögül erős hangot hallottam. Olyan volt, mint a trombita hangja. Ezt mondta: „Írd meg egy könyvben mindazt, amit látsz, és küldd el annak a hét gyülekezetnek, amely Efezusban, Szmirnában, Pergamonban, Thiatirában, Szárdiszban,Filadelfiában és Laodiceában van!” Akkor megfordultam, hogy lássam, ki szól hozzám. Hétszínarany olajmécs-tartót láttam, közöttük pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Ott állt, hosszú ruhában, a melle körül aranyövvel. A feje és haja olyan volt, mint a tiszta fehér gyapjú, vagy a hó. A szeme a tűz lángjához, lábfeje a kemencében megolvasztott izzó rézhez, a hangja pedig hatalmas vízesés zúgásához hasonlított. A jobb kezében hét csillagot tartott. Szájából kétélű éles kard jött ki. Arca úgy ragyogott, mint a Nap, amikor a legfényesebben süt.”
János reggelizett Jézussal a Galileai tenger partján. De amikor János Jézust szellemben látta, akkor az Ő teljes dicsőségében látta. És ebben a dicsőségben az arca úgy ragyogott, mint a nap.
Emlékeznünk kell arra, hogy kit szolgálunk. Nem olyan valakit szolgálunk, akit egyesek havernak kezelnek. Vannak emberek, akik Istent a haverjuknak nevezik. Mi azt szolgáljuk, aki annyira felséges, hogy az Ige azt mondja, egy araszával megméri a világuniverzumot. A nagyujjától a kisujjáig. Markában mérte meg a föld vizeit. Ilyen Istent szolgálunk!! Olyan Isten Ő, aki visszatartotta a dicsőségét, azért, hogy lássa – még így is szolgáljuk és dicsérjük e Őt? Vagy pedig jobban elszállunk-e egy olyan embertől, aki kosarat dob kosárlabdában a 15 méteres vonalról. Na, most, szeretném, ha feltűnne nektek, hogy Jézus azt mondja, van egy levele mind a 7 gyülekezet számára. Na most, ezek a gyülekezetek 7 történelmi gyülekezet, ugye? De a levelek nem csak róluk szólnak! Hogyha ezek a levelek csak ennek a 7 gyülekezetnek szóltak volna, Isten sosem tette volna őket bele az igéjébe, ugye? Tehát, prófétai alkalmazásuk is van a leveleknek. Ránk is vonatkoznak a mai nap, mert Isten igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál. Isten nem a holtak Istene, hanem az élők Istene, ámen?
Ma reggel meg szeretnék nézni egy levelet közelebbről. Lapozzunk a 2. fejezet 18. verséhez, amiket itt olvasunk azok Jézus prófétai szavai az Egyháznak: A thiatirai gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt üzeni az Isten Fia, akinek a szeme olyan, mint a tűz lángja és a lába, mint az izzó olvasztott fém: Ismerem mindazt, amit teszel, a hitedet, szolgálatodat és türelmes kitartásodat. Tudom, hogy amit most teszel, az több mint amit kezdetben tettél.
Ebből már látjuk, hogy nem egy halott, száraz, vallásos gyülekezetről van szó! Olyan gyülekezetről beszél, ami tele van Isten szeretetével, tele van hittel, tele van türelemmel, tele van munkálkodással, sőt ezek a munkák még sokasodnak is. Úgyhogy egy buzgó, szellemmel teli gyülekezetről beszélünk. Olvassuk tovább: De van valami, ami nem tetszik nekem: eltűröd, hogy az az asszony, Jézabel azt tegye, amit akar. Mert prófétának mondja magát, tanítja szolgáimat és félrevezeti őket. Ráveszi őket, hogy szexuális bűnöket kövessenek el, és hogy egyenek a bálvány-isteneknek felajánlott ételekből.
Na most, ebben a gyülekezetben volt egy Jézabel nevű nő, aki elcsábította az embereket, és arra tanította őket, hogy szexuális bűnöket kövessenek el, és egyenek a bálványoknak felajánlott ételekből. Ez a történelmi értelmezése a levélnek, de minket ez most nem érdekel.
Emlékeznünk kell arra, hogy kit szolgálunk. Nem olyan valakit szolgálunk, akit egyesek havernak kezelnek. Vannak emberek, akik Istent a haverjuknak nevezik. Mi azt szolgáljuk, aki annyira felséges, hogy az Ige azt mondja, egy araszával megméri a világuniverzumot. A nagyujjától a kisujjáig. Markában mérte meg a föld vizeit. Ilyen Istent szolgálunk!! Olyan Isten Ő, aki visszatartotta a dicsőségét, azért, hogy lássa – még így is szolgáljuk és dicsérjük e Őt? Vagy pedig jobban elszállunk-e egy olyan embertől, aki kosarat dob kosárlabdában a 15 méteres vonalról. Na, most, szeretném, ha feltűnne nektek, hogy Jézus azt mondja, van egy levele mind a 7 gyülekezet számára. Na most, ezek a gyülekezetek 7 történelmi gyülekezet, ugye? De a levelek nem csak róluk szólnak! Hogyha ezek a levelek csak ennek a 7 gyülekezetnek szóltak volna, Isten sosem tette volna őket bele az igéjébe, ugye? Tehát, prófétai alkalmazásuk is van a leveleknek. Ránk is vonatkoznak a mai nap, mert Isten igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál. Isten nem a holtak Istene, hanem az élők Istene, ámen?
Ma reggel meg szeretnék nézni egy levelet közelebbről. Lapozzunk a 2. fejezet 18. verséhez, amiket itt olvasunk azok Jézus prófétai szavai az Egyháznak: A thiatirai gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt üzeni az Isten Fia, akinek a szeme olyan, mint a tűz lángja és a lába, mint az izzó olvasztott fém: Ismerem mindazt, amit teszel, a hitedet, szolgálatodat és türelmes kitartásodat. Tudom, hogy amit most teszel, az több mint amit kezdetben tettél.
Ebből már látjuk, hogy nem egy halott, száraz, vallásos gyülekezetről van szó! Olyan gyülekezetről beszél, ami tele van Isten szeretetével, tele van hittel, tele van türelemmel, tele van munkálkodással, sőt ezek a munkák még sokasodnak is. Úgyhogy egy buzgó, szellemmel teli gyülekezetről beszélünk. Olvassuk tovább: De van valami, ami nem tetszik nekem: eltűröd, hogy az az asszony, Jézabel azt tegye, amit akar. Mert prófétának mondja magát, tanítja szolgáimat és félrevezeti őket. Ráveszi őket, hogy szexuális bűnöket kövessenek el, és hogy egyenek a bálvány-isteneknek felajánlott ételekből.
Na most, ebben a gyülekezetben volt egy Jézabel nevű nő, aki elcsábította az embereket, és arra tanította őket, hogy szexuális bűnöket kövessenek el, és egyenek a bálványoknak felajánlott ételekből. Ez a történelmi értelmezése a levélnek, de minket ez most nem érdekel.
