A kereszt a világ történelmének központja; Krisztus megtestesülése és Urunk keresztre feszítése a forgópont, amely körül minden kor eseménye forog. Alexander Maclaren ( 1826- 1910) Néhányan azt mondják, hogy a világ legforgalmasabb közlekedési kereszteződése az indiai Bangalore város központjában helyezkedik el. Mások azt mondják, ha meg akarod találni ezt a kereszteződést el kell menned Shenzen belvárosába, Kína déli részének nyüzsgő pénzügyi központjába. Sokan azonban megvannak győződve arról, hogy a legforgalmasabb közlekedési kereszteződés titulusát ezen a kék márványbolygón az Avenue Ipiranga és az Avenue Rio Branco kereszteződése São Paulo belvárosát illeti Braziliában. Ezen a helyen egyszer a forgalmi dugó legendás 165 mérföldes kocsisort hozott létre. Mások viszont azt állítják, hogy az embereket kell megszámolni, hogy megdöntsük ezt a rekordot. Ennek érdekében a tokiói Hachiko teret kellene megnézni, amely egy négyszögletű tér és körülbelül egy millió ember megy át rajta naponta, ami azt jelenti, hogy egy zöld lámpa alkalmával tízezer ember halad át az úton. (És én az gondoltam, hogy ha tíz gyerek áll előttem sorban hot-dogért szombat este a Mrs Bailey-nél, akkor sokat várok). Azok, akik a városi élet folyását tanulmányozzák viszont azt mondják, hogy a győztest Banglades fővárosában Dhakában találták meg, ahol 11 millió ember él. Ott van egy pont, ahol a South út a Zahir Raihan utat keresztezi a város forgalmas buszpályaudvarával az autókkal tömött utak ölelésében. Bármelyik adott nap bármelyik percében ez a kereszteződés tele van érkező és induló buszok tömkelegével. Azokon a részeken, ahol nincsenek buszok több ezer taxis és autós halad. Ahol még maradt hely ott megszámlálhatatlan számú motorbicikli és motorizált riksa (úgynevezett tuk-tuk) jön megy. Most képzeld el, hogy a járművek vezetői figyelmen kívül hagyják a kijelölt sávokat és a jelző lámpákat. Valóban ez lehet a legforgalmasabb útkereszteződés a világon, de a vitának még nincs vége.
Ami viszont nem vita tárgya az a történelem legmagányosabb útkereszteződése - ahova senki sem kívánt eljutni és mégis az a hely, amire az egész emberiség figyelmét fel kell hívni, hogy az emberek megjelenjenek ott. Ez a kozmikus útkereszteződés egy koponya alakú hegy tetején van egy szemét lerakó mellett, a hatalmas római birodalom perifériáján lévő zavaros holtágú tartomány fővárosának falain kívül. Nézd meg. Ennek a fa kereszteződésnek a közepén egy magányos alak lóg- a menny hercege, elhagyatottan a magány börtönében csak a csend és a cellatársakért való szenvedés van vele. A legközelebbi barátai félelmükben és szégyenükben elfutottak. Igazából a meztelen önfenntartás egy gyáva aktusában a két legjobb barátja közül az egyik még azt is tagadta, hogy ismeri. A tömegek, akik követték Őt és csüngtek minden egyes szaván, akik szabadon részesültek gyógyító erejében vagy visszakapták halottjaikat a sírból egyetlen parancsára, akik csoda étkezéseken vettek részt azáltal, hogy Ő hálát adott - mind hazarohantak és magukra zárták az ajtót és csak azok maradtak ott, akik gúnyolták és csúfot űztek Belőle.
Ennél az útkereszteződésnél egy férfi volt megfeszítve, teljesen egyedül lógott ott a keresztfán még a Mindenható Atyja is elfordította Róla a tekintetét és megvonta Tőle megnyugtató jelenlétét. “Eloi, Eloi, lama Sabachthani?” - kiáltotta arám nyelven a fán függő férfi. Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem? " (Márk 15:34) Azóta, hogy ez a gyötrődő kiáltás átszelte a kopasz júdeai hegyeket a huszadik században számtalan ember spekulált azon, hogy miért monda ezt Jézus. Úgy tűnik, mintha Jézus meglepődést és zavaradottságot sejtetett volna - ez két olyan dolog, amelyet sohasem mutatott korábbi harminchárom éves földi pályafutása alatt. Valójában azonban Jézus nem meglepődést mutatott, hanem az Írást vallotta meg. Kifejezetten a 22. zsoltár 1. versszakát idézte - ez egy messiási szakasz, amely nemcsak Dávid szívfájdalmát mutatja meg egy pillanatra, hanem prófétikusan előre is jelzi leszármazottja, a megígért Messiás évszázadokkal későbbi szenvedéseit, amivel megváltja az egész világot.
Ennél az útkereszteződésnél egy férfi volt megfeszítve, teljesen egyedül lógott ott a keresztfán még a Mindenható Atyja is elfordította Róla a tekintetét és megvonta Tőle megnyugtató jelenlétét. “Eloi, Eloi, lama Sabachthani?” - kiáltotta arám nyelven a fán függő férfi. Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem? " (Márk 15:34) Azóta, hogy ez a gyötrődő kiáltás átszelte a kopasz júdeai hegyeket a huszadik században számtalan ember spekulált azon, hogy miért monda ezt Jézus. Úgy tűnik, mintha Jézus meglepődést és zavaradottságot sejtetett volna - ez két olyan dolog, amelyet sohasem mutatott korábbi harminchárom éves földi pályafutása alatt. Valójában azonban Jézus nem meglepődést mutatott, hanem az Írást vallotta meg. Kifejezetten a 22. zsoltár 1. versszakát idézte - ez egy messiási szakasz, amely nemcsak Dávid szívfájdalmát mutatja meg egy pillanatra, hanem prófétikusan előre is jelzi leszármazottja, a megígért Messiás évszázadokkal későbbi szenvedéseit, amivel megváltja az egész világot.
Az útkereszteződésben függő férfi az Ige Embere. Ugyanis a biblia piros betűs szavainak (az angol nyelvű bibliákban, piros betűvel szedték Jézus szavait) nagy része közvetlenül utal az Ószövetség bizonyos szakaszaira. A názáreti Jézus teljes egészében Isten Igéjének szempontjából határozta meg saját életét, szolgálatát, üzenetét. Úgy tűnik, hogy minden egyes körülményre és kihívásra volt egy Igéje. Amikor az ördög konfrontált Vele, Jézus Igékkel válaszolt. Igéket idézett amikor a tanítványai végtelen kérdéseire válaszolt. Igével cáfolta és hozta zavarba a farizeusokat, a szadduceusokat és a szanhendrint. És most egyedül, kiknek idéz halhatatlan szavakat megváltásunk szerzője? Senki sem maradt, aki meghallgatná örökkévaló kijelentéseit. Mivel egy egész faj felhalmozódott bűne és romlottsága (minden betegség és erőtlenség, sátáni varázslat és démoni romlottság) egy Férfira hárult, a tiszta és szent Atya nem tehetett mást, mint visszavonni életet adó, megnyugtató jelenlétét egyszülött Fiától. Ahogy Jézus megérezte Apja távolodását - ahogy először tapasztalta meg örökkévaló Létében, hogy mit jelent távol lenni az Atyától - egy Ige jött fel Benne. Csak egy. Jézus tudta, hogy a sötét pillanatokban ragaszkodnunk kell az örök igazsághoz és Isten Igéjének örök diadalához. És a legsötétebb és legkétségbeesettebb pillanatában ennek a személynek a megkínzott lelke - aki felé isteni igényeket támasztanak - kinyúl, hogy megragadja a megnyugvás horgonyát. Ekkor idézi ezt messiási próféciát, hogy emlékeztesse saját magát, hogy kicsoda Ő valójában, mit csinál éppen és miért kell ezt megtennie.
Fordította: Nagy Andrea
