"Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. . Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." (1 Kor 9:24-27)
Látod, miről beszél Pál? Először elmondja, hogy egy szellemi futásban vagyunk. (Abban vagy?) És azért vagyunk ebben, hogy megfussuk a pályánkat. (Ha a pályán vagy, futsz is?) És, hogy olyan gyorsan fussunk, ahogy csak bírunk, hogy elvegyük a jutalmat. (Ha futsz, úgy futsz, hogy elvedd?) Ez az önfegyelemről, a célról, az összpontosításról szól. Nincs itt helye lustaságnak, letargiának, álmatagságnak, tunyaságnak. Másodszor elmondja, hogy az atléták, akik olimpiai játékokon indulnak, keményen edzenek - az edzés csak egyre keményebb lesz az évek során - hogy elnyerjék a koronát, mai szóval érmet, amely megadatik majd.
Az atléták szigorú napirend szerint gyakorolnak hat-nyolc órát naponta, kemény, hónapokig tartó diétákat tartanak, hogy megnyerjenek egy versenyt vagy új rekordot állítsanak fel vagy legyőzzenek egy ellenfelet. Megkínozzák a testüket és megvonják maguktól az élet mindennapi élvezeteit, csak hogy a csúcsra jussanak. Mérföldeket kocognak zuhogó esőben vagy a tűző napon. Néha ugyanazokat a mozdulatokat gyakorolják hetekig, amíg hibátlanul nem megy. Vannak sportolók, a bokszolók például, még a szexuális élettől is tartózkodnak egy hónapig vagy tovább, a verseny előtt, mivel úgy gondolják, hogy az ilyen cselekedetek is energiát vonnak el. Igen, így élnek az atléták.
De nézd, mit mond Pál: "azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant." Igen, ezt mi tesszük. (Angolban itt a teszik, tesszük ige is szerepel.) Mi fegyelmezzük magunkat, mi tagadjuk meg magunkat, mi uralkodunk a test fölött, mi vesszük fel a keresztet, mi tartunk ki, mi mondunk nemet a világnak, mi állunk ellent az ördögnek, igen, ezeket mi tesszük. De minket valami sokkal nagyobb dolog motivál. Azért tesszük amit teszünk, hogy örökkévaló koronát nyerjünk.
Te is így élsz? Úgy veted alá az életed az Úrnak, ahogy egy profi sportoló a sportnak, egy profi zenész a zenének vagy egy buzgó üzletember a pénznek? Talán a legnagyobb probléma az életedben egyszerűen az önfegyelem, a kontroll, az összpontosítás hiánya. Talán egy könyörtelen napirendet kell bevezetned , hogy formába hozd magad. Csak Isten tudja, hányszor prédikáltam ezt már magamnak.
Még egyszer, a kis rókák, akár semleges dolgok, akár kis bűnök, több kárt okoznak nekünk mint hinnénk. És a kis rókák elszaporodása az, ami megmutatja nekünk, hogy valami nagyon nem jól megy. Ne engedd, hogy a szőlőskertedbe vájják az üregüket, bármilyen kicsik is. Nézd át szigorúan az életed és gyomláld ki a kis rókákat, a kisebb bűnöket.
Talán a pornográfia "nagy bűne" nincs jelen az életedben, de megbámulod a másik nem képviselőit a gyülekezetben. Talán a hazugság "nagy bűne" nincs jelen az életedben, de szükségét érzed, hogy eltúlzott, felnagyított módon adj elő egy történetet. Talán a felelőtlen lustaság "nagy bűne" nincs jelen benned, de szörnyen nehéz számodra 30 percet az Úrral tölteni imában. Talán az erőszak " nagy bűne" nincs meg benned, de hajlamos vagy a dührohamra és gyerekes haragra. Charles Bridges így írja le a kontrollálatlan állapotot:
"Az egyik példabeszéd mondja: azt "a ki uralkodik a maga indulatján" (Péld 16:32) hatalmas győztes. És valóban a legnemesebb részünk felett veszítjük el vagy nyerjük meg az uralkodást. Akinek nincs hatalma a maga lelke felett az könnyű préda a betolakodónak. Bárki felzaklathatja és meggyötörheti. (Lásd Eszter 3:5.6.13) Átadja magát az irányíthatatlan szenvedélyek első rohamának. ellenállás nélkül, mint egy lerombolt falú város, amely nem jelent akadályt. ( Neh 1:3 2:17) Nem tudja fegyelmezni magát, a kísértés alkalmat jelent a bűn számára, és félelmetes távolságokba űzi őt, amit nem is gondolt. Egy dühkitörés a gyilkosságig vezet. A kéjvágy fölötti figyelmetlenség házasságtöréshez. A legnagyobb természetes erő teljesen erőtlen a nagy konfliktusban. Mindez a legmélyebb együttérzést kellene, hogy előhívja belőlünk. De vannak kevésbé szégyenteljes esetei a morális gyengeségnek, mégis aligha kevésbé károsak a lélek számára. Minden dühkitörést, a büszkeség minden szikráját amely a szívben támad, már mielőtt megmutatkozna a viselkedésben vagy a beszédben, le kell győzzünk, és határozottan ellen kell álljunk neki. "
Igen a bűn minden kitörését az életünkben, a testiség minden ébredező szikráját a lelkünkben, minden kis rókát a szőlőben, teljesen ki kell takarítsunk és irgalmatlanul ki kell űznünk. Azok a lompos farkú, fényes szemű teremtmények aranyosnak és veszélytelennek tűnhetnek, de gyötrő kellemetlenkedők és szörnyű fosztogatók. El kell kapni őket, foglyul ejteni és megölni. Végül is az ágak amiket megrágtak és a kacsok amiket letéptek a szőlősgazdához, Jézushoz tartoznak. Ezért sürget Spurgeon minket, hogy Jézussal együtt vadásszunk.
Tehát, állatvédők, el az utamból! Én megyek rókákra vadászni. Velem jössz?
Fordította: Korányi Tamás
