A rendőrség a kereszteket tartó gyermekeket az utcára hajtotta. A gyerekek magasra emelték kézzel készített keresztjeiket és elmasíroztak egy közeli templomba, hogy ott védelmet kapjanak. Meglepetésükre azonban nemsokára több, mint 2500 diák csatlakozott hozzájuk más iskolákból is, és együtt elkezdtek imádkozni és dicséreteket énekelni a megfeszített Megváltóról. Hamarosan katonák kerítették be az óvóhelyet, de még előttük megérkezett a nemzetközi sajtó is. Nemsokára a keresztet a fejük fölé emelő, dicséreteket éneklő gyerekekről készült fotók özönlötték el világszerte a televízió képernyőjét és az újságokat. Öt év múlva Lengyelország megtartotta első szabad elnökválasztását, azután, hogy a II. Világháború befejezésekor a vasfüggöny mögé került. Egy évvel később Lech Walesa a Szolidaritás Mozgalom atyját elnökké választották – így Lengyelország totalitarializmusának hosszú, sötét éjszakája véget ért. Természetesen a Szolidaritás Mozgalom már ezelőtt is egy változást összegyűjtő erő volt. Ennek a szelíd forradalomnak a lángját 1979-ben gyújtották meg, amikor is egy lengyel katolikus, név szerint Karol Wojtlya akkor már II. János Pál pápaként megtette 9 napos zarándokútját vissza szülőföldjére Lengyelországba. Az ország csaknem egyharmada jelent meg az ország különböző részein, ahol a pápa megállt. És amikor előadta történelmet átformáló tanítását a varsói Győzelem téren június 2.-án az összegyűlt lengyel tömegnek, az emberek egy 14 percig tartó tapsviharral válaszoltak, ami spontán átalakult egy gyülekezeti dicséretté. Egy szívvel énekelték “Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat" (Jézus győz, Jézus uralkodik, Jézus kormányoz.) Öt évvel később a Garlowin keresztjeivel való leszámolás arra szolgált, hogy reflektorfénybe helyezze ugyanazt a pontot, amelynél a szovjet birodalom gyengülő Marxista fala elkerülhetetlenül a legnagyobb mértékben omladozni látszott.
Nem létezik győztes, kultúrát átformáló kereszténység a kereszt nélkül. Azon a napon a televízió kamerái bemutattak a világnak egy bátor helyi lelkészt, aki így szólt a templomban síró tömeghez: "Lengyelország nem létezik kereszt nélkül." Egy dolog biztos. Nem létezik győztes, kultúrát átformáló kereszténység a kereszt nélkül. Egy útkereszteződésnél állunk - a történelem egy szó szerinti keresztútjánál- amelynél sokaknál, még azoknál is akik valóban szeretik Istent és az Ő Szavát, a kereszt elveszítette központi szerepét. Csendben, észrevétlenül néhány kéz elemelte a keresztet a gondolkodásunkban, az imáinkban, a szeretetünkben és a szolgálatunkban elfoglalt jogos helyéről. És mégis.... egy félreérthetetlen, fényes körvonal jelzi a helyet, ahol egykor ott lógott a kereszt. Igen, a modern teológusok és az elvilágiasodás erői megtettek minden tőlük telhetőt, hogy eltávolítsák a keresztet, de annak bizonyítékát, hogy a kereszt valaha ott lógott nem tudják kiradírozni - éppen úgy ahogy azokban a lengyel oktatótermekben a kereszt alakú árnyék üres maradt. Ez egyfelől áldást jelent. Mert az üres hely megmutatja pontosan hová való. Gyere velünk ahogy felfedezzük a kereszt erejét, méltóságát és szépségét. Tanuljuk meg újra hogyan alkalmazzuk ezt az erőt az életünkbe. Itt egy olyan utazás kezdődik el, amely helyreállítja azt, amit elloptak tőlünk. És ahogy oly sokszor előfordul az utazásoknál ez a történet is egy útkereszteződésnél kezdődik.
