Elgondolkoztál-e már azon, miért mondatta ki Jézus Péterrel háromszor is, hogy szereti Őt? A szavak áldást hordoznak, de átkot is. Azért kellett Péternek háromszor megvallania, hogy szereti Jézust, hogy eltörölje azt az átkot, amit akkor vett magára, amikor háromszor megtagadta Őt. Ha megnézed ezt a tanítást, az első dolog, amit Jézus mondott, ez a kérdés volt: „Péter, szeretsz engem?” „Igen, Uram.” Akkor Jézus azt mondta: „Legeltesd az Én bárányaimat!” Az első szituáció, amikor Péter megtagadta Jézust, egy kislánnyal folytatott beszélgetés volt. Minden egyes szituációra nézve, amelyben Péter átkot vett magára a tagadás szavaival, Péter szeretetről és elfogadásról tanúskodó szavaival, Jézus visszafordította az átkot.
Kimondtál-e valaha negatív dolgokat az pénzügyeidről, a gyermekeidről vagy a házasságodról? Minden egyes negatív szóval kapcsolatban, amit kimondtál, pozitív szavak kimondása által semmissé kell tenned azt az átkot, és fel kell szabadítanod az áldást. „Soha nem fogok fizetésemelést kapni.” Ezt az átkot semmissé kell tenned, és ezt kell mondanod: „Mindazt, amibe belefogok, Isten sikeressé teszi." Lehet, hogy dühödben ezt mondtad néha: „A gyerekeimből soha nem lesznek rendes emberek.” Semmissé kell tenned ezt az átkot, és fel kell szabadítanod az áldást a gyermekeid életére, azzal, hogy azt mondod, Istennel egyetértésben: „Én és a családom, mindannyian üdvözülni fogunk.” (Lásd Apostolok Cselekedetei 16:31) Bármilyen negatív szavakat mondtál eddig, vagy bármilyen negatív szavakat mondtak ki rád, Isten pozitív szavainak az ígéretét kimondva semmissé kell tenned a negatív szavak átkát.
Az én életemet Isten egyetlen Igéje változtatta meg. Ahogy a fejezet elején írtam, a megtérésem pillanatától kezdve a pozitív megvallás témájával szembenálló környezetben szocializálódtam. Nem csak, hogy ellene voltunk, de gúnyt is űztünk belőle. Egy napon viszont, amikor Új-Mexikó egyik apró városában, egy kis motel szobában voltam, örökre megváltozott az életem, és az, ahogyan Isten Igéjéhez és szeretetéhez viszonyultam. Ébredési igehirdetéssel szolgáltam annak a városnak az egyik gyülekezetében, és arra vártam, hogy a pásztor értem jöjjön kocsival. Volt még egy kis időm, úgyhogy kinyitottam a Bibliámat, és elkezdtem olvasni. Nem kerestem semmi konkrétat, csak Isten Igéjét akartam olvasni. A 4Mózes 14-nél nyitottam ki a Bibliát, és amit Isten aznap este mutatott, az jelentette az első lépést ahhoz, hogy megértsem, hogyan kell eltávolítani az átkot, és felszabadítani az áldást.
"Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izrael fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására!" (4Mózes 14:27,28)
Biztos vagyok benne, hogy ismered Mózes történetét - Isten elküldte őt, hogy megszabadítsa Izrael fiait, majd elvándoroltak az ígéret Földjére. De engedd meg, hogy röviden összefoglaljam, hogy láthasd, mit mutatott meg nekem Isten. Izrael már több száz éve élt rabszolgasorban Egyiptomban, mire Isten elküldte Mózest, hogy megszabadítsa népét. Miután Isten tíz csodával bemutatta hatalmát, a fáraó elengedte őket. Az izraeliták nemcsak megszabadultak, hanem „a bűnösök vagyonával” jöttek ki. (Lásd Példabeszédek 13:22.) Az egyiptomiak aranyával és ezüstjével. Isten azt mondta: „Elvezetlek benneteket a tejjel és mézzel folyó ígéret Földjére.” Azt nem mondta, hogy útközben nem lesznek megpróbáltatások. Csak annyit mondott, hogy „Elviszlek benneteket. Bízzatok Bennem!” Amikor kijöttek, mindenki táncolt és azt énekelte, hogy „Isten jó”. Aztán belefutottak néhány próbába. A Vörös-tenger. A fáraó serege üldözőbe vette őket. A puszta. Nem volt víz. Nem volt étel. Minden alkalommal, amikor valamilyen problémával szembesültek, elfeledkeztek Isten ígéretéről, hogy elviszi őket az ígéret Földjére. Majd így kiáltottak: „Meg fogunk halni! A problémánk nagyobb Isten ígéreténél.” Ismerős? „Tudom, hogy Isten mondta, de a Vörös-tenger...” Isten kettéválasztotta. „Tudom, hogy Isten mondta, de a fáraó hadserege...” Isten elpusztította. „Tudom, hogy Isten mondta, de a puszta...” Isten vizet fakasztott a sziklából, és minden nap étel hullott a mennyből. Az izráeliták napról napra látták Isten hatalmát. De meg kellett tanulniuk felnőni és bízni Isten ígéreteiben. Végül eljutottak az ígéret Földjéhez, ahogy Isten megmondta. De amikor odaértek, óriásokat láttak azon a földön. Ne feledd: amikor Isten elvisz téged a személyes ígéreted földjére, soha nem ígérte, hogy ott nem lesznek Góliátok, de ha benned a Dávid hite lesz, Ő lesz az óriásölő.
Az Immanuel Kiadó engedélyével.
