A káromlás azt jelenti, hogy sértő, szidalmazó, gyakran mérges és gúnyos szavakkal, megvető, lekicsinylő mondatokkal beszélnek valakiről azzal a céllal, hogy értéktelen és alkalmatlan, felesleges személynek láttassák másokkal is. A káromlásokkal embereket, közösségeket, etnikumokat, sőt magát Istent is rossz hírbe hozzák. A káromlás szintén elterjedt fegyver a különböző jellegű politikai, kulturális és vallási csatározásokban. A káromlók félnek, hogy az általuk károsnak, nemkívánatosnak minősített egyének, szervezetek jó hírre tesznek szert, melynek következtében elfogadásuk növekedhet a társadalomban.
A káromlás az emberek gondolatainak, érzéseinek, véleményének hamis, erőszakos befolyásolása, és egyben tisztességtelen manipuláció is, amely az isteni és emberi méltóság megvetésén alapul. Magyarországon a káromlásnak minden formája széles körben elterjedt. Az utcákon, közlekedési eszközökön, stadionokban és bizonyos pártgyűléseken sokszor az embereket méltóságukban sértő és megalázó, trágár szavakat, mondatokat használnak. A „lebolondozások", „lebunkózások" ma már elmaradhatatlan részét képezik a hétköznapi kommunikációnak. Hatalmas, sőt szinte jóvátehetetlen károkat okoztak nemzetünkben a különféle vallási, kulturális, politikai tartalmú és szexuális indíttatású káromló szlogenek.
Salamon király azt mondta, hogy „a férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól” (Példabeszédek könyve 18:20). A káromló beszédből semmi haszon nem származik, csak kár. Nem csoda, hogy az egész országban széltében-hosszában elterjedt káromlások miatt mindenkinek általánosan rossz közérzete és elégedetlensége támad. Beszédünk sokkal jobban meghatározza a hangulatunkat, mint az, hogy mennyi pénz van a zsebünkben vagy a bankszámlánkon.
Az emberi méltóságnak, illetve az Isten szentségének, dicsőségének vagy egyszerre mindkettőnek a káromlása a történelem során politikai és vallási rendszerek, valamint számos emberi alkotás lényegét képezte. A középkori klérus, a nemzetiszocialisták és a kommunisták propagandáját a szidalmazás, a szenvtelen, gúnyos becsmérlés, a kegyetlen és megszégyenítő beszédek tették félelmetessé, melyekkel más etnikumú és vallású embereket árasztottak el. A szex-forradalom vívmányaitól gátlástalanná vált feministák, szodomaiak, különböző posztmodern, avantgarde úgynevezett művészcsoportok, kábítószeren szocializálódott sztárok, önjelölt zsenik a káromlás újabb mélységeit hozták a felszínre.
A progresszió és a modernség látszatát viselő alkotócsoportok újdonsága többnyire abból áll, hogy a káromlást művészi rangra igyekeznek emelni. Ugyanazt folytatják, amit a középkori katolicizmus megtett a vallás területén, a nácizmus, a kommunizmus pedig a politikai hatalom szférájában. A magyar közélet napjainkban ezeknek az erőknek a hordalékterületévé vált. Részben ezzel magyarázható, hogy jó ízlésű és tehetséges polgárok, entellektüelek hátat fordítanak nemcsak a közéletnek, hanem hovatovább már az országnak is.
Isten törvénye alapján az emberek káromlása bűn, mert minden ember Isten képére, hasonlatosságára teremtetett. Az egyén eredendő méltóságát mindenkiben tiszteletben kell tartani. Az ítélkezés tárgyát csak a bűn képezheti: azok a cselekedetek, melyekkel az ember megsértette Isten törvényét.
Az igazság alapján álló vád megfogalmazása, a bűn kárhoztatása azonban nem azonos a káromlással. Az így kimondott ítélet és annak végrehajtása nem feltétlenül jelenti az elítélt végérvényes minősítését. Isten ugyanis fenntartja önmagának a jogot az irgalomra. "Könyörülök azon, akin könyörülök, kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek." (Rómaikhoz írt levél 9:15)
Jézus Krisztus tanítása szerint akkor lehetünk a mennyei Atya tökéletes fiai, ha minden ember felé jóakarattal viseltetünk, és minden embert tiszteletünkből részesítünk.
"Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekszik-e? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."
Máté evangéliuma 5:45-48.
Az emberek iránt tanúsított tisztelet és jóakarat nem jelenti azt, hogy nézeteikkel, cselekedeteikkel egyet is kell értenünk. Számos területen nem követhetjük az embereket: nem nekünk kell megtérnünk hozzájuk. Az Isten és a világ közötti ellentétet sem úgy számolja fel az Úr, hogy az emberek elvárásainak megfelelően feladja önmagát. Nem változtatja meg természetét, és kijelentéseit sem vonja vissza.
Forrás: Új Exodus Magazin, 8. évf. 1. sz. / 1996
