Mindegyik esetre az volt a jellemző, hogy az emberek saját magukra mondtak ki negatív szavakat, illetve engedték, hogy mások mondjanak negatív dolgokat, úgyhogy ne feledd: az életedre kimondott szavak átkát meg kell törnöd.
Nézzük meg azt a szót, hogy reménység. Állandóan használjuk ezt a szót. Remélem, fizetésemelést kapok. Remélem, megkapom azt az új állást. Remélem, hogy jó eredménye lesz az orvosi vizsgálatnak. Amikor a reménység szót használjuk, azzal ötven-ötven százalékos esélyt szoktunk adni magunknak. „Talán így lesz, talán nem.” Ez viszont nem egyezik meg azzal a mondanivalóval, amit Isten társított a „reménylett dolgok ” kifejezéshez. Itt a reménység olyan dolgot jelent, amire teljes mértékben számítok. A reménység nem azt jelenti, hogy „talán így lesz”, hanem azt, hogy teljes mértékben számítok rá. „S ez meg fog felelni az én feszült várakozásomnak és ama reményemnek” (Filippi 1:20 CSIA).
Most visszakanyarodunk a Zsidók 11:1-hez, és megteszünk még egy lépést. „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” Az a szó, hogy valóság, itt azt jelenti, hogy „tulajdon, magabiztosság, bizonyosság, tartalommal való feltöltés”. Más szavakkal, a valóság jelenti a bizonyosságot, a tulajdonjog igazolását mindenhez, amiben reménykedsz, mindennel kapcsolatban, amire teljes mértékben számítasz. A kulcs pedig, ami megnyitja előtted mindazt, amiben reménykedsz, a hited.
Nézzük meg most a Szentírást, az elejétől a végéig. A hited a valóságtartalma (a tulajdonjog igazolása, a tulajdonosi jogviszony, a platformja, a feltétele) mindennek, amiben reménykedsz és amire teljes mértékben számítasz. A hitünk a kulcs. Minek a kulcsa? A Zsidók 11:1 vége így szól: „a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” A hitünk a meggyőző bizonyíték azokról a dolgokról, amiket még nem látunk.
Amikor a két vak odament Jézushoz, és gyógyulást kért tőle, egy kérdéssel felelt nekik: „Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem?” (Máté 9:28). A válaszuk természetesen az volt, hogy „Igen, Uram.” (28. vers) Néha azt látom, hogy Isten gyermekei ugyanígy reagálnak. „Larry pásztor, nem tudom, miért nem válaszolt Isten az imáimra. Hozzá fordultam, kértem Őt, hiszek Neki.” De Ő azt mondja nekünk, hogy „Játsszuk vissza a hitetek bizonyítékát.” Döbbenetes, milyen negatív beállítottságúak tudunk lenni időnként.
Hadd adjak egy kis feladatot, hogy még érthetőbbé tehessem számodra ezt az igazságot. Jövő héten vasárnap, miután elmentél a gyülekezetbe, menj el egy étterembe valahol a városban, és hallgasd meg, hogyan beszélgetnek körülötted az emberek. Ha abban az időben teszed, amikor a legtöbb gyülekezet befejezi az összejövetelét, akkor jó eséllyel sokan lesznek, akik valamilyen gyülekezetből jönnek. Épp most hallgatták a „jó hírt”, olyan énekeket énekeltek, mint a „Hatalmas a mi Urunk”, vagy esetleg azt, hogy „Nagy Király, fenséges Úr, Király”, vagy talán azt, hogy „A mi Istenünk uralkodik”. Eljövünk onnan, ahol a Mindenható Istent dicsőítettük, és azt mondtuk, hogy semmi sem lehetetlen a mi Istenünknek, majd rövid időn belül azt valljuk meg ebéd közben, hogy az ördög fog győzedelmeskedni a házasságunkban és a házunkban, vagy hogy le fog győzni bennünket a családunkban, az anyagi életünkben és a jövőnkre nézve. Hagyd abba! Itt van az élet és a halál, a nyelv hatalmában. Itt az ideje, hogy ráébredjünk, milyen negatívan beszélünk az életünkről. Itt az idő a változásra. Itt az idő, hogy eltávolítsuk az átkot, és felszabadítsuk az áldást.
Az Immanuel Kiadó engedélyével.
