Jeremiás siralmai 3,22 Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.
„Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott” – ezekkel a szavakkal kezdődik a 3. fejezet, amely híven tükrözi az egész könyv hangnemét. Júda királyát megbilincselték és megvakították, fiait pedig szeme láttára mészárolták le. Jeruzsálem – a szent város, Júda fővárosa – az ellenség kezére került. A költő az üres utcákon kóborol, ahol mindenfelé holttestek hevernek, és próbálja megérteni a felfoghatatlan tragédiát.
Jeremiás siralmai némely tekintetben modern könyvnek tűnik, hiszen a XX. század is számos tragédia tanúja volt. Erről szólnak a Holocaustról szóló zsidó emlékiratok, Szolzsenyicin beszámolója a Gulágról, a drezdai és a hirosimai szemtanúk visszaemlékezése, vagy a közelmúltból Kambodzsa, Ruanda és a volt Jugoszlávia tragédiája. De az új évezred is számos tragédiát látott már. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásoktól egészen napjainkig – a legfrissebb eseményekről szóló híradások ugyanazt a borzalmat tükrözik, mint Jeremiás siralmainak könyve.
Az emberi tragédiákon túl másfajta bánat is nyomasztja a prófétát. A babiloni katonák betörtek a templomba – pogányok a Szentek Szentjében! –, és kifosztották, majd porig égették azt. A történetírók feljegyzése szerint, amikor a babiloni katonák beléptek a templomba, lándzsáikkal a levegőt vagdalták, a zsidók láthatatlan Istenét keresve. Semmit sem találtak. Isten már elhagyta a templomot.
Kihez fordulhatnánk?
A siralmak szerzője nem nevezi meg magát, de témája és hangneme valószínűsíti, hogy Jeremiás írta – az összeaszott, öreg próféta, akit üldöztek, bebörtönöztek, megkínoztak, verembe dobtak, majd sorsára hagyták. Mégsem saját sebeit siratja. Semmi sem fogható ahhoz a bánathoz, amelyet Jeruzsálem tátongó sebeinek láttán érez.
„Olyan volt az Úr, mint az ellenség” – szakad fel a prófétából a kiáltás, amely ismerősen cseng mindazok fülében, akik olvasták Jeremiás könyvét. A borús hangnemben kezdődő fejezet kellős közepén azonban a szerző felidézi, mit tanult Istenről még a boldogabb időkben. Isten jóságára, szeretetére és irgalmára emlékezik.
Éppen ebben a zord könyvben hangzanak el azok a szavak, amelyek alapján később a „Hűséged végtelen” kezdetű ének született. A szörnyű tragédia pillanataiban Isten nagyon távolinak tűnhet. De ki máshoz fordulhatnánk? A siralmak könyvének tanúsága szerint egyedül Istenben van remény.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
