Philip Yancey és Tim Stafford - Fogságban: Váratlan találkozás Istennel

Ezékiel 1,28 Ilyen volt az Úr dicsőségének a látványa.

Nagyjából ugyanabban az időben, amikor Jeremiás, Habakuk és Abdiás próféta Júdában prófétál, Ezékiel drámai elhívást kap fogságba hurcolt honfitársai szolgálatára. Ezékiel a foglyok első csoportjával érkezik Babilonba, mintegy ötszáz mérföldre szülőföldjétől. Az izraelita foglyok egy folyó mellett telepednek le.
Mint a hadifoglyok általában, a babiloni száműzöttek is arra vágynak, hogy minél előbb hazatérhessenek hazájukba. Jeremiás próféta, aki Jeruzsálemben maradt, levélben tanácsolja és vigasztalja őket. A fogságban élő zsidók rémülten hallják a júdai királyok lázadásáról szóló beszámolókat, és attól rettegnek, hogy a felkelés híre Jeruzsálem ellen fordítja Babilon haragját. Legyőzött népük jövőjéért aggódnak. Mi lesz, ha a babiloniaiak elveszítik türelmüket, és elpusztítják a szent várost, Jeruzsálemet? Isten vajon megengedne ilyen szörnyűséget?

Az elhurcolt, csüggedt lelkű izraelitáknak erős, tekintélyt parancsoló hangra van szükségük, és ezt Ezékielben meg is találják. Ezékiel fiatal korában papi szolgálatra készült, a deportálás azonban kettétöri a pályáját. Mire jó egy pap Babilonban, amikor a templom Jeruzsálemben van? – teszi fel a kérdést magának. Isten azonban más szerepet szán Ezékielnek: ő lesz a fogságban élő zsidóság prófétája.

Határok nélkül

Ezékiel korában a legtöbb vallásban törzsi isteneket imádtak, amelyeknek hatásköre csak a törzs területének határáig ért. Számkivetett fogolyként Ezékiel tudni szeretné, vajon szól-e hozzájuk Izrael Istene ennyire távol a templomuktól és az otthonuktól. Isten félreérthetetlenül megjelenik Ezékielnek Babilonban. A próféta rémisztő látomásában hatalmas forgószélben jelenik meg a fenséges és dicsőséges Isten, aki az egész világ ura, és sokkal hatalmasabb, mint a babiloni seregek.
A lenyűgöző látomás hatására Ezékiel leborul a földre, Isten Lelke azonban felemeli és új megbízatást ad neki. A látomás után Ezékielben fel sem merül többé a kérdés, amely a többi foglyot nyomasztja: Vajon elhagyott bennünket Isten? A természetfeletti találkozás örökre meggyőzi őt arról, hogy Isten még mindig törődik a népével – még a Babilonban élő foglyokkal is.