Mert arra hívattatok el [ez elválaszthatatlan elhívásotoktól]; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek [személyes] példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság (ravaszság) nem találtatott:
Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött [bosszúval]; hanem hagyta [rábízta magát és mindenét] az igazságosan ítélőre. (1 Péter 2: 21-23)
Amikor valaki mindenét, még a saját életét is Isten kezébe teszi le, az a hit.
Jézus hittel cselekedett, amikor szidalmazták és szenvedett, bár tudta, hogy nem jön azonnali szabadulás. Korábban a Gecsemáné kertben gyötrődött, és még tanítványai is elkeserítették; nem volt senki, aki virrasztott volna és imádkozott volna Vele egy óráig. A Biblia szerint olyan buzgón imádkozott, hogy… az ő verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. (Lukács 22: 44). Később, a kihallgatása után a Kálváriára vezető úton rengeteget szenvedett. Miután kigúnyolták, megverték, leköpték, arra kényszerítették, hogy vigye az Ő keresztjét a Golgotára, ahol gyötrelmes halált halt. Mindezek ellenére Jézus mindvégig bízott Istenben, nem rendült meg a hite, bár még nem jött el a megváltás Számára. Ez csak később, halála és eltemetése után következett be.
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban (az eltávozott lelkek között), és nem engeded, hogy a te szented [teste] rothadást lásson [a halál után]. (ApCsel 2:27)
Ez a vers egy próféciára utal, amely Dávid királytól származik, és a Messiásra vonatkozik. Ilyen volt Jézus hozzáállása, az Atyába vetett hite és bizalma, ami átsegítette Őt a megpróbáltatásokon, amelyekkel szembe kellett néznie.
Ugye tudod, hogy hitünk és Istenbe vetett bizalmunk segít át minket is a próbákon, miközben türelmesen várjuk, hogy Isten kegyelme elhozza számunkra a szabadítást? Bár fontos a hit, mégsem ez a igazi erő, ami megszabadít; csupán megtart minket, amíg Isten ereje – kegyelem formájában – megjelenik a színen és szabaddá tesz minket.
Amikor megvalljuk, hogy hisszük, hogy Isten cselekedni fog az életünkben, így kell imádkoznunk Hozzá: „Atyám, szükségem van a kegyelmedre. Szükségem van a Te erődre, hogy eljöjjön és megszabadítson engem”. Soha ne feledd, minden győzelmünket „kegyelemből, hit által” nyerjük el.
Gyakran halljuk, hogy a hitet olyan szinten kell tartanunk, ami elégséges ahhoz, hogy higgyük, hogy hit által mindent megkapunk, amire szükségünk van. De ha nem vagyunk elég óvatosak, szemeinket inkább az áldásokra vetjük, nem az Úrra. Nagyon vékony a választóvonal. Mindig ügyeljünk arra, hogy az Úr arcát keressük, ne a kezét. Azt akarja, hogy Őt keressük, ne pedig azt, amit tehet értünk.
Ugyanez igaz a hit és a kegyelem vonatkozásában is. Annyira összpontosítunk arra, hogy higgyünk, hogy az Úr helyett a hitünket kezdjük imádni – hűségesnek lenni hozzá, bízni benne, támaszkodni rá – pedig Ő az egyetlen, akin a hitünknek alapulnia kell. Ahelyett, hogy szemeinket az általunk áhított dolgokon tartanánk, szegezzük Istenre. A hitünkön túl meg kell látnunk az Úr kegyelmét, és meg kell vallanunk: „Atyám, szükségem van arra, hogy Kegyelmeddel járd át hitemet és add meg nekem mindazt, amire szükségem van”.
Nagyon gyakran megesik, hogy mint egy imamalom ismételhetjük, hogy „Hiszek Istenben, hiszek Istenben, hiszek Istenben”, hogy törvény alá helyezzük magunkat, és olyan dolgokat teszünk, amelyektől Pál óvá intett – Isten kegyelmét romboljuk le:
[Tehát nem úgy kezelem Isten nagylelkű ajándékát, mint valami jelentéktelen apróságot és az eredeti szándékát meghiúsítsam] Nem törlöm el az Isten kegyelmét (ki nem érdemelt kegyét) (Galata 2: 21). Ha túl nagy hangsúlyt fektetünk hitünkre – hitünkre, hűségünkre – meghiúsítjuk Isten kegyelmét, ami nem a mi cselekedeteink eredménye, hanem az Ő felénk irányuló, általunk ki nem érdemelt jóindulata. Meg kell tanulnunk feltétel nélkül az Úrra támaszkodni, nyíltan elismerni, hogy nem a mi hitünk, hanem az Ő kegyelme által kaphatjuk meg azt a rengeteg jó dolgot, amit nekünk akar adni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem a mi nagy hitünknek, hanem az Ő hatalmas hűségének köszönhető, hogy megkaphatjuk áldásait.
Fordította: Berényi Irén
