4. A megbocsátás ára
A megbocsátás csodálatos eredményekkel jár. Ahol megbocsátás van, ott a menny van jelen, mivel a megbocsátás Istene ott van a Szent Szellem által. Vajon könnyű-e bárkinek is az, hogy pusztán akaraterejével megbocsásson? Bizonyára nemmel válaszolnának azok, akik valóban megbocsátották mások hibáit és bűneit. Hogyan történik a megbocsátás?
A megbocsátásnak mindig ára van, a szenvedés, a kereszt. Soha ne gondoljuk azt, hogy az Isten nekünk adott megbocsátása nem került Neki semmibe. Az ár egyszülött Fia engesztelő halála volt. Jézusnak magára kellett vennie bűneinket, bár mi voltunk azok, akik vétkeztünk. A megbocsátó és nem a megbocsátást kapó fizette meg az árat. Ehhez hasonlóan nekünk is szenvedésekbe és áldozatokba fog kerülni az, ha meg kell bocsátanunk másoknak. Vajon miért? Azért, mert nem tudjuk ezt megtenni addig, amíg ragaszkodunk véleményünkhöz, jogainkhoz. Ha keresztre adjuk büszkeségünket, haragunkat és elképzeléseinket, akkor teljesen meg fogunk bocsátani, szívünkkel és szánkkal egyaránt. Először meg kell halnunk önmagunknak, hogy megbocsássunk másoknak. Amíg ez nem történik meg, addig folytonosan feltör a gyűlölet, büszkeség, sértődékenység és neheztelések, amelyek akadályozzák megbocsátásunkat. Amikor megbocsátunk, megszabadulunk önközpontúságunktól. Szabadok leszünk arroganciánktól és önteltségünktől: belépünk Isten valódi szabadságába.
Corrie Ten Boom híres holland evangélista volt, aki az Egyesült Államokban töltötte életének utolsó éveit. A második világháború alatt őt és családját letartóztatták, és egy náci koncentrációs táborba szállították, mivel zsidókat bújtattak. Apja és leánytestvére meghaltak a táborban, Corrie pedig egyedül tért haza a háború után. Amikor elkezdte hirdetni a szenvedő lélek gyógyulásának szükségességét, a Szent Szellem így szólt hozzá: ,A német nép szenved a háború által okozott mély sebek miatt. Menj és hirdesd nekik az evangéliumot.”
Amikor ezt Corrie meghallotta, elment prédikálni Németországba. Egyik megbocsátásról szóló prédikációja után számos ember sírni kezdett, ahogy megvallotta bűneit. Sokan vártak arra, hogy kezet rázzanak vele, amikor lelépett az emelvényről. Amint egyenként örömmel üdvözölte őket, egy férfi közeledett hozzá kinyújtott karral. Amikor megpillantotta a férfit, úgy érezte, megáll a szívverése. A férfi a ravensbrücki koncentrációs táborban volt őr, ahová őt és leánytestvérét zárták. A foglyoknak meztelenül kellett elvonulniuk előtte, amikor megérkeztek a táborba. Sokszor még az élelmiszeradagot is megvonta tőlük.
A szörnyű évek fájdalmas emlékei panorámaként jelentek meg Corrie szemei előtt. A férfi nem ismerte fel az egykori foglyot, Corrie azonban még álmában sem tudta volna elfelejteni az arcát. A férfi elmondta neki, hogy a ravensbrücki fogolytábor őre volt, mielőtt kereszténnyé lett. „Tudom, hogy Isten megbocsátott azokért a kegyetlenségekért, amelyeket ott elkövettem, de szeretném ezt az ön szájából is hallani. Megbocsátana nekem?” Látta szemei előtt leánytestvérének holttestét; saját szenvedésének keserű emléke is feltört belőle. Mindössze néhány másodpercig tartott az egész, számára azonban egy örökkévalóságnak tűnt. Végül így imádkozott: „Uram, én nem tudok megbocsátani ennek a férfinek. Segíts nekem!” Elhatározta, hogy legalább fel fogja emelni a kezét. Amikor ezt megtette, a Jézus feltámadásában rejlő élet elöntötte Corrie szívét, és megbocsátott a volt fegyőrnek. Minden keserűség eltűnt, és felváltotta az Úr ereje által munkált öröm. Később elmondta, hogy akkor úgy érezte magát, mintha tíz évet fiatalodott volna. Ezután Corrie beutazta az egész világot, és hirdette Krisztus szeretetét és megbocsátását. A megbocsátónak mindig van egy felelőssége: odateszi énjét a kereszt elé, keresztre adja az önközpontúságot, büszkeséget, haragot és önfelmagasztalást. Amikor ezt megtesszük, Isten bőségesen árasztja ránk a feltámadásban levő életet és gyógyulást. A kapcsolatok újból életre kelnek a szülők és gyermekek, a barátok között, megújítva ezzel életünket. Igazi boldogságnak és örömnek örvendezhetünk akkor, ha régi sebeink begyógyulnak, és megszabadulunk minden gyűlölettől.
Számos ember szenved fölöslegesen az ellenségeskedés és a gyűlölet okozta testi-lelki betegségek miatt. A harag és gyűlölet családi kapcsolatokat tesz tönkre. Mennyi szülő idegenedik el gyermekétől, és hány barátság romlik meg az ilyen indulatok következményeként. A megbocsátás a gyógyulás egyetlen olyan feltétele, amely nélkül nem tudunk létezni.
Az Úr tanítása szerinti ima - „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek” - olyan kulcs, amely hozzásegít a boldog élethez. Valódi szabadság jön el életünkbe, ha megbocsátó szívvel imádkozunk. Az Úr azt tanította, hogy bocsássunk meg egymásnak, és béküljünk ki egymással, mielőtt bemutatjuk áldozatunkat. Máté 5,23-24-ben azt olvashatjuk: „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután jöjj el, és vidd fel a te ajándékodat. ”
Isten válaszol azok imájára, akik megbocsátanak és megbékéltek egymással. Bármilyen buzgón is kiáltunk hozzá, Isten nem tudja meghallgatni imáinkat, ha harag és gyűlölet lakozik szívünkben. Lássuk be, hogy Isten megbocsátása akkor árad ki ránk, ha megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, ahogy ezt az Úr meg is mondta.
„És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” Amikor az Úr imájának ezt a versét imádkozzuk éjjel és nappal, folyamatos gyógyulása lesz szellemünknek, lelkünknek, testünknek a hétköznapjainkban. Ezt követően a köztünk bőségesen kiáradó hittel, reménységgel és szeretettel mindig képesek leszünk előrehaladni egy jobb jövő felé, bűnös hajlamaink vagy kudarcaink ellenére, még ha a véleményünk eltér is egymástól, vagy összetűzés van közöttünk.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
