Nem, én nem értettem, hogy Isten súgta fülembe kisfiúként ezeket a dolgokat, de ott volt és beszélt hozzám már akkoriban is. Időről időre ezek a dolgok megismétlődtek, de sosem vettem észre, hogy az ÚR volt az. HALVÁNY FOGALMAM NEM VOLT ARRÓL, HOGY SZAVAK ÉS IMÁK EREDTEK A HASAM TÁJÉKÁRÓL. Azon a végzetes éjszakán, amikor Apa bejelentette az ágyam mellett, hogy addig fog térdelni és könyörögni Istenhez rólam és az állapotomról, amíg én nem kerülök szemtől szembe Krisztussal és nem kapok üdvösséget, a leghalványabb fogalmam sem volt arról, hogy szavak és imák eredtek a hasam tájékán, azon a területen, ahol a „belső emberem” van. És azt sem tudtam, hogy valaki, aki imádkozik értem Istenhez, el tud érni egy olyan csodabeszélgetést Vele, hogy az szikrát tud gyújtani az énem legérzékenyebb részén és egy pillanat alatt úgy beszélek Istennel, mintha egész életemben minden nap beszéltem volna vele! A szemem sarkából elkaptam Anya és az ápolónő tekintetét ahogy felemelkedtek a térdükről, ahogy befejezték az imát és leültek az ágyam szélére. De Apa még mindig imádkozott úgy, ahogy csak a prédikátorok tudnak, tényleg úgy hangzott, mint ha csak most kezdene imádkozni! Hallottam őt anélkül, hogy egy pillantást vettem volna rá. Istenem, hallottad volna az erős hangját, ahogy az én saját életemmel foglalkozott több száz lábbal távolabb!
Természetesen mivel egész életemben hallottam aput imádkozni és „Istennel beszélgetni” ahogy ő mondaná, semmi szokatlan nem volt számomra abban, amit csinált. Hogy őszinte legyek nem nagyon figyeltem rá! Még mindig a saját kis világomban voltam és még nem is kezdtem teljesen sejteni, hogy ténylegesen milyen kevés időm maradt ezen a földön! Hirtelen az a fajta spontán valami, ami felkelti a figyelmed, megragadta az egész bensőmet és elkezdtem felemelni a fejem és átnéztem a testemen keresztül egyenesen Apa szemébe. Egy pillanatra láttam a könnyekben fürdő arcát és hallottam őt kiállítani: „ Drága Istenem, Oral a mi gyermekünk és meg fog halni és nem úgy tűnik, mint aki felfogja ezt! Abszolút nem figyelt Rád! Ó Isten mentsd meg őt…KÉRLEK!”
EGY ISTENI IHLET FELVILLANÁSÁBAN FELNÉZTEM AHOGY APA ARCA ELHOMÁLYOSULT ÉS A HELYÉN JÉZUS KÉPMÁSÁT LÁTTAM! A lelkem kirobbant! A hasam átfordult és a nyomás elkezdett haladni a nyelvem felé. Úgy éreztem, hogy a bensőm szélesre nyílik és elkezdek ordítani, mint egy baba. Hallottam magam amint ezt kiabálom: „Ó Istenem mentsd meg a lelkem! Jézus ments meg!„
Megmondom neked őszintén, abban a pillanatban senkinek nem kellett Oral Robertsnek elmagyarázni, hogyan kell imádkozni, mert amikor megláttam Jézus arcát összetört a szívem és az ÚR lett minden, amit én ez az egész földön akartam! Egy pillanat alatt éreztem, hogy Isten jelenléte zúg át a fejemen és elárasztja a testem és olyan könnyűnek éreztem magam, mint egy tollpehely. Amikor körülnéztem a szobában hunyorogtam a szememmel, mert olyan volt, mint amikor felkapcsolja a fényeket – úgy értem, szikrázó fényeket. Olyan volt, mintha a sötétség világából átszöktem volna a világosság világába. ÉREZTEM AHOGY A HASAM TÁJÉKA ÉLETRE KEL, AHOGY A SZAVAK FELGYŰLTEK BENNEM. A hasam legmélyebb részeiből elkezdtek kiömleni a szavak a nyelvemen keresztül, ahogy a könnyek elkezdtek ömleni a szemeimből: „Isten megtérek abból, hogy figyelmen kívül hagytalak! Ne haragudj! Jézus neked adom az életem! Ami kevesem maradt, odaadom! Odaadom! Odaadom!„ Olyan gyorsan mint a villámlás a legbelsőbb lényemből éreztem egy felmelegedést. Azután egy energia ment át rajtam keresztül, mint egy elektromos áram.
Fordította: Beloved Andrea
