Tom Marshall - Hogyan éljünk együtt érzéseinkkel? 1.

A bűn által okozott károsodást teljes mértékben meg kell értenünk ahhoz, hogy a megváltás teljes hatókörét is világosan lássuk. A megváltás mindazon területre kiterjed, amelyet a bukás érintett. Semmit sem hagy ki. Nem csak a szellem születik újjá, hanem megújulhat az elme, meggyógyulhat a test és az érzelmek szintén felszabadulhatnak, harmóniába kerülhetnek.

Krisztus keresztjének egyik legnagyobb igazsága az, hogy a megbékítés művét rejti magában.

"Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek voltatok gonosz cse­le­ke­de­tek­ben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett az Ő emberi tes­tében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állítson titeket Önmaga elé."

    (Kolossé 1:21-22.)

A megbékítés két korábban szembenálló fél egymással való összhangba hozása. Isten részéről érzéseiben ez nem jelent változást, mert az Ő szeretete a bukott ember iránt sosem változott. Kapcsolatában viszont változást hozott, mert Isten most már ítélet helyett az áldásban kapcsolódhat a bűnös emberhez.

Az ember részéről az egész Istennel szembeni magatartásnak meg kell változni. Valahogyan le kell győzni a félelem, a bűntudat, a lázadás, az akaratosság és a keménység reakcióit.

"...Mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az Ő Fiának halála által." (Róma 5:10.).

Hogyan békül ki Isten az emberrel, aki az ellensége? Hogyan kezdesz kibékülni valakivel, aki ellenséges veled szemben és ragaszkodik is ehhez? Hogyan állítsa helyre Isten azt az engedetlen embert, aki elszalad, elbújik és mindenféle negatív érzéssel küszködik valahányszor Isten közeledik hozzá? Figyeld meg, hogy Isten mindazon évek alatt a kezét nyújtotta Izrael felé, amikor Izrael ismételten elfordult Tőle és hamis, kegyetlen bálványokat imádott.

MEGTESTESÜLÉS - A BEHATOLÁS

            Amennyiben Isten változtatni akart az emberi nem helyzetén, először is be kellett jutnia az emberiségbe, mert azt csak belülről lehetett meggyógyítani. Ezért volt olyan fontos a megtestesülés. Az Örökkévaló Logos, a Fiú testté lett. Tökéletesen emberré vált: "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlatosképen részese lett azoknak...Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz..." (Zsidók 2:14. 17.).

Az Istenség Személyei öröktől fogva tökéletes szeretet kapcsolatában, vagy ahogy János fogalmaz, "dicsőségben" élnek (János 17:5, 24.). Ez a szeretet vagy dicsőség mindig jelen volt Isten Lényében. Az embert bűne ettől az élettől vágta el. Isten az emberré lett Jézusra kiterjesztette ezt a szeretet kapcsolatot. Jézus volt az első ember, aki részesülni kezdett az Istenségen belüli szeretetkapcsolatban és dicsőségben. Az evangéliumokban ez többször megjelenik. Jézus mondja, hogy Ő "az Atya kebelében" van, avagy a "mennyben", vagy fordítva: "Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem".

Először történt, hogy egy ember Istennel teljes összhangban, teljes közösségben és az Iránta való teljes engedelmességben élt.

BEMERÍTKEZÉS - AZ AZONOSULÁS

            Jézus nem csak azért jött, hogy az emberek előtt egy tökéletes, egyedi emberi éle­tet éljen. Ez csak bukásunk nagyságát érzékeltette volna, egyebet nem. Ő azért jött el, hogy ennél sokkal többet tegyen. Eljött, hogy az Istennel való kapcsolatunkat és a Ve­le szembeni magatartásunkat megváltoztassa. A Keresztelő János általi be­me­rít­ke­zé­se a Jordánba nagyon jelentős volt. Hogyan értsük ezt? Amikor bemerítkezünk, a Krisz­tussal való egységbe, a Vele való azonosulásba merítkezünk be. Azonosulunk Ve­le halálában, eltemetésében és feltámadásában. Amikor Jézus bemerítkezett, Ő a ve­lünk való egységbe merítkezett be, azaz azonosult bűnösségünkkel, el­ve­szett­sé­günk­kel és elidegenülésünkkel.

Amikor mi bemerítkezünk, elfoglaljuk helyünket mint szentek, Isten elhívottai és megváltottai. Amikor Jézus bemerítkezett, belépett megváltói elhívásába. Mindaz, amit Jézus ezután tett, közvetlen kapcsolatban volt megváltásunkkal. Jézus nem Önmagáért, hanem értünk szenvedte el a félreértettséget, rosszindulatot és gyűlöletet. Nem Önmagáért, hanem a mi kedvünkért győzött le mindenféle kísértést. Nem Önmagáért, hanem miattunk engedelmeskedett egész életében tökéletesen az Atya akaratának.

A harc mindig az Ő emberi mivolta körül folyt. A kérdés sosem az volt, hogy Sátán meg tudja-e kísérteni, csonkítani, vagy ölni az Örökkévaló Logost, hanem az, hogy az ember Jézus legyőzi-e a kísértést és a kereszten át eljut-e a feltámadásig. Ha elbukott volna, az cseppet sem hatott volna istenségére - de mi örökre elvesztünk volna. Jézusnak emberként kellett győznie, hogy mi is győzhessünk.

A GOLGOTA - AZ EGYESÍTÉS

            A János 12:32-ben Jézus ezt mondta: "Én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok." János a továbbiakban elmagyarázza, hogy Jézus ezzel saját halálnemét jelentette ki. Nem csak az ember helyett kellett Jézusnak meghalnia, hanem az Ő halálából részesülnie kellett az embernek is. Pál ugyanúgy érti ezt a Galata 2:20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem." Jézus nem csak a bűnösségünkkel bánt el; megbékítés történt, egy összetört kapcsolat helyreállítása, a belénk gyökerezett félelemmel teli és ellenséges magatartás megváltozása.

Jézus ember volta a kereszten az egyetemes emberiség helyzete lett, amely magába olvasztott mindenkit, aki hisz Őbenne, hogy Jézus halála és feltámadása által ugyanolyan kapcsolatba kerüljünk Istennel, amilyenben Jézus volt.

Az Efézus 2:5-6-ban Pál ezt részletesen kifejti. Nem csak megfeszítettünk Krisztusban, hanem fel is támadtunk Vele. Nem csak feltámadtunk Vele, hanem Vele együtt mennyei helyekre is helyeztettünk. Mik ezek a mennyei helyek? Az Atyával, a Fiúval és a Szent Szellemmel való kapcsolatot jelentik; azt az egymásban lévő kapcsolatot, amit Jézus megtapasztalt: az Atya Őbenne és Ő az Atyában. Most az Atya bennünk van és mi az Atyában; a Fiú bennünk és mi Krisztusban; a Szent Szellem bennünk és mi a Szellemben.

Ez a megbékélés. Ebből Istennel szembeni megváltozott magatartás fakad. Érzelmi reakcióink Vele szemben már nem a félelem, a bűntudat és az ellenségesség, hanem -

"A kit, noha nem láttatok, szerettek; Akiben noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek." (1Péter 1:8.)

Sőt, az ember természete is újra összhangba került az eredeti tervvel.

Isten örök szándéka az emberrel mindig az volt, hogy az ember Krisztus által Isten fia lehessen (Efézus 1:5.). A megváltással az a célja, hogy az ember "az Ő Fia ábrázatához hasonlatos legyen" (Róma 8:29.). Ezért válik Jézus a megbékélt emberi rend példaképévé, prototípusává. Őbenne az emberi személyiség minden része az őt megillető helyre kerül, olyan összhangba, ami Isten minden teremtő munkáját jellemzi.