A SZABAD AKARAT TERMÉSZETE
Sokat beszélnek manapság a
szabadságról. Az a kellemetlen érzésünk is van, hogy jóllehet ennek egyre több
hangot adunk, valójában az igazi emberi szabadság tere gyorsan csökken és mai
"rendezett" társadalmunkban majdnem el is tűnt.
Tökéletesen világosan kell azonban
megfogalmaznunk az emberi szabadság természetét. Nem a szabadság az emberi élet központi elve és nem is abszolút. Jean
Paul Sartre francia filozófus világosan látta, mi történik, ha az emberi
akaratot abszolútnak tekintjük. Szerinte ez elkerülhetetlenül három dologhoz
vezet: Isten, az emberek és önmagunk gyilkolásához. Lássuk, mit jelent ez!
Isten az ember erkölcsi
szabadságának végső határa. Ma az ember mindazt szabadon meg akarja tenni,
amire képes, legyen az a gének újra rendezése vagy nukleáris tömegpusztítás
borzalmas módszereinek kifejlesztése. Néhány olyan dologgal kapcsolatban
azonban, amit az ember műszaki felkészültsége folytán meg tud tenni, Isten azt
mondja: "Ne tedd!" Ezért, ha az ember "szabad" akar
lenni, akkor Istent halottnak kell tekinteni.
Aztán, ha szabad vagyok megtenni
mindazt, amihez kedvem van, akkor a te létezésed korlátozhatja ezt a
szabadságot. Tehát meg kell ölnöm téged ahhoz, hogy kifejezzem a teljes emberi
szabadságot és visszautasítsam bármilyen korlátozás béklyóit. A szabadság
gyilkossághoz vezet.
Még itt sincs vége a dolognak. Ekkor
saját létem válik korláttá, tehát a teljes, hiteles szabadság elnyeréséhez arra
is szabadnak kell lennem, hogy saját létemen túllépjek - más szavakkal, hogy
magamat is megöljem.
Itt derül ki, mi volt Sátán teljes
szándéka az Éden kertben, amikor arra kísértette az embert, hogy megkaparintsa
"szabadságát" és olyanná legyen, mint Isten. "Ő emberölő volt
kezdettől fogva" (János 8:44.).
A SZABADSÁGGAL KAPCSOLATOS IGAZSÁG
Akkor hát mi a helyzet az emberi
szabadsággal? A
szabadságnak mindig a törvény által meghatározott korlátokon belül kell
kifejeződnie. Ezt
hívjuk engedelmességnek.
Az engedetlenség, avagy a törvény semmibe vétele azt
jelenti, hogy a törvény ellenségünkké válik és többé nem vagyunk szabadok.
Ez az alapelv világosan látható a
természeti törvények működésében. Nem vagyok "szabad" arra, hogy a
nehézségi törvénnyel dacolva egy felhőkarcoló falán fölfelé sétáljak. Ha ezt
megpróbálom, a törvény ellenségemmé válik és a földhöz vág.
Ugyanez igaz a társadalmat irányító
törvényekre. A törvényszegő elveszti szabadságát. Még ha nem is fogják el, már
nincs meg belső szabadsága arra, hogy az utcán félelem nélkül végigmenjen:
vétke nyomában van.
A mindenségbe beépített erkölcsi és szellemi törvények
éppúgy működnek. Ha megszegem őket épp oly pusztítóan és kérlelhetetlenül
fordulnak ellenem, mint bármely más, akár természeti, akár ember alkotta
törvény. Ma már nem kételkedünk ebben. Több nemzedék törvényszegésének
következményeit aratjuk, az eredmény pedig pazarlás, szennyeződés, szükségek,
nyomorúság és halál.
Meg fogjuk látni, hogy a törvény korlátain csak egy módon
lehet túllépni: ha egy ugyanazon a területen működő magasabbrendű törvénynek
engedelmeskedünk. Nem úgy győzhetjük le a tömegvonzás törvényét, hogy
dacolunk vele, hanem ha alávetjük magunkat egy nagyobb törvénynek, tehát ha
belépünk egy liftbe vagy felülünk egy repülőre; viszont azzal is
engedelmeskedünk –
a törvényt elismerjük. Később visszatérünk erre a kérdésre.
