A
Biblia kijelenti, hogy az
univerzum az Isten és Sátán ereje közti harc színtere. Sőt, ebben a
küzdelemben az embernek fontos stratégiai szerepe van. Valójában az ember a fő
harctér. Világosan meg kell azonban értenünk, hogy ez nem csak az erők harca.
Nem azt kell eldöntenie, hogy Isten erősebb-e Sátánnál. (Sok kereszténnyel
találkoztam, akik úgy tűnik elhiszik, hogy Isten kétségtelenül erősebb Sátánnál
- de ennyi az egész. Nagy örömmel olvassák a Biblia végén, hogy győzünk - éppen
hogy!) A helyzet egyáltalán nem ez. Az soha nem volt kérdés, hogy Isten
erősebb-e Sátánnál, vagy hogy Isten véget vethet-e Sátánnak, amikor csak akar,
anélkül, hogy a kisujját is mozdítania kellene. Ha már a nyers erőről van szó:
a mindenhatósággal nem lehet versenyezni.
A mindenségben az összeütközés
valami egészen más miatt zajlik. Ez egy erkölcsi és szellemi harc.
A kérdés az, hogy Isten vagy Sátán nyeri el az ember engedelmességét és
hűségét. Ebben a harcban Isten tulajdonképpen hihetetlen kockázatot vállalt. Az
embertől nem kevesebbet vár, mint szeretetet. Ezért, amint az előbb már
mondtuk, meg kell engednie az embernek, hogy szabadon és kényszer nélkül
viszonyuljon Hozzá. A Sátán viszont nem habozik. Ő a megtévesztést, hazugságokat,
trükköket, nyomást, kényszert, torzítást és bármit felhasznál, ami segíti célja
elérésében. Bármit, csak a szabad, kötelékek nélküli akaratot nem - ezt nem
kockáztathatja.
VERSENGŐ TÖRVÉNYEK
A Római levélben Pál apostol nagyon
világosan írja le ezt az összecsapást azzal, hogy két törvény verseng egymással
az ember engedelmességéért. Amint máshol már láttuk, az engedelmesség kérdése a
döntő.
"Avagy
nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre,
annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek; vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek
igazságra?" (Róma 6:16.)
A Róma 8:2. tárgyalja az ember engedelmességéért vetélkedő
törvényeket, melyek az Isten törvénye és a bűn és a halál törvénye.
Isten törvénye. Értsük meg, hogy Isten törvénye nem olyasmi, amit
Isten alkotott, hanem Isten Maga egyszerűen ilyen. A törvény Isten jellemét
fejezi ki. A törvény ezért szent, igazságos és jó. Néha helytelen és
teljesen igeellenes ellentétet hozunk létre a kegyelem és a törvény között,
mintha a kegyelem jó lenne, a törvény pedig rossz. Ez nem igaz. Isten törvénye
az önzetlen szeretet törvénye. Isten csodálatos jellemét fejezi ki és azt a
módot, ahogyan Isten élni akar. Dávid megértette ezt. A 119. Zsoltár egy olyan
ember hosszú, örömteli kifakadása, aki tudta, hogy a törvény Isten
kinyilatkoztatása:
"A te szádnak törvénye jobb nékem,
mint sok ezer arany és ezüst.
Mily édes az én ínyemnek a te beszéded;
méznél édesebb az az én számnak!
Felettébb tiszta a te beszéded, és a te
szolgád szereti azt.
És tágas téren járok,
mert a te határozataidat keresem."
(Zsolt. 119:72, 103, 140, 45.)
A bűn és halál törvénye. Amint Isten törvénye Isten lényének kifejeződése, a
bűn és halál törvénye a Sátán létezési módja, tehát az ördög jellemét fejezi
ki. Jézus azt mondta, hogy a Sátán gyilkos és hazug volt kezdettől
fogva: csak azért jön, hogy öljön, lopjon és pusztítson. Ezért nem szabad
meglepődnünk, ha az ő törvénye ezeket a gyümölcsöket termi. A bűn vonzereje
megtévesztésen és csaláson alapszik. Célja és vége rejtett. Csak a Biblia fedi
fel az igazságot a bűn következményéről: "Van olyan út, mely helyesnek
látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út" (Példabeszédek 14:12.).
