P. Horrobin - Találkozások démoni erőkkel az evangéliumokban 3.

Kapernaumban

(Márk 1:21-28; Lukács 4:31-37.)

Názáretben a démoni erők úgy támadtak Jézusra, hogy az emberek nem voltak tudatában annak, ami történt. De Kapernaumban a reakció nyílt volt, amint a démonok megnyilvánultak egy férfiban. Jézus hatalommal beszélt a zsinagógában, és a démonok ezt nem tudták tovább elviselni.

A férfi hangosan felsikoltott (nem túl udvarias megjegyzés egy figyelmes kö­zön­ség részéről!): "Ah, mi közünk Hozzád, názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts min­ket? Ismerlek Téged, ki vagy, az Istennek ama szentje!" (Lukács 4:34.). Itt van egy fér­fi (egyes szám), aki olyan szavakat sikolt Jézus felé, amelyek azt jelzik, hogy ő töb­bes számban van! Nyilvánvaló, hogy a férfiban több démon volt - vagy talán ez a bizonyos démon szóvivőként lépett fel a többi démon nevében, amelyek szintén ott voltak aznap a zsinagógában, más emberekben!

            

Jézus reakciója kezdetben teljesen figyelmen kívül hagyta a férfit, és csak a démonnal foglalkozott. Közvetlenül őt szólította meg, és utasította, hogy maradjon csendben és menjen ki a férfiból. A Jézustól származott utasítások dacára a démon először ledobta a férfit a padlóra, mielőtt kiment belőle. Nem szabad félnünk az ilyen megnyilvánulásoktól, amikor emberek megszabadulnak. Jézus szemmel láthatólag egyáltalán nem törődött azzal, hogy a démonnak ilyen hatása van az emberre a valóságos szabadulás alatt - nekünk sem szabad ezekkel törődnünk.

Van egy súlyos érv, amely amellett szól, hogy az emberek hadd lássák, mit tesznek a démonok másokkal. Ennek erős elrettentő hatása van a bűnnel szemben, és felnyitja az emberek szemét saját szabadulásuk lehetőségére. Elég gyakran érzékeltem, amint az em­berekben lévő démonok kezdik elárulni jelenlétüket azáltal, hogy félelmi meg­nyil­vá­nulásokat mutatnak, amikor mások szabadulást élnek át.

Ahogy már egy másik összefüggésben utaltam rá, egy alkalommal, amikor egy angli­kán plébániatemplomban prédikáltam, öt perccel azután, hogy elkezdtem be­szél­ni a gyógyulásról és szabadulásról, egy nő felállt és elkezdett sikoltozni, amilyen han­gosan csak tudott: "Fogd be a szád, fogd be a szád, kuss!" Ezután megpróbálta apró da­rabokra tépni a Bibliáját, hogy rámdobálhassa! Ennek hatása a gyülekezetre fel­vil­la­nyozó volt. Korábban soha nem volt ilyen délelőtti istentiszteletük.

A benne lévő démonok nem tudták tovább elviselni a biztonságukat ve­szé­lyez­te­tő fenyegetést. Azt a tanítást, amelyet a gyülekezet kapott, bármilyen áron le kellett ál­lítani. De túllőttek a célon, leleplezték saját jelenlétüket, és lehetővé tették, hogy a hölgy szabadulása elkezdődjék. Rögtön megszabadult attól a démontól, amelyik fel­ki­áltott a templomban, és az Úr ezután kezdte megmutatni életének egyéb területeit is, amelyekre a démoni erők erősen hatottak.

Semmiképpen sem volt ez győzelem az ellenség számára; ez egy hatalmas győzelem volt Jézus és a Szent Szellem munkája számára. Mert ez az esemény egyike volt az ott végbement stratégiai fontosságú eseményeknek ennek a gyülekezetnek az életében, amely megnyitotta kapuit a Szent Szellem hatalmával végzett dinamikus szolgálat előtt.

Fontos megemlíteni, hogy a szóban forgó hölgy most gyülekezetében a szol­gá­ló csapat tagja, és férjével együtt más emberek megszabadítására használja őket az Úr. Ez az eset nagyon erőteljes illusztrálja azt a tényt, hogy keresztényekben is le­het­nek démonok. Mintegy öt évvel azelőtt tért meg, és abban az időben a gyülekezet tit­kár­nője volt.

Jézus életének ez a bizonyos esete bebizonyította a kapernaumiaknak, hogy Jézusnak olyan hatalma van a démonok fölött, amelyet ők korábban még soha nem láttak. Kétségtelenül jól ismerték a zsidó ördögűzőket, akik meglehetősen hatástalan szertartásokkal és nagy zajjal próbáltak meg démonokat kiűzni emberekből. Jézus hatalmáról szóló bizonyságtételük, hogy ő szavával kiűz démonokat emberekből, futótűz gyorsaságával terjedt a környéken! Mert az embereknek problémáik voltak, és sokuknak volt szüksége szabadulásra, ugyanúgy, mint ma.