Kenneth Hagin - Bibliai hit - A kételkedés Isten áldásainak a legnagyobb tolvaja 2.

A hit - Isten Igéje alapján való cselekedet. Amikor abbahagyta a cselekvést, azonnal süllyedni kezdett. Minden bizonnyal kételkedett is, mert Jézus rászólt: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”. Valóban volt bizonyos hite, de ez csak kis ideig hordozta őt. A csoda elkezdődött, de nem teljesedett ki. Sokszor előfor­dul, hogy egy csoda elindul, de nem ér a tetőpontjára, mert az emberek elkez­denek a körülményekre vagy a tünetekre nézni. Péter levette a szemeit Jézus­ról, Isten Igéjéről, és azonnal elkezdett süllyedni. Figyeljétek meg, hogyan reagált erre Jézus: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” A kétely megfosztotta a legjobbtól, amit Isten akart neki adni. Jézusnak nem az volt a szándéka, hogy Péter elsüllyedjen; úgy gondolta, együtt sétálnak majd vissza a hajóba. Ne kritizáljátok Pétert, csak miután már jártatok a vizén és nem süllyedtetek el! Akkor elfogadjuk a kritikátokat. (Egyébként se kritizáljatok másokat.)

Az utolsó gyülekezetben, amelyet pásztoroltam, anyagi gondjaink voltak. Már-már úgy tűnt, összecsapnak fejünk fölött a hullámok. Egy kis újjáépítés, egy kis részletfizetés, és kimerítettük a gyülekezet pénztárát. Minden harmadik évben ki kellett fizetnünk az esedékes biztosítási összeget. Meg is kaptuk a fel­szólító levelet, de a titkárnő eltette és elfelejtette. Amikor megtalálta, már szombat volt, és a határidő hétfőn lejárt. Ha nem fizetünk, megszűnik a biztosí­tásunk. Megígértem, hogy összegyűjtjük a pénzt, de ez a háromévenként fize­tendő összeg túl nagy volt ahhoz, hogy egyetlen istentiszteleten összejöhessen. Vasárnap este megmagyaráztam a gyülekezetnek, hogy fizetnünk kell. Meg­mondtam, hogy én mennyit ajánlok fel, és kértem, hogy ők is tegyenek felaján­lásokat szóban, hogy összeszámolhassuk a pénzt, mielőtt beszednénk. Kb. nyolc perc alatt a teljes összeg együtt volt, a tényleges gyűjtéskor pedig még ennél is többet számoltunk Össze.

Másnap feleségemmel a városban ebédeltünk az egyik kávéházban. Gyüleke­zetemből egy hölgy volt a pincér azon a helyen a déli órákban. Ezúttal is jött, hogy felszolgáljon nekünk. Senki nem volt rajtunk kívül a teremben, még nem kezdődött el a déli csúcsforgalom. Testvérünk miközben felszolgált, elmondta, hogy neki nem tetszett, ahogy én előző este a gyűjtést levezettem. Elég élén­ken hangot adott az érzéseinek. Egy szót sem feleltem, hagytam, hadd beszél­jen. Egész idő alatt, mialatt kiszolgált, morgolódott.

Végül, miután hálát adtunk az ételért, elmondtam neki, hogy van még kifizetni valónk arra a hétre, és következő vasárnap este újból lesz adakozás. Felajánlot­tam neki, hogy átveheti a gyűjtés rendezését, de ha nem tudja összegyűjteni a szükséges pénzt, akkor a saját zsebéből kell állnia azt. Azt mondta, hogy ez esetben nem fog eljönni a következő istentiszteletre. Ha nem jön el - feleltem -, nyilvánosan be fogom jelenteni, hogy miért nincs ott, és legközelebb felállí­tom, és akkor kell megtennie, amit előzőleg elmulasztott. Megkérdezte, komo­lyan gondolom-e, amit mondtam. Igennel feleltem, erre megígérte, hogyha mégsem teszem meg, soha többé nem fog kritizálni. Én viszont elhatároztam már mindent, csak az Úr változtathatatta volna meg az elgondolásomat.

A következő összejövetelen megkérdezte, hogy komolyan gondolom-e még a szombati dolgot, és én még mindig komolyan gondoltam. Megmondtam neki, hogy nem lenne szabad kritizálnia senkit, csak ha már felülmúlta azt, akit kriti­kával illet. Bevallotta, hogy nem tudna engem semmiképpen sem felülmúlni. Vasárnap reggel ott volt, hogy vezesse az osztályát - vasárnapi iskolában taní­tott -, és elmondta, hogy imádkozik, változtassam meg a szándékomat, de én egyáltalán nem változtattam meg, és nem is akartam megváltoztatni. Az esti is­tentiszteleten megmagyaráztam a gyülekezetnek, hogy miért van szükség a gyűjtésre, és bekonferáltam, hogy ez a bizonyos testvérnő vezeti ma az adako­zást. Erre felugrott, és azt mondta, hogy ő adja majd az első összeget. Mielőtt bármit tehettem volna, az emberek felálltak és követték a példáját, és mielőtt eszméltem, már megvolt a szükséges összeg. Másnap a kávéházban megígérte, hogy soha többé nem fog kritizálni, zárva fogja tartani a száját és egyáltalán nem fog azzal törődni, hogyan vezetem a pénzgyűjtéseket.

Ne kritizáld az öreg Pétert, amíg nem jársz a vizén! Látta az erős szelet és megijedt. A kétely és félelem kéz a kézben járnak, de a hit és a szeretet is.