Kenneth Hagin - Bibliai hit - Hogyan töltheted ki a csekked Istennél? 7.

Nem azt állítom, hogy a győzelmek úgy potyognak rád, mint érett cseresznye a fáról. Nem fogsz virágágyakon feküdni egész életedben! Az ördög meg fog próbálni, az ördög meg fog kísérteni! 1954-ben Oregonban összejöveteleket tartottunk és útban voltunk hazafelé. Útközben megálltunk egy kis városnézés­re. Utahban láttuk a nagy mormon templomot. Az őr elmondta, mi van belül, mert nem lehetett bemenni. Elmondta, hogyan hozták fel a köveket Utahba ökörszekereken, és hogyan építették meg a templomot, hogy az örökkévalósá­gig álljon. Tornyán egy angyalszerű lény van, amely Maroni angyalt akarja áb­rázolni, aki szerintük megjelent Joseph Smith-nek és utasította, hogy ássa ki azokat a táblákat, amelyekből a Mormon Könyvet magyarázzák.

Nem fogadom el a Mormon Könyvet. Olvastam, de nem egyezik meg az Új­szövetséggel. Pál apostol azt mondja a Galata 1,8-ban: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hir­dettünk, legyen átok.”

Álltunk a pázsiton, és az őr beszélt az angyalfiguráról. Leírta, hogy több, mint 4 méter magas, vert rézből készült, arannyal borították, trombita van a kezé­ben, amelyet éppen fújni készül.

Ekkor meghallottam, hogy valaki mögöttem elesett. Olyan hangos volt a csat­tanás, hogy még azt is hallottam, ahogy a feje koppant a földön. Valaki szólt, hogy egy fiú az. Az őr azt felelte, hogy ez gyakran megesik, amikor ezt a törté­netet meséli. Azt hitte, ez egy természetfölötti jel, amely alátámasztja a mese-jét.

Feleségem ekkor hátranézett és meglátta, hogy ez a mi fiunk, aki ekkor 15 éves volt. Olyan nagyot esett, hogy a cipője lerepült a lábáról. Térde egészen a melléhez szorult, karja kicsavarodott és úgy tűnt, hogy a nyelvét rágja egy ro­hamban, szeme is kifordult és mereven nézett.

Géppisztolysorozatként eresztette belém az ördög a gondolatait és azonnal olyan látást adott a gyermekemről, hogy epilepsziája vagy hasonló betegsége van, és intézetben kezelik mialatt én prédikálok. De hála Istennek, tudom, ho­gyan kell kitöltenem a csekkemet Istennél. Megragadtam a fiam, és a karjánál fogva felemeltem; és bár olyan volt, mint egy hulla, rákiáltottam:, Jöjj ki belő­le! Megparancsolom, az Úr Jézus Krisztus Nevében, hogy azonnal jöjj ki belő­le!”

Az őr, aki közben odajött, hogy segítsen, amikor meghalotta, hogy azt mon­dom: „Jöjj ki belőle!” hátrahőkölt, majd sarkon fordult és elrohant. Nos, a fiú kiegyenesedett, és a szemét is rendesen kinyitotta, majd megkérdez­te, hol van és mi történt vele. Mondtam neki, hogy az ördög kiütötte, de Jézus erősebb volt. Mi megírtuk akkor a győzelmi csekkünket. Az őr azt képzelte, hogy ez a természetfölötti bizonyítéka annak, amit ő mondott, de sikerült meg­szabadulnunk az ő bizonyítékaitól.

Kimondhatod és megteheted. Ha a gonosz szellem nem ment volna ki belőle, miután harmadszor parancsoltam neki, szétszaggattam volna ott mindent. Evek teltek el azóta, de még mindig ott állnék és mondanám, hogy jöjj ki belőle a Jé­zus Nevében! Van hatalmunk az ördög felett, nem kell vereséget szenvednünk!

Megkérdeztem az Urat, a bűünös is megtehetné-e ezt a négy lépést, és hasz­nálhatná-e ezeket az elveket? Azt felelte, igen, hiszen használja is az üdvösség­re jutásban. De én már többször olvastam az Újszövetséget, és soha nem talál­tam ilyet a megtérésről szóló igékben. Vannak ilyen igék, mondta az Úr, csak még nem ismertem fel őket. Az egyik a Lukács 15-ben, a tékozló fiú története.

A legelső dolog, amit a tékozló fiú tett, a kimondás volt. Az Ige prédikálása megmutatja a bűnösnek önmagát; meglátja, hogy elveszett. Az a fiú így szólt: „Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivat­tassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy.” A következő lépés­ben cselekedett: elindult és hazafelé tartott. Harmadik lépésként elfogadott: atyja hozzáfutott és a nyakába borult. Gyűrűt húzott az ujjára, sarut a lábára, és felöltöztette.

Jézus így folytatta: „Azok az emberek, akik odajönnek az oltárhoz kiáltozva és könyörögve, hogy mentsem meg őket, nem azért jönnek, hogy megtérjenek. Azért jönnek, hogy megpróbálják magukra erőltetni annak a gondolatát, hogy hisznek valamiben. Ha úgy jönnének oda, ahogy a tékozló fiú tette, Isten talál­kozna velük, mielőtt az oltárhoz érnének.” A tékozló fiú történetéből tudjuk, hogy ezután mi történt: testvére nem akarta látni, de az apa kijött és kérlelte. Az elveszettek számára üzenet az, amit az Atya akkor mondott: „Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”