Kenneth Hagin - Bibliai hit - A kételkedés Isten áldásainak a legnagyobb tolvaja 1.

Máté 14,22-31

És mindjárt kényszerítette Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a so­kaságot. És amint elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, ma­gánosan imádkozni. Mikor pedig beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig immár a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembefújt. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk ment Jézus, a tengeren járván. És mikor látták a tanítvá­nyok, hogy 6 a tengeren járt, megrémültek és mondták: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltoztak. De Jézus azonnal szólt hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén né­ki mondta: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken, ő pedig mondta: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, járt a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megré­mült; és amikor kezdett merülni, kiáltott: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadta őt és mondta ne­ki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

Máté 13,58

Nem is tett ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt.

Máté 17,14-20

És amikor a sokasághoz értek, egy ember jött hozzá, térdre esett el­őtte és mondta: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. És elvittem öt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meg­gyógyítani. Jézus pedig felelvén, mondta: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! Vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok öt ide ne­kem. És megdorgálta őt Jézus, és kiment belőle a démon; és meg­gyógyult a gyermek azon órától fogva. Ekkor a tanítványok maguk­ban Jézushoz menvén, mondták neki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig mondta nekik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és el­menne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

Márk 4,35-40

Azután mondta nekik azon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvitték őt, úgy amint a hajóban volt, de más hajók is voltak vele. Akkor nagy szélvihar tá­madt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt, ő pedig a hajó hátsó részében a fejaljon aludt. És föl­keltették őt és mondták neki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? És felkelvén megdorgáló a szelet, és mondta a tenger­nek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél és lett nagy csendesség. És mondta nekik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? Márk 11,23-24

Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegy­nek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, ha­nem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mon­dott. Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.

Figyeljük meg a kifejezést: „nem kételkedik a szívében.” Az olvasott igékben az a közös, hogy a kételkedés megfosztotta szereplőiket Isten legnagyobb áldá­saitól. Az Úr minden esetben megdorgálta őket a kételkedés és hitetlenség mi­att. Tudom, hogy isteni mindenhatóságával beavatkozott, amikor Péter merülni kezdett és kérte, hogy tartsa meg. És a Márk 4. fejezetében pedig, amikor fel­keltették őt: „Mester nem törődöl vele, hogy elveszünk?” - azt mondta a vihar­nak: „Hallgass, némulj el!” De a legértékesebb, legjobb dolog, amelyet nyújta­ni akart nekik, az lett volna, hogy saját hitükkel nyerjék el mindezeket.

Ebben a történetben Jézus elküldte a tanítványait, hogy keljenek át a tengeren, Ő pedig felment a hegyre imádkozni. Az éjszaka negyedik részében, kb. hajna­li négy és hat óra között elindult hozzájuk, a tengeren járva. Amikor meglátták, megijedtek, és felkiáltottak a félelemtől, mert azt hitték, kísértet (szellem). De Jézus azonnal bátorította őket: „Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!” Péter pedig felelt neki: „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.” Ő pedig szólt: Jöjj! „És Péter kiszállván a hajóból, járt a vizeken, hogy Jézus­hoz menjen.”

Tudom, hogy hamarosan elkezdett süllyedni. De neked nem kell Péter sorsára jutnod, mert téged Isten megvilágosít, hogy megmutassa, mindez miért történt, és így veled már nem kell, hogy ugyanez megtörténjen. Péter megijedt az erős széltől. Szemét a körülményekre szegezte; elkezdte azokat a dolgokat nézni, amelyek körülötte voltak, és levette a tekintetét Jézusról. Abbahagyta annak megcselekvését, amit Jézus kért tőle.