Az Ige gyakorlása
Ez azt jelenti, hogy az Ige
cselekvőjévé válunk. A Jakab levélben áll: „Az Igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói.”
Sokan vannak, akik szólják az Igét, és mi pünkösdiek, örvendezünk az Igében; de
kevés az olyan ember, aki az Igének cselekvője is. Nem lehetsz az Ige
cselekvője úgy, hogy továbbra is
hitetlenségeket beszélsz. Jakab 1,22: „Az Igének pedig megtartói legyetek és ne
csak hallgatói, megcsalván magatokat.”
Az, hogy elkezdjük
gyakorolni az Igét, vagyis a cselekvői leszünk, nem más, mint hogy minden
helyzetben azt tesszük, amit az Ige mond. Néhány ember úgy gondolja, hogy az
Ige cselekvése egyenlő a Tízparancsolat megtartásával. De itt a Biblia nem
erről beszél. Hiszen mi az Újszövetségben egyetlen parancsolatot kaptunk, a
szeretet parancsolatát. Ha szeretsz valakit, nem fogsz lopni tőle, nem fogsz hazudni neki. Pál azt mondta, a
szeretet a törvény betöltése. Ha szeretetben jársz, nem fogsz megszegni
egyetlen törvényt sem, ami arra adatott, hogy a bűnt megfékezze. Szeretetben
kell tehát járnunk!
Más megfogalmazásban: azt kell tennünk elsősorban, ami
meg van írva az apostoli levelekben. Ezek a
levelek az Egyháznak írattak. Az apostoli levelek a mieink.
Filippi 4,6: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem
imádságotokban és könyör-géstekben minden
alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” A
magyarázó fordítás szerint: „Ne aggodalmaskodjatok semmi felől, hanem minden
dologban imával és könyörgéssel ismertessétek meg a ti kéréseiteket
Istennel, hálaadással.” Mi a Filippi 4,6-nak jobbára csak egy részét gyakoroljuk,
azaz imádkozunk. Jó hogy ezt megtesszük, a baj az, hogy a többit -nem. S így
tulajdonképpen nem vagyunk az Ige cselekvői! Tehát mire is szólít fel bennünket
ez az igerész? Ne aggodalmaskodjunk! Ha aggodalmaskodsz, idegeskedsz, nem sok
értelme van kéréseket terjeszteni Isten elé! Tanítunk az imáról, de vajon miért
nem tanítunk az egész igerész értelméről? Arról, hogy melyik fajta imádkozás
hoz eredményt?!
A túlzott
aggodalmaskodásból fakadó ima, amely tele van háborgással - nem hoz eredményt.
Olvastam néhány évvel ezelőtt egy kis mondást az újságban, amely így szólt: „Az
ijedt imádság nem használ.” írója elmesélte, hogy lenn Georgiában egy férfi a
feleségével és a fiával a mezőn gyapotot szedett. A fiú felnőtt volt már,
majdnem 30 éves, de még mindig otthon élt a szüleivel, mert nem volt teljesen
ép az elméje. Hirtelen nagy vihar kerekedett. A családfő azt akarta, hogy
várják ki a végét, az asszony és a fiú viszont haza akartak menni. Akkor legalább
a megkezdett sort fejezzék be - kívánta az apa, a villámlás azonban olyan
ijsztővé vált, hogy sarlóikat eldobálva mindhárman elkezdtek rohanni a ház felé. Látták, hogy valószínűleg így
sem érnek haza, úgyhogy térdükre esve elkezdtek imádkozni. Akkor a fiú,
aki nem térdelt, megfordult és odaszólt: ,Jöjjenek csak apám, anyám, az ijedt
imádság úgysem használ.” Sok igazság van ebben. Ezt jelentette ki Isten
Szelleme is Pálon keresztül: „Semmi felől ne aggódjatok!”
