Kronológikus Biblia olvasás 261. nap

Ezsdrás 1-3.

Jeremy Camp - Christmas: God With Us (2012)

Rivers, Francine: Kimondatlanul

Dávid és Betsabé története az Isten törvényével szembeszegülő magatartás következményeinek, az őszinte bűnbánat és megbocsátás küzdelmének, valamint a kiengesztelődés és helyreállítás útjának mesteri ábrázolása.

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Felismerések

Rodney H. Browne - Az igazságtalanok nem örökölhetik Isten Királyságát

Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: 2 És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. 3 Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék tiközöttetek, amint szentekhez illik; 4 Sem undokság vagy bolond beszéd vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. 5 Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is vagy tisztátalannak vagy fösvénynek, aki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. 6 Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. 7 Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek; 8 Mert voltatok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban. mint világosságnak fiai úgy járjatok. 9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), 10 Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. 11 És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat. Efézus 5:1-11

 

Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, 10 Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. 11 Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által. 1 Korinthus 6:9-11

 

Nekünk, hívőknek Istenünket Atyánkat kell utánoznunk. Jézus megmentett bennünket a világtól - a bűntől és a haláltól. Megigazított bennünket. Nem azért kaptunk üdvösséget, hogy továbbra is bűnben éljünk - Jézus azért VÁLTOTT MEG minket a bűntől, hogy többé ne vétkezzünk. Jézus Krisztus szeretett minket és Önmagát adta értünk - ajándékul és áldozatul, az Istennek kedves jó illatul. Jézushoz tartozunk, és tartozunk Neki és önmagunknak annyival, hogy Őt követjük és hűségesek maradunk Hozzá. Azok, akiknek kezük tiszta és tiszta szívvel rendelkeznek, meglátják Istent - már itt a földön megismerik Őt, és a mennybe kerülnek amikor meghalnak, de azok, akik igazlelkűséggel nem rendelkeznek és akik a test és a sötétség cselekedeteit művelik nem látják meg Istent. Az igaztalanok és a bűnösök - az engedetlenség fiai - NEM örökölhetik Isten országát. Egykor mi is sötétség voltunk, de most világosság vagyunk az Úrban. Mostmár világosság fiaihoz méltóan kell járnunk, és fel kell feddnünk a sötétségnek cselekedeteit.

 

A következő embercsoportok nem fogják örökölni Isten országát:

 

1. Paráznák (az erkölcstelenek)

Görögül: pornois - Parázna; férfi prostituált; kicsapongó - olyan személyek, akik erkölcsükben, ill. szexuálisan féktelenek

 

Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz Nékem. 8 A gyáváknak pedig és hitetleneknek és útálatosoknak és gyilkosoknak és paráznáknak és bűbájosoknak és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál. Jelenések 21:7-8

 

Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához és emehessenek a kapukon a városba. 15 De kinnmaradnak az ebek és a bűbájosok és a paráznák és a gyilkosok és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot. Jelenések 22:14-15

 

2. Tisztátalanok

Görögül: akathartos - homoszexuális; perverz; tisztátalan; szennyes; mocskos; erkölcstelen; buja; ill. démoni. Ezt a szót az Ige 23-szor használja démoni szellemekre, és csak kétszer emberekre vonatkozóan.

 

És a zsinagógában volt egy tisztátalan ördögi szellemtől megszállt ember. Lukács 4:33a

 

3. Férfiatlanok (örömfiúk)

Görögül: malakos: tisztázatlan összetartozás; az érintés számára puha; férfiatlan; átvitt értelemben örömfiú. Az örömfiú olyan fiatalember, aki átadja a testét természetellenes erkölcstelenségnek; olyan fiú vagy fiatalember, aki szexuális kapcsolatban áll egy férfival. "Az érintés számára puha" azokra a férfiakra utal, akik túlságosan nőiesek; nem rendelkeznek férfierővel, ill. agresszivitással; főleg a gyengeség, a puhaság és a kényelemszeretet jellemző rájuk; túlérzékenyek.

 

4. Férfiszeplősítők

Görögül: arsenokoites - szodomita; homoszexuális; pedofil (kisfiúkat kedvelő); leszbikus; természetellenes megtámadó; szexuálisan perverz

 

5. Házasságtörők (a hűtlenek)

Görögül: moichos - (férfi) kedves; tiltott szerető; átvitt értelemben hitehagyott (olyan személy, aki elhagyja vallását, ill. ügyeit)

 

6. Kapzsik

Görögül: pleonektes - a még többhöz való ragaszkodás, ill. a még többet akarás; haszonleső; fösvény; ebből adódóan csaló.

 

Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. 10 Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől és magukat általszegezték sok fájdalommal. 1 Timótheus 6:9-10

 

7. Tolvajok (rablók)

Görögül: kleptes - tolvaj; lopó (szó szerint és átvitt értelemben is).

 

8. Bálványimádók (hamis isteneket imádók)

Görögül: eidololatres - egy kép, ill. egy bálvány szolgája és imádója (szó szerint és átvitt értelemben is)

 

9. Részegesek (szeszes italt fogyasztók)

Görögül: methusos - olyan személy, akik szokásszerűen, ill. gyakran részeg.

 

10. Szidalmazók (másokat gyalázók)

Görögül: loidoros - gonoszkodás; sértegető; szitkozódó; gyalázó; verbálisan sértegető; lenéző, ill. megszégyenítő (sértően csúfos, ill. szégyenletes nyelvezettel megtámadni; bántóan beszélni, ill. megszólítani.

 

11. Ragadozók (olyanok, akik erőszak, ill. fenyegetés által érik el céljukat)

Görögül: harpax - telhetetlen; kikényszerítés; falánk.

 

12. Hitetők

Görögül: apatao - csalni; becsapni; megtéveszteni.

 

A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. 2 Timótheus 3:13

 

Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irígységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők voltunk. Títus 3:3

 

13. Engedetlenség fiai

Görögül: apeitheia - hitetlenség; makacs és lázadó; engedetlenség; hitetlenség.

 

Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira. Kolossé 3:5-6

Kronológikus Biblia olvasás 258-260. nap

Dániel 4-6.
Dániel 7-9.
Dániel 10-12.

Karizmatikus klasszikusok - Oral Roberts - Demons and Deliverance (1955)

Rodney H. Browne - Ki áldott?

Boldog [Áldott] ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; 2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.Zsoltár 1:1-2

 

Boldogok [Áldottak] mindazok, akik Őbenne bíznak! Zsoltár 2:12

 

Boldogk [Áldott] az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. 2 Boldog [Áldott] ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és szellemében csalárdság nincsen. Zsoltár 32:1-2

 

Boldog [Áldott] nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának. Zsoltár 33:12

 

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog [Áldott] az az ember, aki Őbenne bízik. Zsoltár 34:9

 

Boldog [Áldott] ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez! Zsoltár 40:5

 

Boldogok [Áldottak], akik lakoznak a Te házadban, dicsérhetnek Téged szüntelen! 6 Boldog ember az, akinek Te vagy erőssége, s a Te ösvényeid vannak szívében. Zsoltár 84:5-6

 

Boldog [Áldott] nép az, amely megérti a kürt szavát; a Te orcádnak világosságánál jár ez, oh Uram! 17 A Te nevedben örvendeznek egész nap; és a Te igazságodban felmagasztaltatnak. 18 Mert az ő erejüknek ékessége Te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. 19 Mert az Úr a mi pajzsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. Zsoltár 89:16-20

 

Boldog [Áldott] ember az, akit Te megfeddesz Uram, és akit megtanítasz a Te törvényedre; 13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek! Zsoltár 94:12-13

 

Boldog [Áldott], aki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben. Zsoltár 106:3

 

Boldog [Áldott] az ember, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. 2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. 3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. Zsoltár 112:1-3

 

Mind boldog [áldott] az, aki féli az Urat; aki az Ő útaiban jár! Zsoltár 128:1

 

Boldogok [áldottak], akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényéen járnak. 2 Boldogok [áldottak], akik megőrzik az Ő bizonyságait és teljes szívből keresik Őt. 3 És nem cselekesznek hamisságot; az Ő útaiban járnak. Zsoltár 119:1-3

 

És most fiaim, hallgassatok Engemet, és boldogok [áldottak], akik az Én útaimat megtartják. 33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! 34 Boldog [Áldott] ember, aki hallgat Engem, az Én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az Én ajtóim félfáit őrizvén. 35 Mert aki megnyer Engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. Példabeszédek 8:32-36

 

S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges Ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok [áldottak] mindazok, akik Őt szolgálják. Ézsaiás 30:18

 

Áldott [Boldog] az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; 8 Mert olyanná lesz,  mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik. Jeremiás 17:17-8

 

Boldogok [Áldottak] a szellemi szegények: mert övék a mennyek országa. 4 Boldogok [Áldottak], akik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak. 5 Boldogok [Áldottak] a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. 6 Boldogok [Áldottak], akik éhezik és szomjazzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. 7 Boldogok[Áldottak] az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. 8 Boldogok [Áldottak], akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. 9 Boldogok [Áldottak] a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. 10 Boldogok [Áldottak], akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. 11 Boldogok [Áldottak] vagytok, ha szidalmaznak és hoborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek Énérettem. 12 örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak. Máté 5:3-12

 

Boldogok [Áldottak] azok a szolgák, akiket az úr, mikor hazamegy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat és eljőjövén, szolgál nékik. Lukács 12:37

 

Boldog [Áldott] ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az Őt szeretőknek. Jakab 1:12

 

Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál Engem, Tamás, hittél: boldogok [áldottak], akik nem látnak és hisznek. János 20:29

 

És hallék az égből szózatot, amely ezt mondta nékem: Írd meg: Boldogok [áldottak] a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Szellem, mert megnyugosznak az ő fáradságuktől, és az ő cselekedeteik követik őket. Jelenések 14:13

 

És monda nékem: Írd meg: Boldogok [Áldottak] azok, akik a Bárány mennyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. Jelenések 19:9

 

Boldogok [Áldottak], akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához és bemehessenek a kapukon a városba. Jelenések 22:14

Forrongó világ 9/2

Simon Wiesenthal - A találkozás 1.

1947 elején a felső-ausztriai tartományi kormány kiutalt részemre egy irodát, a linzi Goethe utca 63.-ban, egy barakképületben. Szomszédom, bizonyos dr. Wasyl Stroncickij, a maga két szobájában ukrán menekültszervezetet létesített. Mindjárt a kezdet kezdetén átjött hozzám, bemutatkozott, és elmesélte: mint orvos dolgozott Mosty Wielkie városkában, ahol konfliktusba keveredett a németekkel. Így került először Lembergbe, onnan Auschwitzba s végül Mauthausenba, illetve Ebenseebe. Összesen több mint három és fél évet töltött a koncentrációs táborokban.

  A beszélgetés azért maradt számomra emlékezetes, mert addig még soha nem találkoztam ukrán politikai fogollyal. Általánosságban ugyanis az ukránok bámulatos iramban pártoltak át a németekhez, és buzgón együttműködtek velük. Kivált az ukrán rendőrség játszott gyászos szerepet, azután, hogy 1941-ben, június végén és július elején, a német csapatok bevonultak Galíciába. A rendőrök többsége már a szovjet milíciában is szolgált; amikor ugyanis 1939-ben a szovjetek megszállták a vidéket, elsősorban az ukrán lakosságra támaszkodtak, mivel ez parasztokból és mezőgazdasági, illetve ipari munkásokból állt, és így, úgy látszik, ideológiailag megbízhatónak ígérkezett. Ám amikor a szovjeteknek ismét ki kellett üríteniük a területet, még huszonnégy órába sem tellett, és ugyanazok a milicisták már fel is esküdtek az új nemzetiszocialista gazdákra, akik aztán hűséges segítőtársakra leltek bennük.

  Való igaz, voltak ukrán nacionalisták is, akik szembeszegültek a szovjetekkel. Azonban épp ez a magatartásuk most őket is a németek karjába lökte, mert tőlük remélték önálló államuk megteremtését. Nyilvánvaló, hogy már korábban is bizalmas összeköttetésben álltak velük; ők ugyanis már jóval a Szovjetunió elleni német támadás előtt tudták, hogy valami készül, s így a legtöbbjük idejében átszökött a németek megszállta lengyel területekre. Később aztán a németekkel együtt tértek vissza, és bosszút álltak a kommunistákon.

  

A zsidókat, akik ezen a vidéken a társadalom felső rétegét képviselték, amúgy is gyűlölték. Már néhány nappal az 1941. június 22-i német bevonulás előtt olyan ukrán nyelvű rádióadásokat lehetett fogni, melyek Galícia közelgő felszabadulásának bejelentését a következő felhívással kapcsolták össze: „Ne virágokkal fogadjatok bennünket, hanem levágott zsidófejekkel!”

  A német csapatok és az SS előőrse Galícia-szerte az az ukrán kisegítő rendőrség volt, melynek tagjait gyakran csak sárga-kék karszalagjukról lehetett felismerni; s ami fegyverzetüket illeti, a németek e téren sem voltak sokkal bőkezűbbek. Ők azonban így is nagy lelkesedéssel végezték feladatukat, vagyis összeszedték a zsidókat és a lengyel értelmiség képviselőit, hogy aztán úgyszólván becsomagolva adják át őket megsemmisítés céljából a náciknak.

  Az ukránok és a németek e szoros és bizalmas kapcsolata miatt aztán a koncentrációs táborokban valóban ritkán bukkant fel egy-egy ukrán fogoly. Ukránok általában csak akkor kerültek a táborba, ha vétettek valamilyen, a német megszállás után életbe léptetett gazdasági rendszabály ellen – például tiltott sertésvágáson vagy pálinkafőzésen érték őket. Az ukrán politikai fogoly tehát különlegességszámba ment, és el is határoztam, hogy egyszer majd még elbeszélgetek Stroncickij doktorral a sorsáról.

  A beszélgetésre aztán sor is került, habár sajátos kitérő után. A következő történt: egy napon felkeresett egy házaspár – Adolf és Antonie Weiler. Életben maradt családtagok után kutattak, és irodánkban át akarták nézni a felszabadult Európa minden részéből hozzánk érkező menekültlistákat. Ebből az alkalomból rutinszerűen kikérdeztük őket, miképpen élték át és túl a náci korszakot, és nem emlékeznek-e név szerint is valamelyik üldözőjükre.

  

Ennek során kiderült, hogy a házaspár is, akárcsak Stroncickij, Mosty Wielkiébe való. Ebben a lengyel városkában összesen ezerötszáz zsidó élt. 1939-ben a bevonuló oroszok egy ukránt tettek meg polgármesternek, s az ő irányítása alá rendelték a helyi ukrán milíciát, amely különösen kitűnt zsidógyűlöletével. A milicisták úgyszólván megelőlegezték a majdani német politikát: már a szovjetek megbízásából is széles körű letartóztatásokat foganatosítottak, mégpedig az ukrán nacionalisták, a lengyelek és a zsidók soraiból egyaránt. Amikor aztán június 22-én bekövetkezett a német támadás, a szovjeteknek már nem maradt idejük foglyaik elszállítására, így hát rövid úton végeztek velük; kivonulásuk előtt foglyok ezreit lőtték agyon a celláikban. Innen eredt az egész korszak egyik legtébolyultabb vádaskodása: az ukrán nacionalisták azt a hírt terjesztették az erősen antiszemita beállítottságú lakosság körében, hogy minden zsidó bolsevista és minden bolsevista zsidó, és így a szovjetek által elkövetett rémtettek valójában a zsidók számlájára írandók.

Kronológikus Biblia olvasás 257. nap

Dániel 1-3.

AMEN - Erkel Színház 1993

Spurgeon - A hit tárgya; avagy mire figyeljen a hit? 2.

A helyettesítés eme tana oly fontos az egész üdvterv szempontjából, hogy ezredszer is el kell magyaráznom. Isten igazságos, ezért meg kell büntetnie a bűnt; Isten irgalmas, ezért meg akar bocsátani azoknak, akik hisznek Jézusban. Ho­gyan teheti ezt meg? Hogyan lehet egyszerre igazságos, kiróván a büntetést, ugyanakkor pe­dig irgalmas, megbocsátván a bűnösnek? Ezt Is­ten a következőképpen teszi: Leveszi a bűnöket népéről, és átruházza azokat Krisztusra, úgy­hogy ők olyan ártatlanul állnak előtte, mintha sohasem vétkeztek volna, Krisztusra pedig úgy tekint, mintha Ő lenne egy személyben a világ összes bűnöse. Isten mentesítette népét bűnei­től, és azokat valóságosan és ténylegesen - nem csupán átvitt értelemben - áthelyezte Krisztus­ra. Ezután Isten eljött tüzes kardjával, hogy ta­lálkozzon a bűnössel és megbüntesse őt. Krisz­tussal találta szemben magát. Krisztus maga nem volt bűnös, de népének bűnei mind neki tulajdoníttattak. Az igazságszolgáltatás tehát Krisztusra sújtott le, mintha Ő lett volna a bű­nös - megbüntette Krisztust népének bűneiért, kivonta belőle a büntetés utolsó atomját is, ki­rótta rá a végső és maradéktalan büntetést, egy csepp üledéket sem hagyva a pohárban.

És ma, aki úgy tekint Krisztusra, mint saját helyettesítőjére és belé helyezi bizalmát, megme­nekül a törvény átkától. Lélek, amikor látod Krisztust engedelmeskedni a törvénynek, hited szerint ezt kell mondanod: „Népe miatt engedel­meskedik." Amikor látod Őt meghalni, ezt kell mondanod: „Íme, elvette a bűneimet." Amikor látod feltámadni a halálból, ezt kell mondanod: „Összes kiválasztottjának fejeként és képviselő­jeként támad fel." És amikor látod ott ülni az Atyaisten jobbján, úgy kell reá tekintened, mint ama ígéret zálogára, hogy mindazok, akikért meghalt, bizonyosan ott fognak ülni az Atya jobbján. Tanulj meg úgy tekinteni Krisztusra, mint aki Isten szemében maga a bűnös. „Nem volt benne bűn." Ő volt „az igaz ember", de Ő szenvedett az igaztalanokért. Ő volt az igaz em­ber, de Ő állt a bűnösök helyébe; és mindazt, amit a bűnösöknek kellett volna elszenvedniük, Krisztus szenvedte el, egyszer s mindenkorra, és saját maga feláldozásával örökre mentesítette őket bűneiktől.
Ez hát a hit tárgya. Könyörögve kérlek, hogy ebben a dologban ne kövess el hibát, mert itt a hiba veszélyes, sőt végzetes lehet. Hited szerint tekints úgy Krisztusra - életében, halálában, szenvedésében és feltámadásában - mint he­lyettesítőre mindazokért, akikért Atyja odaadta őt - mint helyettesítő áldozatra mindazok bűne­iért, akik őszintén bíznak benne. Krisztus tehát a megigazulásra vezető hit tárgya.

Megjegyzem, hogy ezt olvasván egyesek azt mondják majd: „Ó, hinnék én és üdvözülnék is, ha..." - Ha micsoda? Ha Krisztus meghalt vol­na? „Ó nem, uram, Krisztus felől nincsenek két­ségeim." Gondoltam! Akkor mi felől vannak két­ségeid? „Nos, hinnék én, ha ezt érezném, vagy azt tettem volna." Vagy úgy! Én azt mondom ne­ked, hogy ha ezt vagy azt éreznéd vagy tetted volna, nem tudnál hinni Jézusban, mert akkor önmagadban hinnél, és nem benne. Ez a lényeg. Ha ilyen vagy olyan lennél, akkor persze lenne bizalmad. Bizalmad miben? Nos, saját érzéseid­ben és tetteidben, ez pedig szöges ellentéte a Krisztusban való bizalomnak.
A hit nem azt jelenti, hogy a bennem levő jó­ból következtetetek az üdvözülésemre, hanem annak ellenére, és bár Isten szemében bűnös vagyok, és megérdemlem a haragját, mégis hi­szem, hogy Fiának, Jézus Krisztusnak a vére megtisztított engem minden bűnömtől; és bár lelkiismeretem elítél engem, hitem erősebb a lel­kiismeretemnél, és hiszem, hogy Ő „üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Isten­hez". Könnyű szentként járulni Krisztushoz; könnyű hinni, hogy meggyógyít az orvos, ha úgy érezzük, hogy már javulunk; de bízni az orvos­ban akkor, amikor úgy érezzük, hogy a halálos ítélet a testünkben van, nem csüggedni akkor sem, amikor a betegség a csontunkig hatol és amikor a fekély gyűjti már halálos mérgét, még akkor is hinni az orvostudomány hatékonyságá­ban - ez a hit.

Tehát amikor a bűn hatalmába kerít, amikor úgy érzed, hogy a törvény elítél, és ennek ellené­re bűnösként is hinni tudsz Krisztusban, ez a legbátrabb mutatvány a világon; és a hit, amely ledöntötte Jerikó falait, a hit, amely feltámasz­totta a halottakat, a hit, amely bezárta az orosz­lánok száját, nem volt nagyobb, mint a szegény bűnös hite, amikor minden bűne ellenére hinni mer Jézus Krisztus vérében és igazságában. Tedd ezt, lélek, és akkor üdvözülsz, akárki is vagy. A hit tárgya tehát Krisztus, a bűnösök he­lyettesítője. Istent Krisztusban és nem Krisztus­tól függetlenül, nem a Szent Szellem bármilyen művét, hanem egyedül Jézus Krisztus művét kell úgy tekintened, mint reménységed alapját.

Scofield: Jeremiás könyve 7. fejezet

(7,1) A templom kapujában elhangzott üzenet általános jellegzetessége, az első és második üzenethez hasonlóan a dorgálás, intés és figyelmeztetés. Ez az üzenet azonban inkább azoknak a júdabelieknek szólt, akik még valamiféle látszat-istentisztelethez ragaszkodtak; a vallásos Júdához intézett beszéd volt pl. a Jer 7,2.9-10; 8,10-11.

(7,18) Az „ég királynője" egy gyalázatos pogány istenség neve, amelyről csak két helyen olvasunk a Bibliában, itt és Jer 44,15-30-ban. A próféták hirdetik, hogy Isten haragja eléri mindazokat, akik imádják őt. Valószínűleg azonos Astóret pogány istenséggel, amelyet a Bír 2,13; 10,6; 1Sám 31,10; 1Kir 11,5.33; és a 2Kir 23,13 is megemlít; ez utóbbi a „sidonbeliek utálatosságának" nevezi.

(7,31) A Tófet nyilván egyike volt azoknak a magas helyeknek, amelyek a Hinnom fiainak völgyében épültek, Jeruzsálemtől délre, ahol embereket áldoztak. Jóslás megfertőztette a helyet (2Kir 23,10), és Jeremiás azt jövendölte, hogy a völgyet „öldöklés völgyének" fogják nevezni (32. v.). Ez a völgy a bálványszertartások rettenetes tüze miatt, és mert Jósiás megfertőztette azt, később a nagy tűz jele lett, amely a bűn következménye. A görög „gyehenna" kifejezés (ami a „Hinnom völgye" héber szó görög formája) azt jelenti: a tűz helye, és ezt a szót az ÚSZ tizenkétszer használja az örök büntetés helyéül (lásd Mt 5,22 jegyzetét; Jak 3,6), az örök tűz helye ez, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült (Mt 25,41).

Kronológikus Biblia olvasás 256. nap

Jóel 1-3.

Matthew West - Into the Light (2012)

Mark Gungor - Miért teszi ezt a párom?

Scofield: Jeremiás könyve 2-3. fejezet

(2,1) a Júdához intézett első üzenet jellegzetessége háromszoros:
(1) Az Úr emlékezteti Izráelt az áldás és a szabadítás napjaira, pl. Jer 2,1-7;
(2) szemére veti, hogy elhagyta Őt, pl. Jer 2,13; és
(3) azzal vádolja, hogy más, tehetetlen isteneket választott magának, pl. Jer 2,10-12.26-28.


(3,6) A Júdának szóló második üzenet általános jellegzetessége a következő:
(1) szemrehányás, mert semmi hatással nem volt Júdára, hogy az Úr megfenyítette az északi királyságot (2Kir 17,1-18), pl. Jer 3,6-10;
(2) figyelmeztetés, hogy hasonló fenyítés vár Júdára is, pl. Jer 3,15-17. v.;
(3) megindító felhívás, hogy térjenek vissza az Úrhoz, pl. Jer 3,12-14; és
(4) a végső nemzeti helyreállítás és áldás ígérete, pl. Jer 3,16-18.

(3,6) A próféták általában Izráelnek és Efraimnak nevezték az északi királyságot (a tíz törzset). Az összefüggésből kitűnik, hogy mikor vonatkozik az Izráel név az egész nemzetre.

Simon Wiesenthal - Szabadon és elhívatva 3.

Linzből egy teherautóra való ruhanemű érkezett. A ruhákat lerakták az egyik barakkban. A nemzetiszocialista jóléti hivatalból származtak, és eredetileg hulladékként akarták őket újra feldolgozni, de most belőlük került ki első polgári öltözékünk. A holmi, amit kiválogattam, hosszában még csak megtette, de székében annál kevésbé. A nadrágba még egy ember belefért volna; szerencsére találtam egy eldobott szíjat, és azzal rögzítettem a derekam köré, sűrű redőkben.

  A ruhás barakkhoz közeledve valami csillogót láttam a fűben. Lehajoltam. Egy tükörcserép volt; éppen hogy a szememet és az orrom egy részét láthattam benne. Ez volt az a szempár, amely megmaradt Seibel ezredes emlékezetében. A megelőző hónapokban néhányszor megkíséreltem, hogy egy ceruzacsonkkal valamilyen papírcafaton megörökítsem, mivé lett az arcom: egy háromszög alapja volt a két szemem vonala, a háromszög csúcsa az állam. Pedig hát, tükrünk nem lévén, nem is láthattam magam, csak megtapogattam a fejem, és belenéztem fogolytársaim arcába. Mindnek ilyen volt a szeme.

  Most első ízben szemlélhettem magam, ameddig csak akartam, és ritkán döbbentett meg ennyire emberi ábrázat. Senki, aki ezt az arcot látja, meg nem tűrne az irodájában, gondoltam; egészen biztos, hogy kidobnak a War Crimes Unittól. Nem szabad, hogy a bőröm ilyen beteges színű legyen, nem szabad, hogy azt higgyék: a halálomon vagyok. Meg kell mutatnom nekik, hogy élek.

  Másnap elmentem ebédért, aztán a barakk előtt épp hozzá akartam látni az evéshez. Ekkor észrevettem, hogy valaki elhajít egy piros csomagolópapírt. Szélcsend volt, minden erőfeszítés nélkül megkaparinthattam. Másnap reggel a tükörcserépbe nézve bedörzsöltem vele az arcom. 

Ágyszomszédom csak bámult. Belga volt, és arra várt, hogy egy betegszállítmánnyal hazatérhessen; csak azt nem tudta, életben marad-e addig.

  – Úgy látom, leánykérőbe mégy – mondta.

  – Csak nem tudom, mit szólsz a menyasszonyhoz – feleltem; boldog voltam, hogy valakinek mesélhetek a terveimről. – Be akarok állni a War Crimes Unithoz.

  A belga azt sem tudta, hogy létezik ilyen szerv, de miután részletesen beavattam az ottani munkába, ugyanúgy elfogta az elégtétel érzése, mint engem. – Igen, oda kell menned, valamennyiünk, az élők és a holtak nevében – mondta, és arckifejezésén látszott, hogy nem tudja, meddig számít még az élők közé, mikor lép át a holtak táborába.

  – Meg fogsz gyógyulni, Albert – mondtam. – Neked családod van, ők majd ápolnak. Mielőtt hazaindulsz, okvetlen add meg a címedet, ígérem, hogy majd meglátogatlak.

  Albert egy szavamat se hitte, de mosolyogni próbált. – Rendben van. De most már ne csinálj magadból maskarát, így nem mehetsz emberek közé. Mosd le az arcod.

  Igaza volt. A vödörhöz mentem, és dörgölni kezdtem a piros foltokat. De nem jött le mind; a nyomuk megmaradt.

  – De Wiesenthal, hát magával mi történt, megverte valaki? Hisz csupa piros az arca meg a nyaka!

  Zavartan álldogáltam Mann hadnagy irodájában, ahol ismét jelen akartam lenni a volt SS-legények kihallgatásán. – Nem, senki nem vert meg, ezek csak foltok, holnapra eltűnnek. Volna néhány perce? Szeretnék beszélni önnel.

  – Rendben van. Fél óra múlva.

  

Tíz nap óta már zsebkendőm is volt. Most benedvesítettem, és tovább dörgöltem az arcom és nyakam. Azután figyelni kezdtem egy SS-t, akit akkor vezetett be két tábori csendőr. Hiába tiltakozott, nem akarták levenni róla a bilincset.

  Ekkor szólt ki a hadnagy. – Jöjjön be hozzám, Wiesenthal úr. Mit akart mondani?

  – Hadnagy úr, önök felszabadítottak, visszaadták nekem az életet. Csak azt nem tudom, mit kezdjek vele. Nincs senkim, akivel és akiért élhetnék. Az elmúlt hetekben láttam, mit csinálnak itt ebben az irodában, és szeretnék bekapcsolódni a munkájukba. Ez olyan feladat lenne, amitől az életem értelmet kapna. Négy évig voltam különböző koncentrációs táborokban, gettókban, Gestapo-börtönökben, sokat láttam, és jó a memóriám. Segíthetnék a bűnösök megtalálásában, a kihallgatásokban, abban, hogy azt kérdezzék tőlük, amit kell. Fizetést nem fogadok el érte – egyszerűen így akarom igazolni, hogy nemhiába maradtam életben.

  Minden erőm összeszedtem, hogy meggyőzzem a hadnagyot. Ő azonban csak egyvalamit kérdezett.

  – Hány kiló maga?

  – Hatvan – hazudtam.

  – Nem látszik magán. Nem akarom megbántani, de először erőre kell kapnia. – És rám mosolygott, hogy megédesítse a visszautasítást.

  – Ezután is eljárhatok ide?

  – Hát persze.

  – Attól, amit itt látok, hamarabb meggyógyulok, mint bármilyen gyógyszertől; be sem tudok telni vele. Elhiszi?

  – El, sőt nagyon is megértem. De tudja, mit? Mi lenne, ha leírná, amit tud? Még jót is tenne magának.

  – Levelet írjak?

  – Azt se bánom.

  – És kinek címezzem?

  – A parancsnokunknak, Seibel ezredesnek.

Így hát végre feladatot kaptam. Úgy fogtam hozzá a levélhez, mint valaha egy épület megtervezéséhez. Először is gondolatban vázlatot készítettem, hogy szándékomat magam előtt is tisztázzam. Azt akartam, hogy a levél minden személyről annyi információval szolgáljon, amennyire csak emlékszem. Tudtam, hogy azok esetében, akiket jellemezni kívántam, minden adat fontos lehet. Így például megjegyeztem a pontos lakcímét annak a vasutasnak, aki szemem láttára lőtt agyon egy öregasszonyt; megfigyeltem, amikor a műhelyben, ahol dolgoztam, megcímezte a családjának szánt csomagot. De tudtam egyet-mást a többi bűnöző szűkebb hazájáról is. A láger egyes tisztségviselőinek vagy foglyainak volt bizonyos kapcsolatuk néhány SS-hez, és így tudtak róluk néhány adatot – én pedig mindezt elraktároztam a fejemben. A gettóban is sokan tudták, hová valósiak az őreik. Négy évig éltem a halál árnyékában, és ezalatt nagyon sok minden rögződött belém – most eljött az idő, hogy mindezt előhívjam és papírra vessem.

  Így hát ültem a napon a barakk előtt, és jegyeztem az emlékezetembe vésett neveket és tényeket. Minden tábornak külön oldalakat nyitottam, hogy együvé gyűjtsem, ami azonos tárgykörhöz tartozik. E papírköteg alapján láttam aztán hozzá a tulajdonképpeni levélhez. A levél kilencvenegy nevet tartalmazott; igazságszomjam csak akkor elégülhet ki, ha ezek tulajdonosait mind felelősségre vonják.

  Három nap múlva elkészültem a levéllel. Lengyelül írtam, és persze csak egy példányban, hiszen karbonpapírom nem volt, sőt azt se tudom, eszembe jutott-e egyáltalán, hogy a magam számára is kellene egy másolatot készítenem. Évekkel később a washingtoni Nemzeti Levéltárban megtalálták levelem angol nyelvű változatát; ekkor állapíthattam meg, hogy annak idején pontosan fordították le.

  Amikor néhány nap múlva ismét fölkerestem Mann hadnagyot, kiderült, hogy már ismeri a névsoromat. – Most már beléphetek önökhöz? – kérdeztem.

  – Hát persze – felelte. – Hiszen már régóta nálunk dolgozik.

Kronológikus Biblia olvasás 255. nap

Ezékiel 46-48.

WOW Hits 2013

Forrongó világ 9/1

Spurgeon - A hit tárgya; avagy mire figyeljen a hit? 1.

Isten Igéje azt mondja nekem, hogy higgyek. - Miben higgyek? Figyelnem kell. - Mire figyeljek? Mi reménységem, hitem és bizalmam tárgya? - A válasz egyszerű. A hit tárgya egy bűnös szá­mára Jézus Krisztus. Hányan tévednek ezzel kapcsolatban, és gondolják azt, hogy Istenben, az Atyában kell hinniük! Az Istenben való hit a Jézusban való hit következménye. Azáltal hi­szünk az Atya örök szeretetében, hogy bízunk Fiának drága vérében.
Sokan mondják: „Hinnék Krisztusban, ha tudnám, hogy kiválasztott vagyok." Ez azt jelen­ti, hogy eljutottak az Atyához, de az Atyához senki sem juthat el, csak Krisztuson keresztül. A kiválasztás az Atya dolga; nem mehetünk hoz­zá közvetlenül, ezért nem tudhatjuk meg, hogy ki vagyunk-e választva, hacsak előbb nem hi­szünk Krisztusban, a Megváltóban. Csak ez­után, a megváltás révén közeledhetünk az Atyá­hoz, és tudhatjuk meg, hogy ki vagyunk-e vá­lasztva.
Egyesek elkövetik azt a hibát, hogy a Szent Szellem munkálkodására figyelnek. Saját magu­kat vizsgálják, hogy vannak-e bizonyos érzéseik, és ha megtalálják ezeket, akkor hitük erős; de ha érzéseik elhagyták őket, akkor hitük gyenge, úgyhogy a Szent Szellemre figyelnek, amely nem tárgya egy bűnös ember hitének. A megváltás beteljesülése érdekében mind az Atyában, mind a Szent Szellemben hinni kell, de a megigazulás és bűnbocsánat különös kegyelméhez a Közvetí­tő vérére van szükség. A keresztényeknek a megtérés után bízniuk kell a Szent Szellemben, de ha a bűnös üdvözülést remél, nem az a dol­ga, hogy a Szent Szellemben bízzon vagy hogy a Szent Szellemre figyeljen, hanem hogy Jézus Krisztusra, és csak reá. Tudom, hogy üdvözülé­sed az egész Szentháromságon múlik, de egy bűnös megigazító hitének első és közvetlen tár­gya nem az Atya Isten és nem is a Szent Szel­lem, hanem Isten Fia, aki emberi testben jelent meg, és bűnbocsánatot kínált a bűnösöknek.

Vajon van-e szemed a hitre? Ha igen, akkor tekints Krisztusra mint Istenre. Ha üdvözülni akarsz, hinned kell, hogy Ő az Isten mindenek felett, akin örök áldás van. Hajolj meg előtte, és fogadd el Őt mint igaz Istent, mert ha nem te­szed, nincs részed őbenne.
Ha hiszel Krisztusban, higgy benne mint em­berben. Hidd el testté válásának csodálatos tör­ténetét; fogadd el az evangélisták tanúbizonysá­gát, akik kijelentik, hogy a Végtelen a kisdedben testesült meg, hogy az Örökkévalóság a halan­dóban rejtőzött; hogy ő, aki a menny Királya volt, a szolgák szolgájává és az ember Fiává lett. Hidd el és csodáld testté válásának titkát, mert ha nem teszed, nem nyerhetsz üdvösséget ál­tala.
Ha üdvözülni akarsz, nézd Krisztust tökéle­tes igazságában.. Lásd meg, hogy hiánytalanul megtartotta a törvényt, hiba nélkül engedelmes­kedett Atyjának, makulátlanul feddhetetlen ma­radt. Mindezeket tehelyetted tette meg. Te nem lennél képes megtartani a törvényt; Ő megtar­totta helyetted. Te nem lennél képes tökéletesen engedelmeskedni Istennek; lám, Ő engedelmes­kedett helyetted is - ezáltal üdvözülsz.

De ügyelj arra, hogy hitedben először is úgy tekints Krisztusra mint haldoklóra és halottra. Tekints Krisztusra mint Isten Bárányára, aki néma volt megnyírói előtt; tekints rá úgy, mint a bánat és szomorúság emberére; menj vele a Gecsemáné kertjébe, és lásd, amint vércseppeket izzad. Vedd észre, hogy hitednek semmi kö­ze bármihez, ami önmagadban van; hited tárgya nem valami benned lévő dolog, hanem valami, ami rajtad kívüled van. Higgy őbenne, aki ama kereszten - átszögezett kezekkel és lábakkal - életét adta a bűnösökért. Ott van a te hited tár­gya, amely elvezet a megigazulásra; nem önmagadban, és nem is olyasmiben, amit a Szent Szellem művelt benned vagy amit ígérete szerint megtesz érted; Krisztusra és egyedül Krisztusra kell tekintened.
Ezután hagyd, hogy hited úgy tekintsen Krisztusra, mint aki feltámadt a halálból. Lásd Őt - elszenvedte az átkot, most pedig elnyeri a megigazulást. Meghal, hogy megfizesse az adós­ságot; feltámad, hogy felszögezhesse a megfize­tett adósság kézírását a keresztre. Lásd, amint felemelkedik, és figyeld Őt ma közbenjárva az Atya trónja előtt. Esedezik népéért, tekintéllyel folyamodik mindazokért, akik általa jönnek az Atyához. És Ő mint Isten, mint ember, mint élő, mint haldokló, mint feltámadó és odafönt ural­kodó - Ő és csakis Ő a hit tárgya a bűnök bo­csánatáért.

Semmi másban nem kell bíznod; Ő legyen bi­zalmad egyetlen támasza és pillére; és minden, amit mellé állítasz, gonosz Antikrisztus lesz, az Úr Jézus korlátlan hatalma elleni lázadás. De vigyázz, ha a te hited megtart téged miközben mindeme dolgokban Krisztusra tekintesz, úgy lásd Őt, mint helyettesítőt.

Scofield: JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

Jeremiás (a név jelentése bizonytalan) fiatal pap volt Anatótban, amikor prófétálni kezdett. Mivel a könyv erősen személyes természetű, jellemét és életét jobban ismerjük, mint bármely más író prófétáét. Jeremiás, akit néha „síró prófétának" neveznek, hűséges hazafi volt, aki teljesen Istennek és az Ő szentségének szánta életét. Saját népe üldözte őt, mert bátran hirdette a nem szívesen hallott igazságot a küszöbön álló fogságról (19,14-20,18; 37-38), de ő mégsem szűnt meg könyörületes szívvel szeretni népét.

Jeremiást Kr. e. 626-ban, Jósiás király tizenharmadik évében hívta el Isten. Sofóniás és Habakuk korábbi szolgálatának, Dániel pedig későbbi szolgálatának voltak kortársai. Első próféciáit Jeruzsálem utolsó éveiben hirdette, melyekben figyelmeztette a népet, ha nem tér meg bűneiből, városa el fog pusztulni. Jeruzsálem eleste után Kr. e. 586-ban Nabukodonozor választási lehetőséget kínált fel Jeremiásnak, hogy vagy Babilonba megy, vagy visszamarad népe szegény maradékával (2Kir 24,14). Jeremiás úgy választott, hogy marad, és szolgál a maradéknak. Gedáliás megölése után (Jer 41,7) azt tanácsolta népének, hogy maradjon az országban, de a nép mégis Egyiptomba ment, és Jeremiást és Bárukot is magával vitte (Jer 43,6-7). Jeremiás ez idő alatt is arra törekedett, hogy a maradékot visszatérítse az Úrhoz (44. fej.). Azt is megjövendölte, hogy Izráel a végső időkben visszatér az országba (p1. Jer 23,5-8). Jeremiás valószínűleg Egyiptomban halt meg.

A könyvet a következő részekre lehet fölosztani:
I. Próféciák Júda ítéletéről, 1-45.
II. Próféciák idegen nemzetekkel kapcsolatban, 46-51.
III. Történelmi visszapillantás, 52.

Kronológikus Biblia olvasás 254. nap

Ezékiel 44-45.

Kenneth Hagin - Bibliai hit - Hogyan eddzük az emberi szellemet? 5.

Azonnal engedelmeskedünk szellemünk hangjának

Az emberi szellemnek van egy hangja, amelyet lelkiismeretnek vagy intuíció­nak is neveznek, belső hangnak vagy vezetésnek is mondanak. A világ előér-zetként említi leggyakrabban. Ilyenkor valójában a szellemünk beszél hozzánk. (Minden ember szellemének van hangja, legyen hívő vagy hitetlen.)

Az újjászületés az emberi szellem újjászületése. Ha megadjuk a szellemünk­nek azt a kiváltságot, hogy az Igén elmélkedünk, ebből a forrásból szellemünk információt nyer. Tanulj meg engedelmeskedni a szellemednek!

Újjászületés után a te szellemedben Isten természete és élete van, mert a Szent Szellem lakozik benned. Az ördög - mivel nincs benned, hanem kívül - nem adhat neked információt. Isten a szellemed által kommunikál veled, mert ettől fogva Ő ott lakik (és nem a fejedben). Szellemed Őáltala nyer információkat, tanulj hát meg engedelmeskedni a szellemednek.

Néhány ember azt állítja, hogy a lelkiismeret nem biztos vezető. De újjászüle­tett, hívő keresztényben a lelkiismeret biztos vezető. Lelkiismereted, az újjá­született szellemed hangja, amelyen keresztül Isten szól hozzád. „Az emberi szellem az Úr szövétneke.” Isten használni fogja szellemedet arra, hogy vezes­sen, megvilágítson téged. Ha a szellemednek megadod a lehetőséget, hogy az Igével „táplálkozzék”, és elmélkedsz az Igén, meglátod, hogy egyre biztosabb és biztosabb vezetővé válik. Ugyanis szellemedet az Ige fejleszti, edzi. Pál azt mondja, hogy ő engedelmes volt a lelkiismeretének.

A Szent Szellem némelyikünknek - akiknek bizonyos szolgálataink vannak -olykor másképpen szól. A hívők életében a belső hang legtöbbször a saját szel­lemük hangja, nem a Szent Szellemé. Jóllehet gyakran hallom, hogy maga a Szent Szellem szól nekem, de sohasem saját magammal kapcsolatosan. A saját vezetésemre nekem is a belső hangomat kell használnom.

A prófétai szolgálat mások érdekében adatik. Saját magammal kapcsolatosan - mint említettem -, nekem is a belső hangomat kell figyelnem. Ha nem a szel­lemre hallgatunk - tévedünk. Sokszor „kitesszük a gyapjút”, és azt mondjuk Istennek: „Ezt vagy azt tedd, ha azt akarod, hogy én is ezt vagy azt megte­gyem.” Ilyenkor tulajdonképpen arra kérjük Istent, hogy jöjjön le az érzéki sík­ra. Gedeon persze kitette a gyapjút, mert benne nem volt Isten Szelleme. (Bí­rák 6,36-40) A Szent Szellem csak néhány emberben működött az Ószövetség idején. Akkor az ún. laikusokban nem lakozott a Szent Szellem. Istennek Ge­deont tehát az érzéki síkon kellett eligazítania.

Isten ezt megteheti ma is, de azért kényszerül erre, mert sajnos szellemileg tompák vagyunk. Az Újszövetségben Jézus megmondta, hogy más Vigasztalót kapunk. Gedeon nem ismerhette a Szent Szellemet, de te ismered Őt. Isten ve­lünk, emberekkel, a szellemünkön keresztül érintkezik a Szent Szellem által. Ő elküldte a Szent Szellemet, hogy bennünk lakjék, és O, Jézus szavaival, elvezet bennünket minden igazságra. Az érzéki világ istene a Sátán - és nem az egy élő Isten.

Egy üzletember mesélte el, hogyan vesztett 10000 dollárt, mert egy vállalko­zással kapcsolatban „gyapjút tett ki”, azaz érzéki jelet kért. A kapott jelből úgy látszott, hogy a dolgot meg kell tennie, bár a belső hangja egész idő alatt azt sugallta, ne tegye. Rossz módszert követett és elvesztette a 10000 dollárt. Sok évig, a történet után szerette volna megtudni, hol tévedett Isten akaratát illető­en? Össze volt zavarodva, mindaddig, amíg helyes útra nem vezethettem. Visszaemlékezett akkor, hogy a belső hang azt ismételgette, ne tegye!

Jómagam soha nem hallottam a gyapjúról a baptista egyházban, de amikor a pünkösdi egyházba kerültem, mindig erről beszéltek. Évekkel ezelőtt pásztor voltam egy gyülekezetben, és úgy éreztem, hogy változtatnom kell az élete­men, így „kitettem én is a gyapjút”. Ez volt az egyetlen ilyen próbálkozás az életemben. Majd kértem az Urat: „Ha az a te akaratod, hogy egy bizonyos dol­got elvállaljak, akkor kérlek ezt és ezt engedd megtörténni!” „A gyapjúm” azt jelezte, hogy tegyem, és Isten is rám hagyta... Meg is tanultam a leckét! Többet sohasem tévesztettem el Isten vezetését. És nem tettem magam bolonddá holmi „gyapjúval”. Istennek van jobb útja, mint ez a célbalövő módszer. Ismered már: tanulj meg engedelmeskedni a szellemednek! Nem fog azonnal menni, de egy idő múlva eléred, hogy tudni fogod a szellemedben, mit kell tenned. Meg­kapod az igent vagy a nemet.

Sokan kérdezik, hogy miért nem gyógyultak meg?

Válaszom: azért, mert kijelentették, hogy nem tudnak meggyógyulni. Szavaik akadályozzák meg őket a gyógyulásban…

Higgy a szíveddel és mond ki a száddal ! Ez a hit alapelve!...

A millióhoz esélyem se volt, hogy életben maradjak …

Az orvostudomány akkori állása szerint az én állapotomban senki sem élhette volna túl a 16. életévét…

Amikor kételkedsz, akkor is hiszel valamiben! Mindig azt kapod, vagy az jelenik meg az életedben, amit hiszel és amit kimondasz…

Fel kell fedeznünk magunkat az Atya gondolataiban, ahogyan Ő lát minket…

Megdöbbentő, hogy mennyire egyházakban gondolkodunk Biblia helyett és mennyire felekezetiek vagyunk, ahelyett, hogy keresztények lennénk.

David Phelps - Joy, Joy (2012)

LET'S GOSPEL FOR MEN - Jónás Rap

Simon Wiesenthal - Szabadon és elhívatva 2.

Nem hirtelen elhatározás volt ez, inkább valamiféle lassú folyamat. Őreink ugyan elmenekültek vagy fogságba estek, de mi még mindig ott éltünk a táborban, és körülöttünk tovább haltak az emberek. Meghaltak azok, akiken már nem lehetett segíteni; és a számukat gyarapították azok, akik a segítségbe haltak bele. Az amerikaiak szalonna- és marhahúskonzerveket osztogattak, és négyszáz kalóriára beállított anyagcserénk ezzel nem tudott megbirkózni. A kiéhezett emberek rárontottak az ételre, végre egyszer jól akartak lakni, és azután, hogy a poklot túlélték, meghaltak a paradicsom küszöbén.

  Új sírokat kellett ásni. Priccsemen fekve néztem az ablakon át, amint az amerikai katonák egy csapat civil ruhás náci foglyot terelnek a táborba, és megparancsolják, hogy temessék el a halottakat. És ezek az emberek most egyszer csak vonakodtak szembenézni az iszonyattal, kesztyűt húztak, nehogy puszta kézzel kelljen a meztelen tetemekhez érniök, utálkoztak a hullabűztől, amely az egész táborra rátelepedett. Évekig éltek e tábor szomszédságában, szagolták a krematóriumok édeskés füstjét, látták a munkahelyük felé vonszolódó aszott emberek menetét, végighallgatták, hogyan kérkednek gyilkosságaikkal az SS-legények a környékbeli vendéglőkben. Most azonban az ebédszünetben megpróbáltak beszédbe elegyedni velünk, és esküdöztek, hogy ők minderről mit sem tudtak, csak kényszerűségből léptek be a pártba, és szívük mélyén mindig megtagadták Hitlert. Egyikük büszkén adta elő: hónapok óta tudta, hogy a helybéli lelkész az angol rádiót hallgatja, és mégsem jelentette fel. Még egy év, és az illetőből bizonyára harcos ellenálló lett.

  

Először tapasztaltam, milyen kimondhatatlanul gyávák ezek az emberek. Ahelyett, hogy szembenéztek volna a maguk felelősségével, eltagadták, kiszorították tudatukból; a végén már teljes meggyőződéssel hittek a saját ártatlanságukban. Egyikünknek sem volt sok kedve szóba állni velük, de így is rájöttünk: a németek és az osztrákok, ahelyett hogy döbbenten tudomásul vennék, min mentünk keresztül – kétségbe vonják majd az egészet. Mi, akik életben maradtunk, mind tanúk vagyunk, és kötelességünk is, hogy tanúskodjunk; az életben maradt zsidók számára pedig nincs is ennél szentebb kötelesség. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem: igazságtalanság, hogy éppen én maradtam életben, amikor annyian – nálam tehetségesebbek, okosabbak, tisztességesebbek – meghaltak. És meggyőződésemmé vált, hogy az egyensúlyt csak akkor állíthatom helyre, ha igazságot szolgáltatok a halottaknak.

  Így hát megkértem Seibel ezredest, hadd üldögélhessek vendégként abban az irodában, ahol az amerikaiak a „war crimes”* jószerével megoldhatatlan problémájával viaskodnak. A legtöbb ott dolgozó tiszt nagyon fiatal volt; valósággal letaglózta őket, ami a szemük elé tárult, és tehetetlenül iparkodtak eligazodni a felelősség és a bűnösség kérdéseiben. Egyesek alig tudták megkülönböztetni az SS-legényt a katonától, de becsülettel igyekeztek, hogy megértsék a különbséget. A jogállam módszereivel akarták elemezni a jogtalanság államát; nyomoztak, mérlegeltek, latolgatták a kifogásokat, jegyzőkönyveket szerkesztettek. Hosszadalmas és vesződséges munka volt, és valószínű, hogy a legnagyobb, a legagyafúrtabb bűnösök közül sokan megmentették a bőrüket – de az egész procedúra mégis visszaadta a jogrendbe vetett bizalmunkat. Magam hálát éreztem e fiatal tisztek mindegyike iránt.

  

Hosszú órákon át csak ültem ott és figyeltem, míg végül az egyik tiszt megszólított, megkérdezte, mi a foglalkozásom, honnan jövök, mi történt a családommal, és utána valami kedveset akart mondani: „Most először is szépen elküldjük egy szanatóriumba, ott majd rendbe jön, és utána hazamegy Lengyelországba és megint házakat épít.”

  – Haza? – kérdeztem, de inkább önmagamtól. Hol ez a haza? Mi rejlik ebben a fogalomban? Család, barátok, otthon, rokonság? Mindez számomra már nem létezik. Senki nincs már életben; még temető sincs, ahol kisírhatnám magam. Családom, barátaim végső nyughelye a szívemben van, és ott is marad, ameddig csak élek. Számomra Lengyelország egyetlen hatalmas romhalmaz. Lehet élni ilyen romok között? Lehet együtt élni velük? Az általam épített házak a többivel együtt összeomlottak; s a magamfajta gyökértelen, minden kapcsolatuktól megfosztott embereknek amúgy sincs szükségük házakra.

  – Nem hiszem, hogy én valaha még házakat építenék – mondtam lassan, és abban a másodpercben megvilágosodott előttem, hogy soha többé nem folytatom már a mesterségemet. Egészen más elhivatottság ébredt bennem: ezentúl a szívemben élő halottakért kell élnem. És eltökéltem: megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a War Crimes Unitnál dolgozhassam.

---

* Háborús bűnök.

Kronológikus Biblia olvasás 253. nap

Ezékiel 42-43.

Le'Andria Johnson - The Experience (2012)

Simon Wiesenthal - Szabadon és elhívatva 1.

Az utcán soha rá nem ismertem volna. De hát nem is csoda: negyven év telt el azóta, hogy Mauthausenban futólag találkoztunk. Ha időnként meg nem látja a fényképem valamelyik újságban, ő is elmegy mellettem anélkül, hogy csak egy pillantást is vetne rám.

  – A gyerekeimnek sokat meséltem magáról – szólalt meg, csaknem oly félénken, mint én, amikor annak idején először fordultam hozzá. – Elmeséltem, hogyan hozták elém, akkor, Mauthausenban. Még most is látom magam előtt: két ember támogat egy csontvázat, elöl-hátul lötyög rajta a csíkos rabruha. Csak a szeme beszélt.

  Hirtelen nekem is eszembe jut, milyen volt akkoriban a szemem. Magam is elámultam, amikor véletlenül kezembe akadt egy tükörcserép: az egész arcom szinte csupa szem volt; alatta nyitott seb a száj, körülötte bőrrel bevont csont háromszög.

  

Hallottam, amint a tolmács azt mondja az amerikai tiszteknek. – Na, ez se marad életben. – Csakhogy én élni akartam, sőt beszélni is. Különben ugyan miért botorkáltam volna egészen idáig a barakkból, miért estem volna be teljesen kimerülve az amerikai táborparancsnok irodájába, ahol még néhány nappal korábban Ziereis, a német táborparancsnok uralkodott? Két fogoly támogatott, és egyikük, egy orvos, szorosan fogott, nehogy előrebukjam. Széket toltak alám, óvatosan leültettek – nem volt nehéz dolguk, hiszen ötven kiló sem voltam –, és karomat az előttem álló asztalnak támasztották.

  Néhány pillanatig levegő után kapkodtam, hogy meg bírjak szólalni. – Megütöttek.

  – Ki ütötte meg?

  – Az egyik Blockschreiber.

  – Kicsoda, egy SS?

  – Nem, egy fogoly.

  A szemközt ülő amerikai tiszt értetlenül nézett rám. Itt egy ember, aki megjárta a poklokat, aki alig áll a lábán a legyengültségtől, és akkor képes felbotorkálni ide, a dombra, hogy egy kis verés miatt panaszkodjék. Ráadásul nem is egy náci ütötte meg. A tiszt nem tudta megérteni: ezek az ütések épp azért fájtak annyira, mert a Harmadik Birodalom három nappal azelőtt összeomlott. Mert szilárdan eltökéltem: soha többé nem hagyom, hogy egy másik ember megüssön.

  

És most, negyven év múltán, ismét ott álltam ez előtt a férfi előtt. Los Angelesben vacsorát rendeztek az 1945-ös felszabadítók tiszteletére. Richard Seibel ezredest mint egykori amerikai táborparancsnokot hívták meg, én pedig a mauthauseni foglyokat képviseltem.

  Akkor, 1945-ben meg se mertem volna fogni a kezét – legföljebb csókkal illettem volna. Most megöleltük egymást.

  Richard Seibel ezredes felelősségre vonta a lengyel írnokot, aki megütött, és ezzel visszaadta a hitem, hogy a földön ismét jog és igazság uralkodik. Tudtán kívül nagy része volt benne, hogy ismét megtaláljam életem értelmét. Megértettem, mi a dolgom: felelősségre kell vonnom azokat, akik a gettókban és a koncentrációs táborokban sorstársaimat, fogolytársaimat megalázták, kínozták, legyilkolták, mert csak így érvényesülhet ismét az igazság.

Rodney H. Browne - A TÖRVÉNY A TÖRVÉNYTELENEKNEK ADATOTT

Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. 1 János 3:4

 

Tudjuk pedig, hogy a Törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, 9 Tudván azt, hogy a Törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért. 10 Paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és ami egyéb csak az egészséges tudománnyal ellenkezik, 11 A boldog Isten dicsőségének evangéliuma szerint, mely reám bízatott. 1 Timótheus 1:8-11

 

Isten rendelései nem az igazaknak, hanem a bűnösöknek lettek törvénybe iktatva. Jézus vére által  bűnbocsánatot nyertünk, bűneink pedig eltöröltettek. Attól kezdve igazlelkűséggel szolgáljuk Istent, és nem követünk el akarattal újra bűnöket. Legalábbis, így kellene cselekednünk. Van menny, és van pokol. Isten az Atya NEM akarja, hogy valaki is a pokolba kerüljön, ezért törvényeket és határokat szabott számunkra, hogy ismerjük és hogy tudatában legyünk, valamint hogy elkerüljük a bűn csapdáját, és egyben a halált és a poklot is.

 

Isten Törvénye a következő csoportokba tartozó embereknek adatott:

 

1. Törvényteleneknek - Görögül: anomos - amely a következőt jelenti: a törvény megvetése; erkölcsi viselkedés szabályának a hiánya. Fordítása: "törvénytelen" (1 Timóthus 1:9); "törvény nélküli" (1 Korinthus 9:21); "gonosz" (2 Péter 2:8); "bűnös" (Márk 15:28; Lukács 22:37); és "gonosz" (Ap.Csel. 2:23; 2 Thessalonica 2:8).

 

2. Engedetleneknek - Görögül: anupotaktos - amely a következőt jelenti: nincs alávetettség alatt; szófogadatlan; fegyelmezetlen. Fordítása: "engedetlen" (1 Timótheus 1:9); "alávetetlen" (Zsidókhoz írt levél 2:8); és "rendetlen"

 

3. Istenteleneknek - Görögül: asebes - vallástalan; tiszteletlen.

 

1 Péter 4:17-18 - Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? 18 és ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?

 

2 Péter 3:7 - A mostani egek pedig és a föld ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván feen az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.

 

Júdás 4 - Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.

 

Júdás 14-15 - Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, 15 Hogy ítéletet tartson mindenek felett és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.

 

4. Bűnösöknek - Görögül: hamartolos - a törvény megszegői. Fordítása: "bűnös" és "bűnnel teli".

 

Márk 8:38 - Mert valaki szégyel Engem és az Én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az Ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

 

5. Latroknak - Görögül: anosios - teljesen megromlott; a szentség teljes ellentéte mind kívűl, mind belűl.

 

6. Fertelmeseknek - Görögül: bebelos - barbár; gonosz; nem méltó, hogy a közös imádásban részt vegyen.

 

1 Timótheus 4:7 - A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre.

 

2 Timótheus 2:16 - A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek.

 

Zsidókhoz írt levél 12:16 - Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségi jogát.

 

7. Apagyilkosoknak - Görögül: patraloas - azok, akik megütik, ill. megölik az apjukat.

 

8. Anyagyilkosoknak - Görögül: metraloas - azok, akik megütik, ill. megölik az anyjukat.

 

9. Gyilkosoknak - Görögül: androphonois - azok, akik a törvénnyel ellentétben kioltanak életeket

 

10. Paráznáknak - Görögül: pornois - Házasságon kívüli szexuális kapcsolatot elkövetők; paráznák; férfi prostituáltak; kicsapongók - olyanok, akik erkölcsileg, ill. szexuálisan gátlástalanok

 

11. Szexuálisan perverzeknek - Görögül: arsenokoitais - szodomiták; férfiszeplősítők; azok, akik abban vétkesek, hogy természetellenes szexuális szokásokat követnek.

 

12. Emberrablóknak - Görögül: andrapodistais - emberrablók; rabszolgaságba döntők - azok, akik rabszolgákat lopnak és eladnak, vesznek, ill. akik váltságdíjért tartanak fogva embereket.

 

13. Hazugoknak - Görögül: pseustais - igazságnak adva elő azt, ami hamis.

 

János 8:44 - Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.

 

14. Hamisan esküvőknek - Görögül: epiorkois - azok, akik eskü alatt hazudnak.

 

15. Azoknak, akik bármi olyan bűnben vétkesek, amely az egészséges tudománnyal ellenkezik.

 

Galata 5:19-21 - A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. 20 Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, 21 Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.

•