Kronológikus Biblia olvasás 210. nap

Ésaiás 49-53.

Action Bible - 9. szám

Megjelent a 9. szám! Benne Keresztelő János kalandjai, valamint Jézus földi szolgálatának kezdete. Ezzel elindult az Action Bible Újszövetség sorozata! 

Kenneth Hagin - Bibliai hit - A kételkedés Isten áldásainak a legnagyobb tolvaja 4.

Volt egy nyolc-kilenc éves kislány, akinek a térde emberfej nagyságúra duz­zadt, és teljesen mozgásképtelen volt, úgy, hogy vinni kellett. Reumás láz gyötörte, izületei megdagadtak, szíve is nagyon súlyos állapotban volt. Több kór­házban kezelték már, és azt mondták, valószínűleg nem fog sokáig élni és so­hasem fog tudni járni. Szolgáltam felé már azelőtt is, de semmi sem történt a körülöttünk levő nagy hitetlenség miatt. Az Úr tudta, hogy hol a hitetlenség és elválasztott attól. Nehéz úgy imádkozni a betegekért és cselekedni az Úr pa­rancsát, ha a körben állók hitetlenséget lehelnek a tarkódra.

Aznap este tehát szolgáltam a kisgyermek felé. Nem kérdeztem meg a szüleit, keresztények-e, de később megtudtam, hogy római katolikusok. Közöltem ve­lük, hogy kiűztem azt a szellemet, amely fogva tartotta a gyermeket, és rövide­sen sokkal jobban lesz, sőt járni fog. Mielőtt az istentiszteletnek vége lett, mindez meg is történt; járt.

A következő évben a gyermek szülei meglátogattak a gyermekkel együtt. Bi­zonyságot tettek arról, hogy a kislányuk valóban meggyógyult. A kórházban kb. háromszor ismételték meg a vizsgálatokat, mert pontos feljegyzést akartak készíteni. Tudták, hogy ezúttal csodát látnak: a szíve tökéletes volt és a gyer­mekjárt.

Az édesanya elmondta, hogy kislányuk gyógyulása után férjével együtt mind­ketten újjászülettek. Római katolikusok voltak, de átmentek egy protestáns gyülekezetbe, mert azt gondolták, minden protestáns gyülekezet hisz az isteni gyógyulásban. Bizonyságot akartak tenni gyermekük gyógyulásáról, de amikor megpróbálták, majdnem kidobták őket. Ezután egy teljes evangéliumi gyüleke­zetbe mentek, és azóta is oda járnak. A kételkedés megfosztotta egész Názáret városát mindattól, amit Isten akart nekik adni, és képes arra, hogy téged is ugyanúgy kifosszon.

Máté 17,14-20:

És amikor a sokasághoz értek, egy ember jött hozzá, térdre esvén őelőtte és mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakor­ta a vízbe. És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. Jézus pedig felelvén mondta: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! Vajon meddig leszek veletek? Vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nekem. És megdorgálta őt Jézus, és kiment belőle a démon; és meggyógyult a gyermek azon órától fogva. Ek­kor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondták neki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig mondta nekik: A ti hitet­lenségetek miatt.

Máté 10,1:

És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat adott nékik a tisztáta­lan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erötelenséget.

Ha azt állítanám, hogy a tanítványoknak nem volt hatalmuk, hogy kiűzzék a démonokat, ezzel Jézust tenném hazuggá, mivel Ő azt mondta, hogy adott ne­kik hatalmat a démonok felett. S amikor megkérdezték Őt a kudarcuk oka fe­lől, kiderült, nem az, hogy nem volt meg a megfelelő erejük.

Kronológikus Biblia olvasás 209. nap

II. Királyok 18:9 - 19:37;
Zsoltárok 46, 80, 135.

Karizmatikus klasszikusok - Oral Roberts - Angels That Help Us (1955)

CFAN (Reinhard Bonnke evangelizációs csapata), Uganda 2012. július

A július 29-én befejeződött CFAN 5 napos evangélizációs sorozaton ismét sok csodát tett Isten, rengeteg süket ember kapta vissza hallását, bénák jártak, és ami a legfontosabb, sok ezer ember nyert üdvösséget. Képösszefoglaló:

Simon Wiesenthal - Fiatalokhoz 1.

A túlélők olyan kiváltságban részesültek, amely kötelez. Ezért töprengtem el újra meg újra: mit tehetnék azokért, akik nem maradtak életben. A magam számára megtaláltam a választ (bár ez a többi túlélőre nézve korántsem kötelező): a szócsövük akarok lenni, ébren akarom tartani a holtak emlékét, hogy az emlékezetben éljenek tovább.

*

  Mi, túlélők azonban nem csupán a holtaknak tartozunk felelősséggel, hanem az eljövendő nemzedékeknek is: tovább kell adnunk tapasztalatainkat, hogy okulhassanak belőlük. Nincs jobb védekezés, mint a tájékozottság.

  Nem elég, hogy a könyvek már mindent megörökítettek – a könyvtől nem lehet kérdezni, csak az embertől. A tanú legyen „élő” tanú. Ezért, valahányszor felszólaltam a túlélők találkozóin, mindig figyelmeztettem őket: „Gyerekeitek vannak, unokáitok vannak, a szomszédaitoknak is vannak gyerekeik – beszélgessetek velük. Mondjátok el nekik mindazt, amin keresztülmentetek, ösztönözzétek őket, hogy kérdezzenek, hadd adják tovább, amit hallottak. Az emlékek csak az élőbeszéd közvetítésével élnek tovább.”

                                                                               *

1968 tavaszán előadó körúton jártam az Egyesült Államok és Kanada egyetemein. Jól öltözött, jól táplált, vidám fiatalok előtt beszéltem, és egyszer csak feltolult bennem a kérdés: hogyan értessem meg valakivel, aki soha életében nem fázott és nem éhezett, mit jelentett annak idején egy falat kenyér, egy darab karalábé vagy egy kabát? Hogyan magyarázzam meg valakinek, aki a halált csak az újságokból ismeri, hogy mit érezhetett az, aki a krematórium füstje láttán tudta: azok, akiknek testéből ez a zsíros, édeskés szag felszáll, tegnap még hosszú sorokban vonultak a láger útjain? Miféle szavakkal idézhetem fel e fiatalok előtt az anya fájdalmát, amikor gyermekét kitépik karjai közül és a gázkamrára ítéltek közé taszítják? Érzékeltethetem-e – de úgy, hogy a hallgatókat rosszullét és hányinger fogja el –, micsoda bűz árad abból a vagonból, amelyben egy héten át az élők között halottak álltak – igenis álltak, mert a szűk térben nem tudtak elzuhanni? Fel lehet-e fogni, hogy valahányszor meghalt valaki, az élők döbbenetébe tudat alatt egy csöppnyi elégtétel is vegyült: eggyel kevesebben lesznek a barakkban; a halott már nem zavarja hörgésével a többiek álmát. Érzékeltethetem-e bárkivel is, mi játszódott le bennem, amikor ott álltam a halottak százaival zsúfolt gödör szélén, és tudtam, hogy néhány perc múlva én is köztük heverek majd – ami be is következett volna, ha egy nevetséges véletlen miatt a kivégzés abba nem marad.

  Attól tartok, ezeket az élményeket nem lehet továbbadni. Beszélhetünk, szavakba önthetjük emlékeinket, de bármilyen mohón figyel is a hallgatóság, fejükben a szavak nem állnak újra össze valósággá. Azzal, ami a Harmadik Birodalomban történt, a képzelőerő soha nem birkózhat meg.

  Néha elfog a szorongás, hogy néhány évszázad múltán a történelemórákon tanárok és diákok így beszélnek majd: a XX. században Hitler nemzetiszocialista vezetéssel nagy európai birodalmat akart létrehozni. Egyes kortársak szerint ennek során ki akarta irtani Európa zsidóságát; arról is beszélnek, hogy külön e célra létesített táborokban gázzal ölték meg a zsidókat. Minden jel szerint valóban történtek túlkapások, de azért az effajta beszámolók igencsak túloznak.

  Bizony, ez itt az alapvető dilemma. Kötelességünk feltárni a fiatalok előtt, milyen egyedülállóan rendkívüli és felfoghatatlan jelenség volt a holocaust; ám éppen ezért esik nehezükre, hogy elhiggyék, amit mondunk. Az ésszel fel nem foghatót nem lehet ésszel felfogni.

Derek Prince - Démonológia (vázlat) 10.

Hogyan tudunk megszabadulni?

Egyszerű alaplépésekből álló listát fogok elmondani nektek. Nem azt mondom, hogy követnetek kell minden lépést de megfigyeltem, hogy ezek azok a dolgok amelyek döntőek.

1. Légy alázatos: 

Alázat szükséges ahhoz, hogy őszinte lehess. Azt szoktam mondani az embereknek, hogy ne valami előkelő pszichológiai néven nevezzétek a problémáitokat, hanem annak ami. Tehát a nevén. Az igazsággal addig nem fogsz tudni szembe nézni amíg meg nem alázod magad. És

ne felejtsd el, hogy a biblia mindig a mi felelősségünkről beszél akkor amikor meg kell aláznunk magunkat. Mindig azt mondja, hogy te alázd meg magadat. Ne imádkozz azért Istenhez, hogy tegyen alázatossá, mert ez a te döntésed, mert neked kell megaláznod magad, neked kell megalázkodnod.

Ha keresed a szabadulást lehet, hogy eljön az a pillanat amikor választanod kell két dolog között. A méltóságod és a szabadulásod között. Ha méltóság fontosabb számodra mint a szabadulás akkor tudod mi a te problémád? A büszkeség. Én azt tanácsolom az embereknek, hogy engedjék el a méltóságukat, mert az vissza fog jönni. És mikor megszabadultál sokkal méltóságteljesebb leszel anélkül a dolog nélkül a bensődben, ami annyit kínzott. Én valóban azt mondom, hogy a megalázkodás, az alázat a kulcsdolog. 

 

2. Az őszinteség

 

3. Valld meg a hitedet Krisztusban:

Mert ő a megvallásodnak a főpapja. Amikor helyes megvallást teszünk akkor ő a segítségünkre siet. De ha nem a helyes megvallást tesszük akkor hiába vársz rá. 

4. Valld meg az ismert bűnöket: 

Amit te vagy az őseid követtek el. Bizonyos esetekben azonosítanod kell magadat családi problémákkal, s azt mondani, hogy ez az én problémám, megvallom kérem a bűnbocsánatot. Még akkor is ha a te nagymamád vagy nagynénéd volt az. 

Kronológikus Biblia olvasás 208. nap

Ésaiás 44-48.

Kenneth Hagin - Bibliai hit - A kételkedés Isten áldásainak a legnagyobb tolvaja 3.

A Biblia azt mondja: „A teljes szeretet kiűzi a félelmet.” A hit végzi el a munkát. A Máté 13,58-ban ez áll: „Nem is tett ott sok csodát az ő hitetlensegük miatt.” Márk ezt a 6. fejezet 5. versében így fejezi ki: „Nem tehet ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk vetvén ke­zét.” Jézus szolgálata alatt szülővárosában csak néhány ember gyógyult meg. A magyarázó fordítás kiemeli, hogy ezek is egyszerűbb esetek voltak. Egy bib­liai szótárban pedig azt olvassuk, hogy a görögben nyilvánvaló, hogy csak apróbb panaszokkal voltak ott emberek és ezek közül is csak néhány gyógyult meg. A kétely kifosztotta őket. A Márk 6,6 így folytatja: „És csodálkozott azoknak hitetlenségén.” Ha ezeknek a szavaknak a jelentését komolyan vesz-szük, akkor megértjük, hogy a kétely megrabolta egész Názáret városát azoktól az áldásoktól, amelyeket Isten nekik tartogatott. Amikor Jézus elhagyta a várost, az emberek ott maradtak betegen, pedig meggyógyulhattak volna. Meg kellett volna gyógyulniuk, de a kétely és a hitetlenség megfosztotta őket ettől az áldástól. A kétely meg tud fosztani egyéneket az áldástól, de egy egész gyü­lekezet hitetlensége Istent is vissza tudja tartani a munkától. A kétely - Isten nagy áldásainak nagy tolvaja.

Néhány évvel ezelőtt Texasban egy teljes evangéliumi gyülekezetben prédi­káltam. Ez már azután volt, hogy az Úr megjelent nekem látomásban, 1950-ben. Gyógyítás szempontjából ez volt a legnehezebb hely egész életemben. Bántott, hogy csak néhány ember gyógyult meg. Az Úr elé álltam, imádkoztam és böjtöltem. Imám és böjtöm második napján bennmaradtam a gyülekezeti épületben. A nap nagy részét imával töltöttem. Ima közben meglepőnek tűnt, hogy valaki el tudja olvasni az Igéket, de valójában nem veszi tudomásul, amit olvas. A Márk 6,5 még sohasem volt olyan éles előttem, mint akkor, amikor az Úr szólt, ahogy ott térdeltem az oltár mellett: „Ne érezd rosszul magad emiatt, hiszen én is csak néhány embert tudtam meggyógyítani a saját városomban. A szolga nem nagyobb az ő Uránál.” Szíven ütöttek a szavai, alig akartam elhin­ni, hogy valóban igaz lehet, hogy csak néhányan gyógyultak meg.

Majd azt kérte, lapozzak a Márk 6,5-höz, és miután elolvastam, elmondta, hogy én sem fogok tudni többet tenni Nála. Megkérdeztem: Miért csak néhá­nyan gyógyultak meg Názáretben? Válaszul felhívta figyelmemet a következő versre: „És csodálkozott azoknak hitetlenségén.” Megkérdeztem, én vajon mit tehetek ezek után? Azt tanácsolta, az aznap esti istentiszteleten ne a nagyte­remben imádkozzam a betegekért, hanem vigyem át őket valamelyik hátsó szobába, és ne engedjem, hogy más ott legyen, csak azok, akik igénylik ezt a szolgálatot. Még a pásztort és feleségét se engedjem be, csak ha ők is imát kér­nek.

„Nem szeretném így csinálni, rengeteg lesz a kritika” - feleltem az Úrnak. Ek­kor megmutatta a Márk 8-ból, hogyan fogta a vakot és vitte ki a városból, hogy imádkozzon érte. Emlékeztetett a Márk 7,32-33-ra is, amely azt mondja: „És hoztak néki egy nehezen szóló siketet és kérték őt, hogy vesse rá kezét. Ő pe­dig amikor kivitte azt a sokaság közül egy magát, az ujjait annak fülébe bocsá-tá és köpvén illette annak nyelvét.” Elmondta, hogy abban a városban igen nagy hitetlenség volt. Félrevonta a betegeket, hogy meggyógyíthassa őket. Ha az emberek pusmognak, mert én is így csinálom, akkor meg kell mutatnom ne­kik ezeket az igéket. Megtettem, és amikor így kezdtem el imádkozni a betege­kért, sokkal több gyógyult meg közülük.

Your Grace Is Enough (2012)

Kronológikus Biblia olvasás 207. nap

Ésaiás 40-43.

Rodney H. Browne - BOLDOG NÉP AZ, AMELYNEK ISTENE AZ ÚR - III. RÉSZ

Boldog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának. Zsoltár 33:12

 

"Áldott" azt jelenti, boldog. Amikor egy nemzet elismeri, hogy Isten a legfelsőbb hatalom - az a nemzet áldott, boldog és békében élő nemzet lesz! Isten azokat az országokat áldja meg, amelyeket kiválaszt magának. MINDEN nemzetet arra választott ki, hogy megáldja őket. Az Úr megígérte Ábrahámnak, hogy az ő magja, Jézus által minden nép megáldatik. Isten minden országot meg akar áldani, de ezt csak akkor teheti, ha az országok Őt szolgálják.

 

Ha az Urat szolgáljuk, akkor az Övéi vagyunk, Ő pedig a miénk! Saját örökségéül választott bennünket. Az Ő tulajdona vagyunk. Az Énekek Éneke 2:16-ban a következőt olvassuk: "Az én Szerelmesem enyém, és én az Övé!" Milyen csodálatos - akár egy egyén, akár egy nemzet számára a mindenható Istenhez tartozni!

 

Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát. 14 Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára. Zsoltár 33:13-14

 

A mennyből letekint az Úr és látja az emberek fiait. Ez Isten ellátását jelenti. Az ellátás az isteni gondoskodás, ill. útmutatás megnyilvánulása. A következőt jelenti: Isten a föld minden teremtménye feletti gondoskodása és vezetése - a világegyetem, valamint az emberiség ügyeinek mindentudóan és bölcs jóakarattal való irányítása.

 

A Máté 5:45-ben a következőt olvassuk: "Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, Aki felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." Isten MINDEN teremtményét szereti és gondoskodik róluk. Ez az Ő világa, az ördög a birtokháborító. Az Úr a földön levő minden életnek forrása, és Ő tartja fenn magát az életet. Amikor Isten szeretete rajtunk keresztül mások iránt megmutatkozik, mennyei Atyánk a világ iránt érzett szeretetét jelenítjük meg.

 

Az Úr a mennyből szemléli a föld egész lakosságát. Minden egyes embert lát. Ismeri őket és mindent tud mindegyikről - semmi sincs elrejtve Őeőle. Isten tudja az emberek reménységét, félelmeiket és szívük titkos kívánságait. Állandóan segítő kezet nyújt feléjük, és arra vár, hogy válaszoljanak szeretetére és könyörületességére.

 

Ő alkotta mindnyájuk szívét, és jól tudja minden tettüket. Zsoltár 33:15

 

Isten saját képmására teremtette az embert, és hatalmat adott neki, hogy saját képmására és hasonlatosságára szaporodjon. "Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára, és nevezé annak nevét Séthnek (I. Mózes 5:3). Isten nem termtette az embert bűnösnek, ill. testben, lélekben, szellemben tökéletlennek. Mindez a bűn által lépett be a világba, valamint azáltal, hogy az eredetileg tökéletesnek teremtett képességeket az ember nem rendeltetésszerűen használta. Az ember a saját hibája miatt jutott idáig. Mindannyiunkat olyan lehetőségekkel teremtett Isten, hogy képesek vagyunk azok lenni, aminek Ő teremtett bennünket. Mi hozzuk meg azt a döntést, hogy ezt a mércét nem ütjük meg. Az Úr figyel minket és minden cselekedetünket látja. Ő mindent a legjobban tud, és azt is tudja, hogy mi a legjobb a számunkra. Ha megállunk egy pillanatra és Istentől várjuk a vezetést és irányítást, akkor Ő magába az életbe és az áldásba fog vezetni bennünket. Minden ember, aki a földön megszületett ugyanazokkal a képességekkel és lehetőségekkel rendelkezik ahhoz, hogy az Atyával a megfelelő kapcsolatban legyen, és hogy az Ő áldásai élete minden területén megmutatkozzanak.

 

Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével; 17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg. Zsoltár 33:16-17

 

A legnagyobb hadsereg sem tudja megmenteni a királyt, ha Isten nincs a királlyal. A király is csak egy ember - mint mindenki más -, és Isten védelme és jóakarata nélkül ugyanolyan korán életét vesztheti, mint egy közönséges katona. Ha az erős emberrel nincs Isten, az ereje nem fogja megszabadítani. A "ló" katonai erőre utal. Isten uralkodik minden nemzet felett, és Ő mozdít el helyükről, ill. támaszt királyokat (Dániel 2:21); ezért egy vezetőnek nem szabad a fizikai erejébe helyezni a reménységét. Legyünk akár vezetők, akár követők, a fent említett dolgok nem képezhetik reménységünk alapját - reménységünk Istenben nyugszik, és az Ő könyörületes ajánlatában, miszerint megment bennünket, ha bízunk Benne. A Példabeszédek 8:15-16-ban a következő áll. "Én Általam uralkodnak a királyok és az uralkodók végeznek igazságot. 16 Én Általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden bírái."

 

Ámde az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat, 19 Hogy kimentse lelküket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. 20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és pajzsunk Ő. 21 Csak Őbenne vígad a mi szívünk, csak az Ő szent nevében bízunk! 22 Legyen, Uram, a Te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk Tebenned.  Zsoltár 33:18-22

 

Az Úr a mi segítségünk és pajzsunk! Nincs másban üdvösség; ezért nemzetként reménységünket Istenbe kell helyeznünk. Ha várjuk Őt, ha Őrá figyelünk és bízunk Benne, akkor bizodalmunk lehet, hogy bármi történjen is a világon, Ő megment, megszabadít, életben tart bennünket. Mivel bízunk az Úrban, Ő megszabadít minket. Szabadításakor pedig örvendezhetünk az Ő szabadításában.

 

Egy nemzet számára az egyetlen reménység az Úr Isten. Az országok kipróbálhatnak mindenféle a világi rendszer bölcsessége, ill. emberi erő adta lehetőséget, de kudarcot fognak vallani. Minél jobban hajszolják félrevezető útjukat - nemzetként és társadalomként annál nagyobb anarhiát fognak megtapasztalni. Ez történt a föld minden országával. Még mindig megpróbálnak ellenszegülni Istennel és saját személyes Bábeltornyukat felépíteni, de ez kudarcra van ítélve. Itt az ideje, hogy a namzet térdet hajtson, imádkozzon, engedelmeskedjen, és újra Istenbe helyezze bizalmát. Csak akkor fog helyreállni a szabadulás, a szabadság és a bővölködés.

 

Boldog nép az, amelynek Istene az Úr!

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - A mi Istenünk

Forrongó világ 4/1

Kronológikus Biblia olvasás 206. nap

Ésaiás 37-39;
Zsoltárok 76.

Rodney H. Browne - Vetés és aratás 2.

Kenneth Hagin - Bibliai hit - A kételkedés Isten áldásainak a legnagyobb tolvaja 2.

A hit - Isten Igéje alapján való cselekedet. Amikor abbahagyta a cselekvést, azonnal süllyedni kezdett. Minden bizonnyal kételkedett is, mert Jézus rászólt: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”. Valóban volt bizonyos hite, de ez csak kis ideig hordozta őt. A csoda elkezdődött, de nem teljesedett ki. Sokszor előfor­dul, hogy egy csoda elindul, de nem ér a tetőpontjára, mert az emberek elkez­denek a körülményekre vagy a tünetekre nézni. Péter levette a szemeit Jézus­ról, Isten Igéjéről, és azonnal elkezdett süllyedni. Figyeljétek meg, hogyan reagált erre Jézus: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” A kétely megfosztotta a legjobbtól, amit Isten akart neki adni. Jézusnak nem az volt a szándéka, hogy Péter elsüllyedjen; úgy gondolta, együtt sétálnak majd vissza a hajóba. Ne kritizáljátok Pétert, csak miután már jártatok a vizén és nem süllyedtetek el! Akkor elfogadjuk a kritikátokat. (Egyébként se kritizáljatok másokat.)

Az utolsó gyülekezetben, amelyet pásztoroltam, anyagi gondjaink voltak. Már-már úgy tűnt, összecsapnak fejünk fölött a hullámok. Egy kis újjáépítés, egy kis részletfizetés, és kimerítettük a gyülekezet pénztárát. Minden harmadik évben ki kellett fizetnünk az esedékes biztosítási összeget. Meg is kaptuk a fel­szólító levelet, de a titkárnő eltette és elfelejtette. Amikor megtalálta, már szombat volt, és a határidő hétfőn lejárt. Ha nem fizetünk, megszűnik a biztosí­tásunk. Megígértem, hogy összegyűjtjük a pénzt, de ez a háromévenként fize­tendő összeg túl nagy volt ahhoz, hogy egyetlen istentiszteleten összejöhessen. Vasárnap este megmagyaráztam a gyülekezetnek, hogy fizetnünk kell. Meg­mondtam, hogy én mennyit ajánlok fel, és kértem, hogy ők is tegyenek felaján­lásokat szóban, hogy összeszámolhassuk a pénzt, mielőtt beszednénk. Kb. nyolc perc alatt a teljes összeg együtt volt, a tényleges gyűjtéskor pedig még ennél is többet számoltunk Össze.

Másnap feleségemmel a városban ebédeltünk az egyik kávéházban. Gyüleke­zetemből egy hölgy volt a pincér azon a helyen a déli órákban. Ezúttal is jött, hogy felszolgáljon nekünk. Senki nem volt rajtunk kívül a teremben, még nem kezdődött el a déli csúcsforgalom. Testvérünk miközben felszolgált, elmondta, hogy neki nem tetszett, ahogy én előző este a gyűjtést levezettem. Elég élén­ken hangot adott az érzéseinek. Egy szót sem feleltem, hagytam, hadd beszél­jen. Egész idő alatt, mialatt kiszolgált, morgolódott.

Végül, miután hálát adtunk az ételért, elmondtam neki, hogy van még kifizetni valónk arra a hétre, és következő vasárnap este újból lesz adakozás. Felajánlot­tam neki, hogy átveheti a gyűjtés rendezését, de ha nem tudja összegyűjteni a szükséges pénzt, akkor a saját zsebéből kell állnia azt. Azt mondta, hogy ez esetben nem fog eljönni a következő istentiszteletre. Ha nem jön el - feleltem -, nyilvánosan be fogom jelenteni, hogy miért nincs ott, és legközelebb felállí­tom, és akkor kell megtennie, amit előzőleg elmulasztott. Megkérdezte, komo­lyan gondolom-e, amit mondtam. Igennel feleltem, erre megígérte, hogyha mégsem teszem meg, soha többé nem fog kritizálni. Én viszont elhatároztam már mindent, csak az Úr változtathatatta volna meg az elgondolásomat.

A következő összejövetelen megkérdezte, hogy komolyan gondolom-e még a szombati dolgot, és én még mindig komolyan gondoltam. Megmondtam neki, hogy nem lenne szabad kritizálnia senkit, csak ha már felülmúlta azt, akit kriti­kával illet. Bevallotta, hogy nem tudna engem semmiképpen sem felülmúlni. Vasárnap reggel ott volt, hogy vezesse az osztályát - vasárnapi iskolában taní­tott -, és elmondta, hogy imádkozik, változtassam meg a szándékomat, de én egyáltalán nem változtattam meg, és nem is akartam megváltoztatni. Az esti is­tentiszteleten megmagyaráztam a gyülekezetnek, hogy miért van szükség a gyűjtésre, és bekonferáltam, hogy ez a bizonyos testvérnő vezeti ma az adako­zást. Erre felugrott, és azt mondta, hogy ő adja majd az első összeget. Mielőtt bármit tehettem volna, az emberek felálltak és követték a példáját, és mielőtt eszméltem, már megvolt a szükséges összeg. Másnap a kávéházban megígérte, hogy soha többé nem fog kritizálni, zárva fogja tartani a száját és egyáltalán nem fog azzal törődni, hogyan vezetem a pénzgyűjtéseket.

Ne kritizáld az öreg Pétert, amíg nem jársz a vizén! Látta az erős szelet és megijedt. A kétely és félelem kéz a kézben járnak, de a hit és a szeretet is.

Kronológikus Biblia olvasás 205. nap

Ésaiás 35-36.

Rodney H. Browne - Vetés és aratás 1.

A felvétel 1998.10.13-án készült a Hit Parkban, a 8 napos csarnokavató összejövetel egyik estéjén.

Forrongó világ 3/2

Kronológikus Biblia olvasás 204. nap

Ésaiás 31-34.

Jesus Culture - Emerging Voices (2012)

Forrongó világ 3/1

Derek Prince - Démonológia (vázlat) 9.

4. Lelki befolyásolás: 

Látjátok különbség van a szellem és a lélek között. Sok olyan ember van aki másokat, úgy nevezném lelki gondolatokkal és uralkodással kontrollál és manipulál. A leggyakoribb példa az uralkodásra az amerikai kultúrában az, amikor az anya uralkodik a gyermekei fölött, különösen a fiai fölött. 

Volt egy sikerlistás könyv a zsidó közösségben aminek az volt a címe „Hogyan legyek jó zsidó anya”. Az egyik leckének az volt a címe „ Hogyan bírd rá a fiadat kizárólag bűntudat alkalmazásával arra, hogy nyilvánosság előtt hegedüljön." 

Találkoztam már sikeres üzletemberekkel, bankigazgatókkal és ehhez hasonló emberekkel akik soha nem jutottak el egy érzelmi érettségre, mert még mindig oda voltak kötözve az anyjuk köldökéhez. A szellemi köldökzsinór még soha nem lett elvágva. Az ő manipulálási módszerei kifogyhatatlanok. 

Egy anya úgy uralkodott a családon, hogy ahányszor a dolgok rosszul mentek ő migrént kapott, és az egész családnak lábujjhegyen kellett járnia, nem volt szabad beszélni, zajt csapni, mert az anyukának újra megfájdult a feje. Ő ezt nem tudatosította, de megakadályozta a családját mindabban amit nem akart, hogy megtegyenek, azáltal, hogy ilyenkor migrént kapott. 

Két ronda szó van ebben a kontextusban/ szövegösszefüggésben/ uralkodás és manipulálás. Akárhol találkozol ezekkel, az ördöggel találkozol. Voltak olyan emberek akiknek azt kellett mondanom, idehallgass, ha azt akarod, hogy segítsek neked őszintének kell lennem hozzád. Az a helyzet, hogy anyád egy boszorkány. Ennek ellenére neked tisztelned kell őt, de ő egy boszorkány. Azoknak az embereknek akik megszabadultak el kellett, hogy mondjam nem szabad visszamenned a szüleid otthonába távol kell maradnod, mert nincs meg az a szellemi

erőd, hogy szabad maradj attól az uralkodó manipuláló befolyástól. 

 

5. Nyomások a korai gyermekkorban:

Észrevettem azt, hogy egy gyermek szellemi és érzelmi ereje nem elég erős ahhoz, hogy távol tartson egy állandó démoni nyomást. Jakab 3. 16. mond valamit amit érdemes megjegyezni:

„Mert ahol irigység és civakodás van ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van."

Tehát ahol veszekedés és diszharmónia légköre van a szülők között ez olyan állapotot teremt, ahol a gyermek automatikusan ki van téve démoni befolyásnak. És azt mondhatom, hogy a gyermekek 90%-a képtelen arra, hogy távol tartsa ezeket. A megfigyelésem alapján azt mondhatom, hogy a démoni problémák 90%-osan 5 éves életkor elérése előtt kezdődnek az emberben. És a szülők felelősek ezért a helyzetért. 

 

6. Egy gyenge pillanat vagy gyenge állapot:

Ez lehet érzelmi vagy fizikai gyengeség is. Egy asszony meglát egy szörnyű autóbalesetet, megijed és ezzel megnyitja magát a félelem démonjának. Egy anyának meghal az 5 éves fia. Az anya depresszióba esik és évekig ebben az állapotban van, megnyitotta az utat a gyász szellemének ,ami nagyon erős szellem. 

 

Vagy egy lány aki éppen házasodni készül, de az utolsó pillanatban mégsem tud férjhez menni átadja magát a csalódottság szellemének, és egy életen keresztül megtört keserű személy lesz. Tehát ha valamire ráépíted a reménységed és nem jön össze, akkor lehetséges hogy megnyílik a személyiséged a gonosz erők számára. 

A gyengeség másik formája a fizikai gyengeség. Hadd mondjak egy példát erre. Beszéltem arról, hogy az epilepsziát egy gonosz szellem okozza. Pl. Egy lányt eltaláltak baseball labdával fizikálisan  és ezután kezdődtek az epilepsziás tünetei. Nos a sérülés tisztán fizikai volt, de megnyitotta a kaput az epilepszia szellemének. A gyenge pont az ő fejének a sérülése volt. Ezt azért mondtam el, hogy példával illusztráljam, hogy mit okozhat egy gyenge pont vagy egy gyenge pillanat. 

 

7. Bűnös cselekedetek és szokások:

Ha megmaradsz egy bűnös szokásban biztos lehetsz benne, hogy előbb vagy utóbb ez démonikussá válik. Mondok egy példát egy bűnös cselekedetre. Egyszer imádkoznom kellett egy fiatal hölgyért aki elment, hogy megnézze az ördögűző filmet. Tudta, hogy nem kellene elmennie, de mégis megtette és valami belement. Először neki meg kellett vallania mint bűnt, hogy olyan területre tért  ami a számára tilos volt, és csak ezután szabadult meg. Vagy például egy moziban megnéznek egy pornófilmet és belemegy a kéjvágy démona, de addig nem tud tőle megszabadulni amíg meg nem vallja azt a bűnt, hogy ajtót nyitott a démon számára.

Kronológikus Biblia olvasás 203. nap

Ésaiás 28-30.

Kenneth Hagin - Bibliai hit - A kételkedés Isten áldásainak a legnagyobb tolvaja 1.

Máté 14,22-31

És mindjárt kényszerítette Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a so­kaságot. És amint elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, ma­gánosan imádkozni. Mikor pedig beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig immár a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembefújt. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk ment Jézus, a tengeren járván. És mikor látták a tanítvá­nyok, hogy 6 a tengeren járt, megrémültek és mondták: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltoztak. De Jézus azonnal szólt hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén né­ki mondta: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken, ő pedig mondta: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, járt a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megré­mült; és amikor kezdett merülni, kiáltott: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadta őt és mondta ne­ki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

Máté 13,58

Nem is tett ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt.

Máté 17,14-20

És amikor a sokasághoz értek, egy ember jött hozzá, térdre esett el­őtte és mondta: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. És elvittem öt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meg­gyógyítani. Jézus pedig felelvén, mondta: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! Vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok öt ide ne­kem. És megdorgálta őt Jézus, és kiment belőle a démon; és meg­gyógyult a gyermek azon órától fogva. Ekkor a tanítványok maguk­ban Jézushoz menvén, mondták neki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig mondta nekik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és el­menne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

Márk 4,35-40

Azután mondta nekik azon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvitték őt, úgy amint a hajóban volt, de más hajók is voltak vele. Akkor nagy szélvihar tá­madt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt, ő pedig a hajó hátsó részében a fejaljon aludt. És föl­keltették őt és mondták neki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? És felkelvén megdorgáló a szelet, és mondta a tenger­nek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél és lett nagy csendesség. És mondta nekik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? Márk 11,23-24

Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegy­nek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, ha­nem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mon­dott. Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.

Figyeljük meg a kifejezést: „nem kételkedik a szívében.” Az olvasott igékben az a közös, hogy a kételkedés megfosztotta szereplőiket Isten legnagyobb áldá­saitól. Az Úr minden esetben megdorgálta őket a kételkedés és hitetlenség mi­att. Tudom, hogy isteni mindenhatóságával beavatkozott, amikor Péter merülni kezdett és kérte, hogy tartsa meg. És a Márk 4. fejezetében pedig, amikor fel­keltették őt: „Mester nem törődöl vele, hogy elveszünk?” - azt mondta a vihar­nak: „Hallgass, némulj el!” De a legértékesebb, legjobb dolog, amelyet nyújta­ni akart nekik, az lett volna, hogy saját hitükkel nyerjék el mindezeket.

Ebben a történetben Jézus elküldte a tanítványait, hogy keljenek át a tengeren, Ő pedig felment a hegyre imádkozni. Az éjszaka negyedik részében, kb. hajna­li négy és hat óra között elindult hozzájuk, a tengeren járva. Amikor meglátták, megijedtek, és felkiáltottak a félelemtől, mert azt hitték, kísértet (szellem). De Jézus azonnal bátorította őket: „Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!” Péter pedig felelt neki: „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.” Ő pedig szólt: Jöjj! „És Péter kiszállván a hajóból, járt a vizeken, hogy Jézus­hoz menjen.”

Tudom, hogy hamarosan elkezdett süllyedni. De neked nem kell Péter sorsára jutnod, mert téged Isten megvilágosít, hogy megmutassa, mindez miért történt, és így veled már nem kell, hogy ugyanez megtörténjen. Péter megijedt az erős széltől. Szemét a körülményekre szegezte; elkezdte azokat a dolgokat nézni, amelyek körülötte voltak, és levette a tekintetét Jézusról. Abbahagyta annak megcselekvését, amit Jézus kért tőle.

Kari Jobe - The Acoustic Sessions (Live) - EP (2012)

01. We Are (Acoustic) [Live]
02. Steady My Heart (Acoustic) [Live]
03. Find You On My Knees (Acoustic) [Live]
04. One Desire (Acoustic) [Live]
05. Here (Acoustic) [Live]

Simon Wiesenthal - Hogyan viselkedjünk ellenfeleinkkel? 3.

Ekképp kiadván mérgemet, immár ismét higgadtan tudtam átgondolni a helyzetet. Ám sajnos csak en voltam higgadt és fesztelen; barátaim a Jewish Federationből szilárdan eltökélték, hogy a náci provokációra hatalmas ellentüntetéssel felelnek. Úgy tervezték, hogy ötezer zsidó vonul majd végig Chicago utcáin; hadd derüljön ki egyértelműen, hogy nem nyelnek le semmiféle horogkeresztes parádét. Én úgy véltem, a terv elhibázott; annak a húsz vacak alaknak csak az öntudatát növeli, ha látja, hogy ennyi zsidót tudott kivinni az utcára. Éppen az ellenkezője dukál nekik: hadd lássák, hogy csak nevetnek rajtuk, s a kutya sem törődik velük.

  

Ezért én is előálltam a magam javaslatával: húsz zsidó fiú tereljen végig egy disznócsordát Chicago utcáin; a disznók hasa köré tekerjenek horogkeresztes szalagot, s az egyiknek fessenek Hitler-bajuszt – esetleg az egyik zsidó fiatalember álljon, „minden idők legnagyobb vezérének” öltözve, a csorda élére. Hívjuk meg az eseményre valamennyi újságot és a nagy televíziós állomásokat. Miért mindig csak az új nácik bosszantsák a zsidókat? Egyszer a zsidók is törhetnek borsot az ő orruk alá!

  

Elgondolásom azonban nem valósult meg. Egy másik túlélő, Sol Goldstein, aki hozzám hasonlóan ugyancsak elmondhatta, hogy az áldozatok nevében szól, meggyőzte a Jewish Federationt, hogy a nagy felvonulással hatékonyabb választ adhatunk a kihívásra. Megértem azokat, akik támogatták, mindazonáltal máig vallom, hogy tévedtek: ha figyelembe vesszük, mekkora valóságos veszélyt jelent az új nácizmus az Egyesült Államokban, a válaszlépés aránytalan volt. Az újnácikat az amerikai rendőrségnek kellett megvédelmeznie a zsidóktól. A tömegkommunikáció pedig akkora figyelmet szentelt a tizenhat felizgatott tejfelesszájú kamasznak (mert még a várt húsz fő sem gyűlt össze), amekkorában az ötezer felvonuló zsidó nélkül soha nem részesültek volna, s ők, akik mindenekelőtt nevetségesek voltak, most mártírnak érezhették magukat.

  

Másfelől az újnácikkal szembeni viselkedésre sincsenek kész receptek. Van, amikor az a helyes, ha minél kevésbé figyelünk rájuk, és legföljebb nevetségessé tesszük őket; máskor viszont, épp ellenkezőleg, keményen és eltökélten kell fogadni fellépésüket. A chicagói horogkeresztes díszmenet olyan nevetséges volt, hogy hozzá képest a nagyszabású tiltakozó felvonulás igazan túlméretezettnek tetszett; annál hasznosabbnak bizonyulhatott volna az ilyen tüntetés Ausztriában vagy Németországban, ahol az újnácizmus mögé mindig oda kell képzelni háttérként a még teljességgel le nem győzött nácizmust magát. Az amerikai újnácik eszelős kívülállók. Az osztrák és német újnácik ugyan szinten kívül állnak a társadalmon, de eszméiket a lakosságnak legalábbis egy része változatlanul elfogadja; és különösen az antiszemita akciók számíthatnak suba alatti helyeslésre.

  

Dr. Norbert Burger politikai programja alighanem a világ minden más táján újnácinak minősülne – ám 1980-ban az ausztriai elnökválasztáson mégis kapott száznegyvenezer szavazatot; elvbarátja, dr. Otto Scrinzi, az örökletes betegségek specialistája pedig 1986-ban, ugyancsak az elnökválasztáson, ötvenezer szavazatot gyűjtött. Az efféle politikai megnyilatkozások mögött megbúvó politikai irányzatokat bizony komolyan kell venni.

 
Úgy gondolom tehát, hogy minden esetben meg kell találnunk a határozottság és fesztelenség megfelelő kombinációját. Az újnácikat nem szabad olyan komolyan vennünk, hogy ezzel felértékeljük őket, de alábecsülni sem lehet szerepüket, mert még azt hiszik, hogy bízvást táncolhatnak a fejünkön. Ha a velük szemben alkalmazandó bánásmódra programot kellene kidolgoznom, azt mondanám: ahelyett, hogy büntetést szabnánk ki rájuk, vigyük el őket Auschwitzba vagy más megsemmisítő táborba, s ott mutassuk meg nekik a cipőhegyeket, a szemüveghegyeket, a bőröndhegyeket, amelyekben minden darab egy-egy halottat képvisel. Azután addig tépkedjék a krematórium körül a füvet, amíg ujjaikkal bele nem ütköznek az ott összegyűlt csontszilánkrétegbe. Nézzenek bele a tavakba, melyek mélyén mindmáig csontvázak hevernek, és ismerkedjenek meg valakivel, aki mindezt maga is átélte. Az illető legyen valami nyugodt, barátságos öregember vagy öregasszony, aki szereti a gyerekeket – még a zavaros fejű gyerekeket is; és ő meséljen nekik, meséljen éjjel-nappal, amíg csak azt nem mondják: „Igen, most már mindent elhiszek.” Magam is gyakran keveredtem ilyen beszélgetésekbe; és a következőkben elmondom majd, mit szűrtem le belőlük. Ezt hagyományozom a fiatalokra.

Hírlevél feliratkozóknak

Kedves hírlevél feliratkozók!

Úgy látom többen is feliratkoztatok a napi hírlevélre, hogy a friss blogbejegyzésekről értesülhessetek, de néhányotoknál nem történt meg a feliratkozás után az aktiválás.
Feliratkozás után fogsz kapni egy angol nyelvű emailt, amiben van egy link. Arra a linkre rá kell kattintani, hogy aktiválódjon a hírlevél küldés. Ha nem teszed ezt meg, akkor nem fogod tudni megkapni a hírleveleket.

Köszönöm együttműködéseteket!

Kronológikus Biblia olvasás 202. nap

Hóseás 8-14.

Karizmatikus klasszikusok - Oral Roberts - A Touch Of Heaven

Damita - Anticipation (2012)

Derek Prince - Démonológia (vázlat) 8.

3. A születést megelőző befolyások. 

Azok a dolgok amik azalatt történtek amíg az ember az anyaméhben volt. Sok ember életének ebben az időszakában történt, hogy démonizálódott. A leggyakoribb ok az

elutasítás. Az anya nem akarja azt a babát amelyet a méhében hordoz. 

Talán azért mert nincs férjnél és ez egy szégyen lesz számára. Vagy talán nem jön ki a férjével, és nem akar újabb terhet a családban. Vagy az anyagi helyzetük nem teszi lehetővé. Akárhogy is van, az anya nem akarja azt a kis életet és az a kis személy ott nagyon érzékeny mindenféle magatartásra. Ő nem csak egy magzat, ő egy személy. És így az elvettség szellemével születik meg. 

Vagy mikor egy asszony terhes és egy sokkot vagy félelmet él át átadja magát a félelemnek. A félelem szelleme belemegy és két lehetőség van. Vagy az anyában vagy az anya méhében lévő gyermekben marad. Talán célszerűbbnek találja azt, hogy a gyermekben maradjon. Így amikor megszületik a gyermek a félelem szellemével jön a világra. 

Hadd mutassak meg egy Igét, amit a legtöbb ember nem vesz észre. 

Az első Péter levél 3: 6. ami tanács a feleségeknek. Ennek most csak egy oldalát szeretném kiemelni és elmondani. A feleségeknek szeretném elmondani, hogy a példa a bibliában Sára magatartása Ábrahám felé. 

 „miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak urának nevezvén őt akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekedtek és semmi félelemtől nem rettegtek”. 

Ábrahám lányaként képesnek kell lenned arra, hogy ellene állj a hirtelen sokkos félelemnek. Azt hiszem elég nyilvánvaló az, hogy a nők nyitottabbak a hirtelen félelemre és a pánikra mint a férfiak. Sok olyan esettel foglalkoztam ahol azért volt szükség szabadulásra mert az anyát sokk érte, akkor amikor az a bizonyos személy az anya méhében volt. 

És egy másik érdekes dolog amit észrevettem, hogy egy bizonyos korosztályon belül az egyesült Államokban nagyon sokaknak volt szükségük az elvetettségtől való szabadulásra. Elkezdtem gondolkodni, hogy valószínűleg ugyanabban az időszakban születtek, és kiderült, hogy a nagy gazdasági világválság időszakában születtek. S rájöttem, hogy az anyának már így is kellett hat éhes szájat etetni úgy hogy nem volt elegendő pénz erre, és most itt jön a hetedik. Bár meglehet, hogy ő egy jó anya, belsőjében mégis elutasítja a következő gyermekkel járó felelősséget, és így a gyermek az elvetettség szellemével születik meg. 

Ha jövendőmondóhoz, vagy ehhez hasonló személyhez mész, hogy megtudd mi fog történni a kisbabáddal születéskor, akkor te nagy hátránnyal indítod el a gyermekedet az életre, még mielőtt a világra jött volna. 

Kronológikus Biblia olvasás 201. nap

Hóseás 1-7.

Simon Wiesenthal - Hogyan viselkedjünk ellenfeleinkkel? 2.

A humor az egyik legjobb híd az ellenfélhez. Az igazán jó vicc többé-kevésbé enyhíti az agresszív hajlamot, utána mindjárt nyugodtabban szólalhat meg a ember. A nevetésnél pedig nincs nagyobb felszabadító erő. Közismert, hogy a magatartás-kutatók szerint a nevetés a fogcsikorgatás maradványa: valaha azért csikorgattuk a fogunkat, hogy a másik elhiggye: nem akarjuk megharapni. Azok, akik már jót nevettek együtt, többé nem akarják megölni egymást. A humor azonban nemcsak abban segít, hogy hidat építsünk ellenfeleinkhez – időnként tudatosan is fegyvert kell kovácsolnunk belőle. Az újnácikat akkor a legkönnyebb legyőzni, ha nevetségessé tesszük őket; sőt utólag még a Hitler- vagy Himmler-szabású alakok iránt sem kell feltétlenül csak undort ébreszteni – bátran ki is gúnyolhatjuk őket. Van-e nevetségesebb annál a krampuszbajszú, festett hajú aszott ősgermánnál, akinek harsogása a fóka ugatására emlékeztetett, és aki szónoklatai után dróton rángatott bábuként, sután és esetlenül lendítette karját „német köszöntésre”? Ha ma nézzük meg a beszédeiről készült híradófelvételeket, aligha tudjuk elfojtani a nevetésünket, bár egyszersmind elfog a döbbenet is: miképpen is babonázhatott meg milliókat ez a félőrült, ez a félművelt kispolgár? Valószínűleg azért történhetett így, mert pályája elején kevés hallgatója pattant fel, hogy keresztkérdéseivel egész egyszerűen nevetségessé tegye. No de legalább az új nácikkal szemben kell újra meg újra ezt a receptet alkalmaznunk. (Ami persze nem azt jelenti, hogy súlyos esetekben ne vegyük igénybe a jogi eszközöket.)

  

Sajnálatos, de érthető, hogy a holocaust túlélőinek időnként nehezükre esik az ilyen nevetés. Emlékszem például arra az esetre, amikor 1978. április 20-án az amerikai új nácik díszmenetet akartak tartani Chicagóban Hitler születésnapja tiszteletére: arra készültek, hogy egyenruhásán masírozzanak végig a Skokie nevű elővároson, ahol különösen sok zsidó él. A zsidó lakosság hiába tiltakozott, mert az American Civil Liberty Union (ACLU) úgy döntött: az amerikai alkotmány első kiegészítő cikkelye az újnáciknak is biztosítja a tüntetés és a szabad véleménynyilvánítás jogát. Az ACLU-t történetesen éppen egy zsidó ügyvéd képviselte, akinek az alkotmány szövege fontosabb volt a szelleménél: közölte, hogy bár ő személy szerint undorodik a díszfelvonulástól, másfelől viszont védelmeznie kell a nácik jogát a rendezvény megtartásához, mert az alkotmány törvény, s a törvényt senki nem hatálytalaníthatja.

  

Éppen előadást tartottam Chicagóban, s így belekerültem a vita kellős közepébe. Barátaim megkérlek, hívjam fel az ACLU-t, s tárgyaljak az ügyvéddel. Így hát igyekeztem meggyőzni az illetőt, hogy itt nem a szabad véleménynyilvánítás a lényeg, hanem a provokáció; ugyan kísérelje meg elképzelni, mi mehet végbe azokban az emberekben, akiknek a családját a nácik megölték, vagy akik talán maguk is mind a mai napig az üldöztetés idején szerzett testi bajoktól szenvednek, és most végig kell nézniök, amint ablakuk alatt horogkeresztes karszalagot viselő emberek vonulnak fel: „Őket kell védelmezni, nem azt a húsz újnácit!”

  

De minden ellenvetésem ugyanabba a sablonos válaszba ütközött: „Az első kiegészítő cikkely ezt lehetővé teszi.”

  Húszpercnyi telefonbeszélgetés után kikoptam érveimből, és – mai szemmel nézve – nem egészen igazságosan felcsattantam: „Úgy hallottam, ön zsidó. Azt nem tudom, öreg-e vagy fiatal, de egyet mondok önnek, és ezt ki is írhatja az ágya fölé: zsidó is lehet ostoba – de nem muszáj, hogy az legyen.”

Forrongó világ 2/3

Kenneth Hagin - Bibliai hit - Hogyan töltheted ki a csekked Istennél? 7.

Nem azt állítom, hogy a győzelmek úgy potyognak rád, mint érett cseresznye a fáról. Nem fogsz virágágyakon feküdni egész életedben! Az ördög meg fog próbálni, az ördög meg fog kísérteni! 1954-ben Oregonban összejöveteleket tartottunk és útban voltunk hazafelé. Útközben megálltunk egy kis városnézés­re. Utahban láttuk a nagy mormon templomot. Az őr elmondta, mi van belül, mert nem lehetett bemenni. Elmondta, hogyan hozták fel a köveket Utahba ökörszekereken, és hogyan építették meg a templomot, hogy az örökkévalósá­gig álljon. Tornyán egy angyalszerű lény van, amely Maroni angyalt akarja áb­rázolni, aki szerintük megjelent Joseph Smith-nek és utasította, hogy ássa ki azokat a táblákat, amelyekből a Mormon Könyvet magyarázzák.

Nem fogadom el a Mormon Könyvet. Olvastam, de nem egyezik meg az Új­szövetséggel. Pál apostol azt mondja a Galata 1,8-ban: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hir­dettünk, legyen átok.”

Álltunk a pázsiton, és az őr beszélt az angyalfiguráról. Leírta, hogy több, mint 4 méter magas, vert rézből készült, arannyal borították, trombita van a kezé­ben, amelyet éppen fújni készül.

Ekkor meghallottam, hogy valaki mögöttem elesett. Olyan hangos volt a csat­tanás, hogy még azt is hallottam, ahogy a feje koppant a földön. Valaki szólt, hogy egy fiú az. Az őr azt felelte, hogy ez gyakran megesik, amikor ezt a törté­netet meséli. Azt hitte, ez egy természetfölötti jel, amely alátámasztja a mese-jét.

Feleségem ekkor hátranézett és meglátta, hogy ez a mi fiunk, aki ekkor 15 éves volt. Olyan nagyot esett, hogy a cipője lerepült a lábáról. Térde egészen a melléhez szorult, karja kicsavarodott és úgy tűnt, hogy a nyelvét rágja egy ro­hamban, szeme is kifordult és mereven nézett.

Géppisztolysorozatként eresztette belém az ördög a gondolatait és azonnal olyan látást adott a gyermekemről, hogy epilepsziája vagy hasonló betegsége van, és intézetben kezelik mialatt én prédikálok. De hála Istennek, tudom, ho­gyan kell kitöltenem a csekkemet Istennél. Megragadtam a fiam, és a karjánál fogva felemeltem; és bár olyan volt, mint egy hulla, rákiáltottam:, Jöjj ki belő­le! Megparancsolom, az Úr Jézus Krisztus Nevében, hogy azonnal jöjj ki belő­le!”

Az őr, aki közben odajött, hogy segítsen, amikor meghalotta, hogy azt mon­dom: „Jöjj ki belőle!” hátrahőkölt, majd sarkon fordult és elrohant. Nos, a fiú kiegyenesedett, és a szemét is rendesen kinyitotta, majd megkérdez­te, hol van és mi történt vele. Mondtam neki, hogy az ördög kiütötte, de Jézus erősebb volt. Mi megírtuk akkor a győzelmi csekkünket. Az őr azt képzelte, hogy ez a természetfölötti bizonyítéka annak, amit ő mondott, de sikerült meg­szabadulnunk az ő bizonyítékaitól.

Kimondhatod és megteheted. Ha a gonosz szellem nem ment volna ki belőle, miután harmadszor parancsoltam neki, szétszaggattam volna ott mindent. Evek teltek el azóta, de még mindig ott állnék és mondanám, hogy jöjj ki belőle a Jé­zus Nevében! Van hatalmunk az ördög felett, nem kell vereséget szenvednünk!

Megkérdeztem az Urat, a bűünös is megtehetné-e ezt a négy lépést, és hasz­nálhatná-e ezeket az elveket? Azt felelte, igen, hiszen használja is az üdvösség­re jutásban. De én már többször olvastam az Újszövetséget, és soha nem talál­tam ilyet a megtérésről szóló igékben. Vannak ilyen igék, mondta az Úr, csak még nem ismertem fel őket. Az egyik a Lukács 15-ben, a tékozló fiú története.

A legelső dolog, amit a tékozló fiú tett, a kimondás volt. Az Ige prédikálása megmutatja a bűnösnek önmagát; meglátja, hogy elveszett. Az a fiú így szólt: „Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivat­tassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy.” A következő lépés­ben cselekedett: elindult és hazafelé tartott. Harmadik lépésként elfogadott: atyja hozzáfutott és a nyakába borult. Gyűrűt húzott az ujjára, sarut a lábára, és felöltöztette.

Jézus így folytatta: „Azok az emberek, akik odajönnek az oltárhoz kiáltozva és könyörögve, hogy mentsem meg őket, nem azért jönnek, hogy megtérjenek. Azért jönnek, hogy megpróbálják magukra erőltetni annak a gondolatát, hogy hisznek valamiben. Ha úgy jönnének oda, ahogy a tékozló fiú tette, Isten talál­kozna velük, mielőtt az oltárhoz érnének.” A tékozló fiú történetéből tudjuk, hogy ezután mi történt: testvére nem akarta látni, de az apa kijött és kérlelte. Az elveszettek számára üzenet az, amit az Atya akkor mondott: „Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”