GEORGE MACLEOD (1895-1991)
1968 őszén Hershel Shank Jeruzsálem archeológus egy olyan telefonhívást kapott, amely megváltoztatta az egész életét. Egy új ház építkezésén földmunkát végeztek a régi város északi oldalán egy HaGiv'a HaTzarfatit nevezetű helyen.
-Az egyik buldózer feltárt néhány ősi temetési kamrának tűnő helyet - mondta a vonal túlsó végén az izgatott hang. Shanket, aki az izraeli régiségek és múzeumok részlegének a munkavállalója volt, kirendelték a helyszín vizsgálatára. Amit a fiatal archeológus a helyszínen talált az egy sor sír volt, amelyről később kiderült, hogy a második templom időszakából származó hatalmas zsidó temető komplexum részét képezi. Az első sír, amelyet Shank megvizsgált egy barlangszerű nyílás volt lágy, fehér mészkőből kifaragva, amely mindenütt jelen van a jeruzsálemi dombokon. Két kamrából állt, mindegyik kamra falára temetkezési képet faragtak. Ami viszont az egyik kamrában várta, az a bibliai régészet egyik legjelentősebb leletének bizonyult. Belépéskor egy osszáriumot talált, amely egy kőből készült temetési doboz benne az elhalálozott csontjaival. A doboz oldalába egy nevet véstek. Ez olvasható rajta: "Jehohana (a J -t Y-nak kell ejteni) Hagakol fia."
Jehohana huszonnégy és huszonnyolc éves közötti lehetett. Ez a temetkezési forma gyakori volt az első században. A család először is eltemette az elhunyt szerettük testét, majd vártak egy évet vagy még többet, míg a test teljesen elbomlott. Majd visszatértek a sírhoz, óvatosan szétszedték a csontváz maradványait és belehelyezték egy osszáriumba, amelyben tartósan raktározták a csontokat. Ilyen csonttal teli osszáriumokat gyakran tárnak fel Izráelben. De valami miatt ennek a Jehohana nevű ember csontjainak egyike más volt. Különösen a férfi jobb lábának sarokcsontja foglalkoztatta a történelem és a régészet tudományos világát. A sarokcsontnak több mint négy és fél centiméter hosszú vaskosodása volt. Jehohanat megfeszítették. A felfedezés futótűzként terjedt tovább az archeológia világában, mert bár meglepőnek tűnhet, a keresztre feszítés gyakorlatának régészeti bizonyítékait addig a napig nem találták meg. Ennek ellenére egyetlen komoly tudós sem kételkedett abban, hogy a rómaiak és más kultúrák sok száz éven keresztül használták ezt a kivégzési módot a gyakorlatban. Túl sok írásbeli bizonyíték volt erről a kegyetlen gyakorlatról. Például a Spartacus vezette lázadásra (K.e. 71-ben) vonatkozó római katonai nyilvántartások, mely szerint a római hadsereg Capuától Rómáig hatezer lázadót feszített keresztre. Ez egy keresztet jelent minden 500 méteren 150 kilométeren keresztül. Heródes király halála után egy zsidó kisebbség fellázadt és a római helytartó Quintilius 2000 zsidót feszített meg Jeruzsálemben megtorlásképpen. És ahogy Titus rómaihadvezér seregei körbevették Jeruzsálemet 70-ben, ahogy Jézus megjósolta (Lukács 21.20) a római katonák több hónapon keresztül nagyjából ötszáz júdeait feszítettek naponta keresztre.
Nemcsak egy szeg, amely átszegezte egy férfinak a boka csontját, aki körülbelül akkor élt és halt meg, mikor a Názáreti Jézus, miatt lett ez úttörő felfedezés. Nem, hanem a szegnek az útja, ahogyan átfúrta a csontot ragadta meg a bibliai archeológusok figyelmét, ami azt feltételezte, hogy minden festmény vagy ábrázolás, ami a keresztre feszített Jézusról készült rossz volt egy kulcsfontosságú szempont miatt. A szeg a férfi bokáját oldalról szúrta át és nem elölről a lábfejét. Rövidesen feltárjuk ezt a kérdést. De e tények fényében több kérdés is felmerül. Először is, ha a keresztre feszítés ilyen általános volt és ilyen kiterjedten használták miért Jehohana testét fedezték fel először, aki ilyen módon szenvedett halált? És milyen célt szolgált a keresztre feszítés a rómaiak számára?
Az a problémás kérdés, hogyan és miért alkalmazták a rómaiak ezt a kivégzési módszert, több releváns kérdéshez vezet. Vagyis: Hogyan vitte véghez az Isten Báránya, az egész emberiség megváltója a végső áldozatot? Hogyan halt meg Jézus? A legjobb tudásunk szerint mit élt át a kereszten? És miért kellett ezt végig csinálnia? Nem lehetett volna, hogy a Fiú másképpen hal meg és mégis betölti a szerepét és az isteni igazságot? Számít az, hogyan hal meg a világ Megváltója? Igen, a biblia ezt világossá teszi, hogy azok az alapelvek, amelyekre alapozva a szent és igazságos Isten megalkotta az univerzumot azt követelték, hogy az emberiség bűn nélküli képviselőjének meg kell halnia. De sokféle módja van a halálbüntetésnek. Miért éppen a kereszt? Ez egy nem éppen kellemes téma, amit most fel fogunk tárni. De ígértem neked egy utazást fel a Kálvária dombján egyenesen a kereszt lábáig. Amit ott látni fogunk nehéz lesz végig nézni, de örökre megváltozunk utána. Jobbak, erősebbek és hálásabbak leszünk. Többet tudunk adni és fittebbek leszünk a Mester szolgálatára. Ezért kell ennek a kereszt nélküli keresztény generációnak visszatérnie a Kálvária lábához.
Amikor megvizsgálom a csodálatos keresztet
Amin a dicsőség Hercege meghalt,
A leggazdagabb nyereségem is veszteség
És megvetéssel nézek minden büszkeségemre.
Látod a fejéből, kezéből és lábából folyó
Szomorúság és szeretet összekeveredett
Találkozott-e valaha ilyen szomorúság és szeretet
Vagy a tövisek olyan gazdag koronát alkotnak?
Igen szükséges megnéznünk. Egyszerűen meg kell néznünk. De ahhoz, hogy valóban felfogjuk ezt a jelenetet meg kell értenünk a római keresztre feszítés általi kivégzés természetét és módját. A miértek és hogyan-ok legalább annyira felvilágosítanak, mint amennyire felkavarnak. Amit a Kálvária keresztjén látunk, arra nehéz felnézni, de örökre megváltozunk, ha megnézzük. Ezért kell ennek a kereszt nélküli keresztény generációnak visszatérnie a Kálvária lábához.
Fordította: Nagy Andrea
