2018. február 28., szerda

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 43.

"Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." (Róm.5:6,8)

Most, hogy már megtértünk, nem vagyunk többé gonoszok. Azelőtt voltunk azok.

Pál mondja: "Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek." (Róm 5:19 A bűn nem csak Ádám bukása miatt hatott ránk, mi magunk is bűnösökké lettünk. Így most az igazság sem csak Jézus halála és feltámadása miatt a miénk, mi magunk is igazakká lettünk.

Nézzünk meg más bizonyítékokat erre az Új Szövetségben. A korintusiaknak írva Pál elmagyarázza, hogy a prófétálás ajándékának megfelelő használata meggyőzi a hitetlen látogatót arról, hogy bűnös. (I Kor.14:24-25) Ezzel szemben Pál hevesen szembeszáll a nézettel, miszerint ő vagy más apostolok bűnösek volnának, hiszen ez azt jelentené, hogy Jézus megengedi a bűnt. (Gal. 2:17) Távol legyen! Ehelyett Jézus, a hatalmas, szent főpap teljesen elválaszt minket a bűnösöktől de folyamatosan közben is jár értünk, a családjáért. (Zsid.. 7:25,26) Kezd összeállni a kép?

Ha megnézzük Jakabot, láthatjuk, hogy van egy hely az Új Szövetségben, ahol némely hívőt bűnösöknek neveznek. De ez azért van mert ezek a hívők visszacsúsztak, a világgal barátkoztak, szellemi házasságtörést követtek el. Testiek voltak és bűnben éltek (Lásd: Jak.4:1-4). És mit mond nekik Jakab? "Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket. (Jak 4:8-10)

Erős szavak ezek. Jakab itt azt mondja, hogy a dolgoknak nem így kéne menniük. Nem. Isten népének egységesen szentnek és tisztának kellene lennie. Ha mégsem így van, itt az idő a megtérésre, a sírásra és gyászolásra. Súlyos dolog amikor a hívőket bűnösöknek nevezik. Az ilyen helyzet gyászolásra, szomorkodásra indít. Semmiképp sem az elvárt állapot, ahogy a "csak egy bűnös csoport vagyunk, megváltva kegyelem által" féle mondások sugallják. Ez egy szörnyű szégyenfolt Krisztus testén Ezért Jakab ezzel a buzdítással zárja levelét: "Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez." (Jak.5:19-20)

A bűnösök azok, akik letévedtek az útról és a halál ösvényén járnak. A mi dolgunk, hogy visszatérítsük ezeket az embereket az Úrhoz. Isten őrizzen, hogy bűnösként gondoljunk magunkra vagy bűnösként éljünk vagy az Atyához bűnösként próbáljunk közeledni. Nem, igazak vagyunk az Ő kegyelme által és e kegyelem által igaz életet élhetünk. Számunkra a kárhoztatás büntetése megszűnt. (János 5:24)

Persze, ha az Istennel való kapcsolatodat a maga teljességében akarod élvezni, akkor tisztelettejesen vigyáznod kell, hogy megőrizd magad minden szennytől és tisztátalanságtól. És az Ő feléd sugárzott szeretetének fényében, ügyelned kell rá, hogy Neki tetsző életet élj, mindig készen állva azonnal megtérni ha meghallod a hangját. Így tudsz tiszta lelkiismerettel élni, lelki gyötrésektől szabadon. Ha van bármilyen visszatérő bűnös szokásod, komolyan kell venned azt és mindent meg kell tenned, hogy kitisztítsd az életedből. A bűnnel szemben könyörtelennek kell lenned. Ha így teszel, ezzel demonstrálod az elkötelezettségedet, hogy harmóniában élj az Úrral. És ha szabad akarsz maradni a kárhoztató gondolatoktól, meg kell tanulnod elfogadni Isten Igéjét. Ha azt mondja: megbocsájtom és elfelejtem, akkor ezt hidd is el szó szerint. A mi Atyánk nem hazudik és határozottan kijelenti: "A tenger mélyére vetem bűneidet. Olyan messze vetem őket mint napkelet a napnyugattól. A hátam mögé vetem őket. Eltöröltem és meg nem emlékezem róluk többé. Én népem vagy, megbocsájtok neked. (Mik. 7:19; Zsolt. 103:12; Ézs. 38:17; Zsolt. 51:1, 9; Ézs. 43:25; Jer. 31:34).

Az ördög a másik oldalon mindig hazudik és ugyanazt ismétli: "Isten sosem bocsájt meg neked. Ha az Igében azt mondja is , nem úgy gondolja. Amit te tettél azt sosem bocsájtja meg. Mindig úgy néz rád mint szennyes, nyomorult bűnösre. Add fel, elvesztél. Soha nem leszel jó semmire."

Tehát azt mondjuk, Jézus az Úr és Sátán a hazug. Kinek a hangját hiszed el?

Fordította: Korányi Tamás