Itt van néhány dolog, amit tudnunk kell a Szent Szellem munkájáról és szolgálatáról:
A Szent Szellem Istennek az Atyának és Krisztusnak a Fiúnak a közös szeretete.
Az Atya szeretete felénk, megtestesülve a Fiúban a Szent Szellem szolgáló munkájának van elkötelezve. A Szellem azért lett elküldve az emberiség számára, hogy feltárja ennek az örökkévaló szeretetnek a fenségét és dicsőségét.
"Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szent Szellem által... A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szellem szeretetére kérlek titeket, testvéreim..." (Róma 5:5, 15:30) A Szent Szellem az az örökkévaló szeretet, amellyel az Atya és Fiú szeret. Minden munkája, minden szolgálata arra irányul, hogy kifejezze és megtestesítse ezt a szeretetet.
Ahogy Jézus készségesen elfogadta elhívását, így tett a Szent Szellem is. Az Atya által megkapta Krisztus, aki viszont elküldte nekünk a Szellemet a szeretet küldetésre. Tehát minden munka amit a Szellem végez - minden vigasztalás amit ad, minden kinyilatkoztatás, minden fegyelmezés, minden kedvesség és figyelmeztetés - a szeretetből következik. Először az Atya szeretete, majd Krisztus szeretete a kiindulása, de a Szellem saját szeretete is, hiszen a Szent Szellem mindenkit igazán szeret, akiben lakozik.
Mindez teljesen alapvetőnek hangozhat néhány olvasónak. De napjaink növekvő nehézségeiben ezt az igazságot be kell vésni szívünkbe. Ahhoz, hogy kitartsunk az előttünk álló időkben, a hitünknek a következőkön kell alapulnia: ha nem vagyunk biztonságban Isten irántunk érzett szeretetében, nem növekedhetünk bizalomban és reménységben. Nem leszünk képesek örvendezni, amikor a legádázabb viharokon megyünk keresztül.
Ézsaiás próféta a Szent Szellem munkáját és szolgálatát egy anya szeretetéhez és vigasztalásához hasonlítja.
"Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!" (Ézsaiás 66:13).
A természetben nincs szebb eszméje a szeretetnek, mint egy gyengéd, gondoskodó anya. Mindig a gyermekei rendelkezésére áll gondoskodó, vigasztaló szavakkal a nehézségek idején is.
Ezzel az anyai képpel a Szent Szellem bemutatja számunkra hogyan teljesíti küldetését. Ézsaiáson keresztül a következőket mondja röviden:
"Jézus követőiként már tudtok valamit a szeretetről. Hadd mutassam most meg nektek, hogy mennyire gyengéd és hosszútűrő az Atya és Fia szeretete irántatok. Hogy megértsétek, gondoljatok egy istenfélő, gyengéd anya szeretetére. Így munkálkodom bennetek, így szolgálok nektek."
Gondold végig: egy anya végig a beteg gyermeke mellett marad egészen gyógyulásáig. Még azt is elviseli, ha gyermeke elutasítja szeretetét. Az a gyermek talán bűnbe esik, elengedi a füle mellet anyja iránymutatásait és helyreigazító szavait. Lehet, hogy megtelik reménytelenséggel, hitetlenséggel, gőgös, akaratos, lázadó lesz. Azonban mindezek ellenére édesanyja soha nem mond le róla.
Tudom, hogy sok istenfélő anya olvassa ezeket a sorokat, aki átélte azt a szívet tépő fájdalmat, amikor egy gyermek elbukott és rossz társaságba keveredett. Mostanra ez a gyermek függőségek rabja, és úgy tűnik, hogy anyja többé nem éri el őt. Úgy tűnik, nincs hite Istenben. Még ha meg is tér, megígéri, hogy megváltozik, nem tart ki.
Tudom, hogy egy ilyen anya éjszakánként csendesen sír. A hatalmas aggodalom ellenére ez az anyai szív túl van csordulva szeretettel, még mindig próbálja elérni, törődik, ad. Szeretete gyermeke iránt soha nem ér véget.
Mózes arra emlékeztette Izraelt: "Az Úr a végtelen pusztaságban talált rád."
"Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket." (5Mózes 32:10-11)
Gondoljuk át az anyasas képét. Jézus is egy egyszerű képet használ, amikor arról beszél, hogy "hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit" (Máté 23:37). Viharos időkben az anyák elrejtik kicsinyeiket a szárnyaik alá biztonságos szeretetben.
Itt most az emberiség számára ismert leggyengédebb, legmegbízhatóbb szeretetről beszélünk. Ha elmennénk bármely bíróságra és egymás után minden tárgyalóterembe bekukkantanánk, azt látnánk, hogy fiatalokat vonnak felelősségre minden elképzelhető bűntény miatt. És kiket látnánk a tárgyalótermek székein nézőként? Főleg édesanyákat.
Menjünk el bármelyik börtönbe látogatási időben. Kiket látnánk sorakozni a bebörtönzött fiak és lányok látogatói között? Édesanyákat, akiknek szíve bánattól terhes - édesanyákat, akik órákat utaztak ezért a látogatásért. Édesanyákat, akik továbbra is szeretik gyermekeiket még akkor is, amikor a világ megtagadta őket. Anyákat, akik nem neheztelnek gyermekeikre, akiknek még mindig kedves gondolataik vannak róluk. Édesanyák, akik úgy tűnik végtelen megbocsátással és szeretettel rendelkeznek.
Sok évvel ezelőtt egy idős prédikátor ezt írta: "Nem tudom, hogy a tékozló fiúnak volt-e édesanyja, de ha igen, biztosíthatlak benneteket: amíg az apa a tetőn állva várta, hogy fia hazatérjen, az az anya a szobájába zárkózott, imádkozott és sírt. Később, amikor mindenki örvendezett a fiú visszatértekor, az anya valószínűleg a reménység és gyógyulás szavait suttogta fia fülébe: "Mint akit egy anya megvigasztalt, úgy vigasztallak én is téged."
Lehet, hogy nem értjük, Isten miért engedi nehézségeink folytatását... szeretteink miért küzdenek fájdalommal és nehézséggel olyan sokáig...miért tűnik olyan sok imánk megválaszolatlannak...miért nem kapunk választ olyan sok kérdésre. De Istennek nem kötelező minden kérdésre válaszolni. Valamint nem tudhatjuk mindenre a választ, amíg meg nem dicsőülünk.
Egy dolgot azonban soha nem kérdőjelezek meg: ez az Atya szeretete irántam, amelyet a bennem lakozó Szent Szellem mutat meg.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
