1. Volt pedig ezután, megkérdezte Dávid az Örökkévalót, mondván: Fölmenjek-e Jehúda városainak egyikébe? Szólt hozzá az Örökkévaló: Menj föl. És mondta Dávid: Hová menjek föl? Mondta: Chebrónba. 2. Fölment oda Dávid, meg két felesége is: a Jizreélbeli Achínóam és Abigájil, a Karmellbeli Nábál felesége. 3. Embereit is, kik vele voltak, fölvezette Dávid kit-kit a házával; és laktak Chebrón városaiban. 4. Ekkor jöttek Jehúda emberei és fölkenték ott Dávidot királynak Jehúda háza fölé. Tudtára adták Dávidnak, mondván: Jábés-Gileád emberei azok, kik eltemették Sáult. 5. Küldött tehát Dávid követeket Jábés-Gileád embereihez és szólt hozzájuk: Áldva legyetek az Örökkévalótól, hogy cselekedtétek ezt a szeretetet uratokkal, Sáullal, hogy eltemettétek őt. 6.Most tehát cselekedjék veletek az Örökkévaló szeretetet és hűséget; meg én is cselekedni fogok veletek a jótett szerint, mivelhogy cselekedtétek ezt a dolgot. 7. Most tehát erősödjenek kezeitek és legyetek derék emberek, mert meghalt uratok Sául, föl is kentek engem a Jehúda házabeliek királynak maguk fölé.
8. Abnér, Nér fia pedig, Sáulnak a hadvezére vette volt Isbósetet, Sául fiát és átvitte Máchanájimba; 9. s királlyá tette őt Gileád fölé, az Asúri és Jizreél fölé, Efraim fölé és Benjámin fölé, egész Izrael fölé. 10. Negyven éves volt Isbóset, Sául fia, mikor király lett Izrael fölött és két évig uralkodott; csupán csak Jehúda háza tartott Dáviddal. 11. És volt a napok száma, melyekben Dávid király volt Chebrónban Jehúda háza fölött, hét esztendő és hat hónap.12. És kivonult Abnér, Nér fia meg Isbósetnek, Sául fiának szolgái, Máchanájimhól Gibeón felé. 13.Jóáb, Czerúja fia is meg Dávid szolgái kivonultak és együttesen rájuk találtak Gibeón tava mellett; és maradtak ezek a tó mellett innen, amazok a tó mellett onnan, 14. És szólt Abnér Jóábhoz: Keljenek csak föl a legények és játszadozzanak előttünk; mondta, Jóáb: Keljenek föl! 15. Fölkeltek és átkeltek szám szerint: tizenketten Benjámin és Isbóset, Sául fia részéről és tizenketten Dávid szolgái közül. 16. Megragadták kiki a másikának fejét, míg kardja a másikának oldalát érte, úgy hogy elestek együttesen. És így nevezték azt a helyet: Kardok telke, mely Gibeónnál van. 17. És felette kemény volt a harc ama napon; és vereséget szenvedett Abnér meg Izrael emberei Dávid szolgái előtt.
18. Volt ott Czerújának három fia: Jóáb, Abísáj és Aszáél; Aszáél könnyűlábú volt, mint valamelyik a szarvasok közül a mezőn. 19. És űzőbe vette Aszáél Abnért és nem tért el, hogy ment volna jobbra vagy balra Abnér mögül. 20. Ekkor hátrafordult Abnér és mondta: Te vagy az Aszáél? Mondta: Én vagyok. 21. És mondta neki Abnér: Térj el jobb kezed felé vagy bal kezed felé és fogj el magadnak egyet a legények közül és vedd magadnak fegyverzetét! De nem akart Aszáél távozni háta mögül. 22. Még továbbra is szólt Abnér Aszáélhez: Távozzál hátam mögül, miért üsselek le a földre és hogy emelhetném föl arcomat Jóáb testvéredhez? 23. De vonakodott távozni; ekkor ágyékba ütötte Abnér a dárda hátsó részével, úgy hogy kiment a dárda hátulról, és elesett ott és meghalt a helyén. Volt pedig, mindenki, ki arra a helyre jött, ahol elesett és meghalt Aszáél, az megállt.
24. És üldözték Jóáb és Abísaj Abnért; a nap lement, mikor Gibeat-Ammához értek, mely Gíach előtt van, Gibeón pusztája felé. 25. És egybegyűltek Benjámin fiai Abnér után, egy csomóvá lettek és megálltak egy dombnak a tetején. 26. Odaszólt Abnér Jóábhoz és mondta: Hát örökké emésszen a kard, nem tudod-e, hogy keserűség lesz végül? Hát meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreik mögül? 27. Mondta Jóáb: Él az Isten, bizony ha nem szóltál volna, bizony már reggeltől fogva elvonult volna a nép, egyik a másika mögül. 28. És megfújta Jóáb a harsonát, erre megállt az egész nép, hogy ne üldözze többé Izraelt; és már tovább nem harcoltak. 29. Abnér pedig és emberei mentek a síkságon azon egész éjjel, átkeltek a Jordánon, mentek az egész Bitrónon át és érkeztek Máchanájimba. 30. Jóáb is visszatért Abnér mögül és összegyűjtötte az egész népet; és hiányzott Dávid szolgái közül tizenkilenc ember meg Aszáél. 31. Dávid szolgái pedig megvertek Benjáminból és Abnér emberei közül: háromszázhatvan ember halt meg. 32. És elvitték Aszáélt és eltemették atyjának sírjában, mely Bét-Léchemben volt. Egész éjjel mentek Jóáb és emberei és megvirradt rájuk Chebrónban.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
